Bolondok napján jelent meg a világ legokosabb emberének mesterműve

Stephen Hawking  a zseniális fizikus és csillagász, Galileo Galilei halálának 300. évfordulóján született, az élők világát pedig idén március 14-én, Albert Einstein születésnapján hagyta el. Minden idők egyik legjelentősebb fizikusa volt, akit sokak szerint csak Einsteinnel lehet egy lapon említeni. Azonban nem csak a tudományos munkássága volt kiemelkedő: soha senki nem tett még annyit a tudomány népszerűsítéséért, mint ő. Ma 30 éve, bolondok napján jelent meg ugyanis a világ legokosabb emberének mesterműve: Az idő rövid története.

Tudományos ismeretterjesztő könyvet nagyon nehéz írni, olyat legalábbis mindenképpen, ami népszerű. Ellentétben egy dokumentumfilmmel, amit könnyű látványos felvételekkel és animációkkal feldobni, vagy egy Morgan Freeman-féle narrációval érdekessé tenni, egy könyvnél nagyon fontos az olvasmányosság és az egyszerűség. 

A Typotex kiadónak van például egy sorozata, ami híres tudósok válogatott írásait összegzi magyar nyelven. A kezdeményezés nagyon jó, hisz így bárki kvázi első kézből találkozhat Albert Einstein vagy Erwin Schrödinger gondolataival. Ez azonban a laikusok számára többnyire élvezhetetlen, hisz a tudományos munkák elsősorban a többi tudós számára készültek. Ez hardcore fizika és matematika, aminek a megértéséhez minimum egyetemi szintű végzettség kell.

Aztán ott vannak az olyan szerzők, mint a csillagászprofesszor Esko Valtoaja és az ő Mindentudó kézikönyve, ami roppant egyszerű, laikusok számára is érthető és szórakoztató, viszont túlságosan általános. Van benne szó vallásról, az életről, az emberről, mindenről, amiről csak gondolkodni érdemes, de egyik témakörbe sem megy bele mélyebben. Hawking könyve pont emiatt egyedülálló, ugyanis sikerült megtalálnia az aranyközéputat:

Út a világsikerhez

Hawking 1982-ben kezdett bele a könyvbe, több okból is. Ekkor egyrészt még nem volt akkora médiaszenzáció és tudósceleb, mint a 2000-es években (sőt, konkrétan ez a könyv volt az egyik fő oka annak, hogy híres lett), a lánya egyetemi tanulmányait pedig valamiből finanszírozni kellett. A sors iróniája, hogy a folyton húzódó kiadás miatt erre pont nem volt jó a könyv. Másrészt pedig szerette volna, hogy minél szélesebb rétegek ismerjék és értsék meg a fizika legfontosabb témáit.

Betegsége azonban már ekkor is akadályozta, bénultsága miatt már beszélni sem tudott, a könyv nagy részét egy direkt neki készített számítógép segítségével írta meg, 

Eközben folyamatosan kereste a lehetőségeket a kiadásra. Korábbi tudományos műveit a Cambridge University Press kiadó jegyezte, de Hawking tudta, hogy ezzel nem érhet el szélesebb rétegeket. Egyik kiadó jött a másuk után, de egyik sem látott a könyvben potenciált, mígnem a tudós megtalálta a Bantam Kiadót és Peter Guzzardit.

Guzzardinak hatalmas szerepe volt abban, hogy a könyv olyan lett, amilyen. Hawking ugyanis bármennyire szeretett volna közérthetően fogalmazni, mégis csak a világ egyik legjelentősebb tudósa volt. Akarva-akaratlanul olyan témákat és úgy kezdett el feszegetni, amihez csak kellett  legalább egy egyetemi végzetség. Guzzardi viszont jól kezelte a helyzetet, ő képviselte a laikus olvasót, és 

Az idő rövid története végül 1988 április elsején jelent meg és óriási siker lett belőle. 53 héten át szerepelt a The New York Times és 205 hétig a londoni Sunday Times eladási toplistáján (utóbbi Guinness rekordot ért). A művet 35 nyelvre fordították le és több mint 10 millió példányt adtak el belőle világszerte, meghozva Hawkingnak a világhírnevet. 

Az ismeretterjesztő könyvek királya

Az idő rövid történetében taglaltak egy része ma már elavult vagy hiányos. Természetesen ezt a szerző is tudta, ezért Stephen Hawking Leonard Mlodinow fizikussal együtt elkészítette a ma a könyvesboltokban megtalálható Az idő még rövidebb történetét, az eredeti frissített és feljavított változatát. 

Az Idő rövid történetét nem olvastam, így nem tudom, hogy mely részek lettek kivágva és melyek lettek frissítve. Az azonban biztos, hogy az új kiadás is teljes egészében nélkülözi a matematikai nyelvet, tehát senkinek nem kell attól félnie, hogy hirtelen 2-3 oldalas levezetésekkel találja szemben magát. Cserébe a könyv tele van látványos illusztrációkkal, amik tökéletes összhangban vannak a szövegben leírtakkal.

Hawking nem rohan sehová, épp úgy kezdi az oktatást, mint ahogy Sheldon Cooper próbálta megtanítani Pennyt az Agymenők sorozatban (amiben egyébként Hawking is rendszeresen szerepelt). Az első fejezetben még Arisztotelész, Ptolemaiosz és a többi görög filozófus-tudós elképzeléseivel ismerkedünk. Később fokozatosan elengedjük a "Föld a világ közepe" nézetet és áttérünk Galileo Galilei és Isaac Newton világegyetemére, majd Albert Einsteinre és az ő relativitáselméletére. 

Utóbbit sokan sokféleképpen próbálták már megmagyarázni, magyar nyelven talán a legjobban a 3. évezred magazinnak sikerült abszolválnia a feladatot, de Hawking könyvének egyszerű nyelvezetére és látványos, kreatív illusztrációra sem lehet panasz. Már csak azért sem, mert az egész hétköznapi, bárki által könnyen elképzelhető példákkal van bemutatva.

Tovább haladva Hawking alaposan kitárgyalja a táguló univerzumot, beszél a kvantummechanikáról és a fekete lyukakról, valamint a világmindenség elmélete felállításának problémájáról. Az egészre mindössze 120 oldalt szán, azonban ez egyáltalán nem tűnik kevésnek, hiányérzete legalábbis biztos, hogy nem lesz utána senkinek (bár a fizikában járatasabbaknak lehet, hogy kissé unalmas lesz).

A könyv struktúrája is abszolút rendben van, a végén egy összefoglalóval, kislexikonnal és névmutatóval olyan, mint a világ legszórakoztatóbb tankönyve. Ráadásul Hawkingék vették a fáradságot, hogy a legjelentősebb tudósokról összegyűjtsék a legjobb anekdotákat, így Einsteinről, Galileiről és Newtonról is kapunk egy Ma is tanultam valamit cikknyi újdonságot.