Ervin
14 °C
21 °C

Étellifttel vittük Hawkingot az ebédlőbe

29196381 1747497608650894 1724450595072376832 o
2018.03.14. 16:13

A 76 éves korában elhunyt Stephen Hawking kiemelkedő alakja volt a világ elméleti fizikusainak, aki kétségkívül inspirálóan hatott kortársaira, a kutatókra akik együtt dolgozhattak vele, akik találkozhattak vele. Megkértünk két magyar tudóst, hogy meséljenek Hawkinghoz kötődő élményeikről.

Hawking mini fekete lyukai

“Én Észak-Angliában, a dulhami egyetemen voltam fizikus kutató, amikor jött egy hír, hogy a kozmikus sugárzásban jóval több antiprotont találtak, mint ami várható lett volna a szokásos hullámterjedési elméletek alapján. Gondolkodtunk, hogy mi lehet az oka, és felvetettem, hogy a Hawking-féle fekete lyukak lehetnek a jelenség mögött. Az ő elmélete szerint léteznek az univerzumban protonnál kisebb, de nagy tömegű fekete lyukak, amikből körülbelül ugyanannyi antriproton sugározhat ki, mit proton. Ez megtetszett a kutatótársaimnak, és telefonált a főnököm Hawkingéknak, hogy erről érdemes lenne beszélgetni. Két nappal később Cambridge-ben találkoztunk ottani csillagászati intézetben” – idézte fel emlékeit az Indexnek Király Péter fizikus, aki 1981-ben találkozott Stephen Hawkinggal.

“Elmentünk ebédelni és utána mentünk a tanszékére, ahol vázoltam a jelenséggel kapcsolatos az elképzeléseimet. Két-három óráig folyt a beszélgetés velük. Hawkingot már akkor is nehéz volt érteni, még tudott ugyan beszélni, nem szorult gép segítségére, de nehéz volt érteni a szavait, egyik munkatársa segített interpretálni amit mond. Megkérdeztem, hogy szerinte az általa elképzelt kis fekete lyukak, a tízmilliárd tonnányi, de a protonnál kisebb fekete lyukak, amik az univerzum születése után nem sokkal keletkeztek és elmélete szerint most fellobbanhatnak és sok részecskét sugározhatnak ki, ki tudnak-e bocsátani antiprotonokat. Érdekes lehetőségnek tűnt ez akkor, és kérdeztem, hogy történhet-e így, vagy lehet-e valami bizonytalanság a feltételezésben. Ő azt mondta, hogy ez egy létező probléma, amiről nem lehet biztosat mondani egyelőre” - mesélte Király Péter, aki később sokat foglalkozott ezzel a problémakörrel. “Továbbra is lehetségesnek tartják a fizikusok, hogy vannak ilyen mini fekete lyukak, sokan cikkeznek is az ehhez köthető jelenségekről, az antiproton spektrumról.”

“Miután beszéltünk, még este volt egy előadás, amin ő is részt vett, ahogy az esti fogadáson is. Én másnap visszautaztam, és később publikáltuk is a témát, de nélküle, nem volt a szerzők közt, igazából csak konzultáltunk vele” – tette hozzá Király Péter, aki szerint Hawking nagyon érdekes ember volt: “Kétségkívül szerencsétlen, hogy fiatal korában ez a betegség megtámadta. Szerintem kicsit túl szenzációhajhász volt, körülötte a felhajtás kicsit túl nagy, de föltétlenül zseniális ember volt, rengeteg érdekes elképzeléssel.”

Hawking Budapesten

Rácz István fizikus többször is találkozott pályafutása során Hawkinggal, és amikor Budapesten járt, ő kísérte. “1987-ben Perjés Zoltán volt az én akkori doktori témavezetőm, és ő szervezte a magyar relativitáselmélet workshopokat, amikre rendszeresen olyan világhírű tudósok érkeztek a Központi Fizikai Kutatóintézetbe, mint például Roger Penrose. Hawking is egy ilyen konferenciára érkezett hozzánk, és egy hetet töltött Budapesten. Én épp a második doktori évemet töltöttem, és Perjés Zoltán kért, hogy csatlakozzam hozzájuk. Együtt mentünk a belvárosba, étterembe, kísértem őket az intézeten belül is. Nem volt egyszerű a dolog vele mozogni, már akkor is kerekes székben ült, és csak a beszédszintetizátorral tudott velünk kommunikálni” – elevenítette fel a harminc évvel ezelőtt történteket Rácz István.

“A budapesti konferencián Hawking az univerzum kvantumállapotának leírásáról tartott előadást, amivel abban az időszakban foglalkozott. Ebből jött később az euklideszi kvantumgravitáció elmélet, ami élete utolsó időszakában foglalkoztatta, amiben próbált áttörést elérni, és ami a mai elméleti fizikusok egyik legnehezebb problémaköre.”

A korszak magyar kutatóintézeti infrastruktúrájára jellemző mozzanat, hogy egyáltalán nem volt akadálymentes Hawking mozgása az KFKI csillebérci telephelyén. “Hawking mindenáron ott akart lenni, ott étkezni ahol a többi kutató, így az ebédlőbe a nem túl tiszta étellifttel vittük fel, amin volt még egy felirat is, hogy ember szállítására nem alkalmas” – mesélte Rácz. “Teljesen emberi vonás volt ez részéről, találkoztam vele egy görög konferencián is, ahol az esti partin nem ült külön, hanem beállt táncolni a táncolók közé, ott forgott a kör közepén a kerekes székével.”

“Annak ellenére, hogy nem tudott úgy létezni mint a többi ember, elképesztő sokat fel tudott mutatni. Roppant emlékezetes számomra, hogy humorral viselte betegségét. 2004-ben egy dublini konferencián hallottam őt utoljára beszélni, azzal kezdte az előadását, hogy megkérdezte tőlünk, halljuk-e őt (“Can you hear me?”). De hát nem is őt hallottuk, hanem az általa vezérelt hangszintetizátort, a gépi hangot, ami a hangszóróból jött, amin ő jót mulatott és a közönség is vele nevetett” – idézte fel Rácz István.

“Olyan ikonikus alakja volt az elméleti fizikának, aki fiatal korában is jóval messzebb látott kortársainál. Olyan távoli dolgok összefüggéseit ismerte fel, amiket 10-20 évvel később tudtak csak tisztázni kutatócsoportok, mert ilyen sok időt vesz igénybe az elméleteiben található rések föltöltése.”

Nyitókép: Hawking a Központi Fizikai Kutatóintézetben (Bernáth Edit / KFKI / MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont)