Zita, Mariann
8 °C
21 °C

Az LMP válaszai a 2018-as választási kampányban az Index tudománypolitikai kérdéseire

2018.04.07. 17:55

A 2018-as választási kampányban megkérdeztük a parlamenti mandátumra esélyes pártokat tudománypolitikájukról. A válaszok összehasonlító elemzését ebben a cikkben olvashatja. Az alábbiakban az LMP válaszait találja meg teljes terjedelemben.

1. Az Európai Unió aktuális tízéves stratégiájának (Európa 2020) dokumentációja szerint, Magyarország az évtized végéig a GDP 1.8%-át kellene K+F tevékenységre fordítsa. Ez a vállalás lényegesen szerényebb, mint az EU 3%-os célértéke, ráadásul a jelenlegi állás szerin t több mint 0.5% GDP ekvivalens növekedésre lenne szükség az eléréséhez. Aktuális K+F ráfordításunkkal (~1.22%) lényegesen lemaradunk az EU-s átlagtól (2.03%), de még olyan országoktól is, mint Csehország (1.68%), vagy Szlovénia (2%). Elegendőnek tartják-e a jelenlegi K+F ráfordítást, illetve a következő kormányzati ciklusban megváltoztatnák az ilyen irányú költségvetési ráfordításokat? Vannak-e esetleg konkrét terveik a jelenlegi támogatási programok (OTKA, Lendület, MTA kutatóközpontok támogatása, stb.) átalakítására?

Az LMP szerint Magyarország sose lesz sikeres, ha a változó világ változó kihívásaihoz nem alkalmazkodik folyamatosan. Ehhez leginkább az kell, hogy prioritássá tegyük az oktatásügy, a K+F-tevékenységek és innováció költségvetési forrásainak radikális bővítését, az innovációs központok támogatását, az innováció regionális fejlesztését, az innovatív vállalkozások helyzetbe hozását. Valójában el kell érnünk legalább az uniós célérték szintjét a GDP-arányos finanszírozás tekintetében, nem csak az 1,8%-ot. Az LMP szerint a felsőoktatási intézmények alapvető feladatává kellene tenni a diákok vállalkozói és kreatív attitűdjeinek megerősítését. Az egyetemek egyébként is az innováció kulcsintézményei lehetnek, ha szakítanak mind a merev akadémiai és a pusztán piaci szemléletű tudománymenedzsmenttel egyaránt. Élő kapcsolatot kell, hogy ápoljanak a tudásgazdaság piaci és társadalmi szereplőivel is. Egy új dinamikus együttműködési modellt kell kialakítani továbbá a magyar felsőoktatási intézmények, az innovatív vállalkozások és a Magyar Tudományos Akadémia intézményrendszere között. Nem az Orbán Viktor által erőltetett „munkaalapú”, hanem európai értelemben vett tudásalapú társadalmat kell építeni. Ehhez a célkitűzéshez programunk meg is találja a szükséges forrásokat; a tudományfinanszírozás javításához az oktatási büdzsé általunk hirdetett megduplázása eleve jó alapot kínál. A többlet költségvetési ráfordítás mellett át kell gondolni a jelenleg rendelkezésre álló – európai uniós – források felhasználását is.

2. Már javában tart az EU következő nagy tudományos programcsomagjának, a jelenlegi H2020-t majd felváltó Framework Program 9-nek (FP9) a tervezése. Magyarországnak milyen szempontokat és prioritásokat kell képviselnie az FP9 költségvetési prioritásainak tervezése során? Korábban felmerült, hogy a nagy európai támogatási programok (pl. ERC) esetében külön kellene kezelni az újonnan csatlakozó országokat, ahol a rosszabb infrastruktúra általában versenyhátrányt jelent. Egyetértenek ezzel?

A végével kezdve: egyes esetekben jogos lehet a legszegényebb országokat burkolt módon hátrasoroló pályázati rendszerek felülvizsgálata; az FP7-ben annak idején megjelent egy, a 2004–2007-ben belépett országokat külön támogató lehetőség, de ez nem vált tipikussá. Az FP9 (és elődei: az FP7 és a most futó H2020) ugyanis alapvetően K+F-, illetve innovációs program, amely nem az EU-n belüli különbségek csökkentését szolgálja, hanem az EU versenyképességét növeli a világban. Az ERC-ösztöndíjak sem különbségkiegyenlítésre szolgálnak, hanem az egyéni, illetve kutatócsoporti kiválóságon alapulnak (az alapkutatás területén). Magyarország számára tehát a fő feladat az lenne, hogy a felsőoktatása és tudományos élete fejlesztésével alkalmassá váljék ezen források nagymértékű felvételére – ez (egyelőre) egyértelműen tagállami feladat. Ennek elérését is szolgálja az oktatási és azzal határos területek külötségvetésének duplázása, és azon belül is a bérek emelése, amit az LMP hirdet.

A béremelés azért is fontos, mert ez képes az agyelszívás ellen hatni, illetve az EU-s támogatások erre költhetőek a legnehezebben (pl. a GINOP pályázatok keretében volt lehetőség felsőoktatási infrastruktúrafejlesztésre, de csak arra; vagy másik példaként az FP9-támogatások béremelésre kifejezetten nem fordíthatóak). Az FP9 által megvalósított versenyképességi célok megvalósításában összeurópai szinten fontos lenne, hogy több magántőkét tudjunk ebbe bevonni. Jelenleg ugyanis magántőkéért az európai innovatív cégek is tipikusan az amerikai (kockázati) tőkepiacra mennek, mert ott ez sokkal jobban működik. Az alapkutatás bőkezűbb támogatását – működéséből adódóan – ezzel szemben tagállami és európai szinten is közpénzből kell megoldani. Nem pont a fenti források elosztásáról szól, de az oktatásügy és a tudományos élet finanszírozását általában javító és különbségkiegyenlítő hazai törekvések számára fontos lenne, hogy az unió felzárkózatási és kohéziós támogatásai erre a területre is érkezhessenek. Távlatban ez a felzárkóztatás leghatékonyabb eszköze; szemben a ma megcélozott állami nagyberuházásokkal és közvetlen vállalkozástámogatással, melyek viszont kifejezetten a legkevésbé hatékonyak.

3. Ellentétben számos EU-s ország gyakorlatával Magyarországon a felsőoktatási intézmények és akadémiai kutatóközpontok ÁFA-kötelesek, ami lényegesen hatékonytalanbbá teszi a meglevő források elköltését is. A problémával mindenki tisztában van a kutatói szférában, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke korábban maga is azt nyilatkozta, hogy korábbi mentességi javaslataik lepattantak a törvényhozókról. Változtatnának-e a kutatóközpontok és -egyetemek ÁFA-státuszán?

Mivel ezeket a pénzeket az állam az egyik zsebéből teszi a másikba (a szükséges áfa az államháztartás sérelme nélkül támogatásként is visszaadható), ez tulajdonképpen támogatáspolitika. Az oktatásügy és a tudomány támogatásának növelése mellett vagyunk, s ha ennek egyik legmegfelelőbb eszköze az alanyi áfamentesség (pl. az adminisztráció így egyszerű), akkor bevezetjük.

4. A 2015-ös PISA teszten a magyar diákok nagyon rosszul teljesítettek, eredményeik azt sejtetik, hogy a 2012-es visszaesést követően a magyar oktatási rendszer kritikai gondolkodásra serkentő képessége továbbra sem javult. Különösen rossznak bizonyultak a magyar diákok a digitális tartalmak kezelésében. Az adatok elemzése alapján a jelentés készítői továbbra is fenntartják, hogy a nagyobb iskolai autonómiát biztosító rendszerek jobban teljesítenek, mint az autonómiát beszűkítők , illetve a diákok képességek szerint való szétválasztásának kitolásával szintén számottevő teljesítménynövekedés érhető el a vizsgált képességekben. Az eredmények arra késztették a Magyar Tudományos Akadémiát is, hogy kiemelten foglalkozzon a jelenlegi magyar oktatási rendszer problémáival. Milyen kormányzati intézkedéseket látnának célszerűnek ez ügyben?

Régóta, – többek között a mindig aktuális PISA-jelentés megjelenésekor – azt mondjuk, hogy el kell felejteni a korábbi időszak balliberális oktatáspolitikáját és a jelenkor ámokfutásait is. Az LMP olyan, gyerekekre fókuszáló innovatív oktatási rendszert akar, ahol a legfontosabb cél, hogy az átadott ismeretanyagot a gyerekek használni is tudják. A túlállamosított iskolarendszer, s az intézményi autonómia megszüntetése, a tankönyvellátás korábbi rendszerének szétverése, a tanárok kezének megkötése a túlterjeszkedő NAT-tal véleményünk szerint még tovább rontanak a diákok teljesítményén. Az LMP olyan közoktatást szeretne, ahol senkiről sem mondanak le azért, mert az átlagtól eltérő, vagy több figyelmet igényel.

A végletekig központosított és uniformizált iskolarendszer helyett olyan iskolákat képzelünk el a közoktatás rendszerében, melynek legfőbb jellemzői a differenciált, személyre szabott oktatás; az interaktív és alternatív módszerek sokfélesége; az élményszerű és gyakorlati kompetenciafejlesztés; a kritikus és rendszerszemléletű gondolkodás és vitakultúra; az együttműködés és demokratikus döntéshozatal; az önkéntesség, közösségi részvétel – nem mellesleg itt megjelennek a digitális korban elengedhetetlen kompetenciák, pl. a hatalmas hozzáférhető információmennyiség szűrése, feldolgozása; vagy a személyiség védelme a virtuális szociális térben. Ahhoz, hogy mindenki egyforma lehetőséget kapjon tehetsége és szorgalma függvényében képességei kibontakoztatásához, szükség van többek között az iskolarendszerünkben erőteljesen érvényesülő korai szelekció visszaszorítására is. Eme konkrét átalakítás hatékony lebonyolításához is erős pedagógusszakmára van szükség; jelentősen bővítjük a szakma autonómiáját, és részletekbe menő reformra a fejük felett nem teszünk javaslatot.

5. A 2015-ös PISA teszt kiemelten tesztelte az ún. STEM (science, technology, engineering, mathematics) képességeket és eredményei szerint a magyar diákok jelentősen elmaradnak az OECD átlagtól. Ezeknek az adatoknak és a jelentésben megfogalmazott általános megfigyeléseknek a fényében szükségét látják-e a természettudományok oktatását szabályozó kerettanterv megváltoztatását? Létezik-e stratégiájuk a STEM pályák népszerűségét növelni a fiatalok, különösen a lányok körében?

Az LMP nyilvánvaló módon szükségesnek tartja a Nemzeti alaptanterv és a ráépülő kerettantervi rendszer átgondolását, megváltoztatását. Ahogy fentebb írtuk, az LMP olyan, gyerekekre fókuszáló innovatív oktatási rendszert akar, ahol a legfontosabb cél, hogy az átadott ismeretanyagot a gyerekek használni is tudják. A STEM tantárgyak esetében is szükség van a túltervezett ismeretanyag helyett a kompetens gondolkodás alapjainak letételére, a XXI. századhoz való alkalmazkodásra. Sőt, az LMP a tantervek kidolgozásakor a szóban forgó „egzakt” tárgyakkal határos területeken is garantálná a XXI. századi igényekkel szinkronban lévő tantárgystruktúrában a minőségi oktatást, pl. az ökológiai ismeretek, a fenntartható fejlődés, illetve a korszerű közgazdasági, mentálhigiéniás tantervi elemekben is.

6. Magyarország 2015. novemberében hivatalosan is az Európai Űrügynökség (ESA) tagállama lett. Hogyan használnák ki a tagságban rejlő lehetőségeket és segítenék a magyar űrkutatás, illetve űripar fejlődését?

A globálisan is versenyképes háttér megteremtéséhez az egyetemek, kutatóintézetek és az üzleti szféra autonóm partnerségén alapuló stratégiai és projektjellegű együttműködéseit egyaránt támogatni kívánjuk; ahol különösen fontosak a nemzetközi együttműködések. Ezek között is kiemelt szerepet szánunk az európai szintű együttműködéseknek. A hazai innovációs és tudásközösségek szélesebb körének bevonásával, a kezdeményezések felkarolásával és az olyan alapvető eszközökkel, mint például az elégséges tudományfinanszírozás, segítjük ezt a folyamatot, ugyanakkor fontos, hogy ezeket az együttműködéseket maguk a tudományágak, illetve azok közélete és a hozzá kapcsolódó gazadsági szereplők kell, hogy tartalommal töltsék meg, ezek a kérdések ne a fejük felett dőljenek el.

7. Az elmúlt évek során robbanásszerűen fejlődő és tejedő genomszerkesztési eljárásoknak köszönhetően ma már a küszöbön áll az ilyen eljárással készült növényi és állati fajták piaci megjelenése. Vitatott kérdés, hogy ezek az élőlények a jelenlegi GMO-törvény hatálya alá kellene tartozzanak, vagy sem. Az EU számos tagországának Tudományos Akadémiája (így az MTA is), valamint több helyen maguk a döntéshozók is egyértelműen állást foglaltak, hogy a genomszerkesztéssel előállított fajok nem kellene a korábbi GMO szabályozások hatásköre alá essenek. Mi az önök álláspontja a kérdésben?

A GMO-k olyan környezeti kockázatot hordoznak, ami természetes úton nem alakulna ki: ekkor ugyanis az élőlények genomja nem a megfelelő „beépített karbantartórendszerek” révén (mint pl. a nemesítéskor), hanem közvetlen emberi beavatkozással módosul. A potenciális környezeti és egészségügyi hátrányok – amelyekben az egész társadalom és az élővilág (!) osztozik – sokkal nagyobbak az eddig dokumentált, esetleges és csak egy szűk gazdasági körnél jelentkező előnyöknél, a társadalom szempontjából ez rossz üzlet. Fontos tudni, hogy a potenciális kockázatok nagyrészt a módszerekhez kötődnek. Így mivel a genomszerkesztés sem organikus génmanipuláció, az ezzel kifejlesztett élő szervezetek számára is jelenleg a tiltás a megfelelően óvatos szabályozás.

8. A genomszerkesztés elterjedésétől sokan a személyre szabott gyógyászat forradalmát várják (és több helyen már folyamatban is van ilyen alapú terápiák kipróbálása), mások a “dizájner bébik” elterjedésétől tartanak. Miként szabályoznák a genomszerkesztés emberi alkalmazását hazánkban?

Értékeinkkel nyilvánvalóan ellentétes, hogy az embereknek már a testi tulajdonságait is az döntse el, hogy szüleik milyen bonyolult és drága – emellett alkalmasint kockázatos – eljárásokhoz férnek hozzá. A dizájnerbébik létrehozását semmiképpen sem tartjuk megengedhetőnek.

9. Napjaink egyik visszatérő kérdése, hogy a kiterjedt, nem teljesen átlátható, ugyanakkor addikcióhoz nagyon hasonló állapotot előidéző szociális médiaplatformoknak milyen hatása van a gyerekek és fiatalok mentális fejlődésére. Osztják-e az aggodalmakat, illetve amennyiben igen, látnak-e indokoltnak bármilyen szabályozást a kérdésben?

Alapos vizsgálatokat tartunk szükségesnek, de gyanítjuk, hogy ezeket nem okokként, hanem okozatokként kell vizsgálni. Az is biztos, hogy az oktatásnak sokkal jobban fel kell készülnie a digitális világra, az életvezetés ismereteinek az átadására, illetve mind a családokban, közösségekben, az oktatásban, mind az egészségügyben fontos a mai sokszorosára erősíteni a mentálhigiéniás visszajelző, ellátó és ismeretátadó rendszereket. Sokkal jobb a problémát megelőzni, mint szabályozni.

10. A digitális adatbázisok növekedése, illetve a nagy, korábban szinte feldolgozhatatlannak tűnő adathalmazok elemzésére optimalizált ún. deep learning algoritmusok révén a közeljövőben eddig szinte elképzelhetetlennek tűnő mértékben lesz lehetőség egyes személyek követésére. Vannak vélemények, melyek szerint ez a különböző biztonsági kockázatok csökkenését okozhatja, mások azonban azt gondolják, mindez a magánszféra teljes felszámolásával járhat. Szükséges-e új szabályozás, hogy az új technológia lehetőségeivel senki ne élhessen vissza?

Egyértelműen igen. Lehet arról ábrándozni, hogy ez inkább a kockázatok csökkenését hozza el, azonban végső soron szinte biztos, hogy a szabályozatlan fejlődésből az egyén jön ki vesztesen, és az alkalmasint rosszindulatú erős gazdasági szereplők nyernek. Mivel ezen adatok egy kézben való tömeges birtoklása óriási gazdasági hatalmat is jelent, a mostani nagy adatkezelő multik (mindenekelőtt a Facebook és a Google) megregulázását a nemzetközi trösztellenes szabályozás jelentős szigorításával (pl. az ilyen hatalmas és monopolisztikus cégek transzparens, egységes, de több céget tartalmazó rendszerbe való szétdarabolásával) is el lehetne érni.

11. Az elmúlt évek trendjei azt mutatják, hogy az automatizáció új hullámjának eredményeként a robotok következő generációja az egészen egyszerűtől, a viszonylag komplex feladatokig képes lesz az emberi tevékenység helyettesítésére. Mindez számottevő megtakarításokat tesz lehetővé az automatizációt választó cégeknek, miközben sok munkahely megszűnhet. Hogyan kezelnék az átállás keltette társadalmi feszültségeket?

Egy általános probléma minden technológiai forradalomnál (pl. már a mezőgazdaság megjelenésekor vagy az igásállatok háziasításakor is megtörtént ez, de a leghíresebb példa az ipari forradalom), hogy először óriási jövedelemkülönbségeket okoz, és csak aztán válik az általános közjó javára. A leginkább az a feladat, hogy ezt a ciklust lerövidítsük. Ennek lehetséges megoldása, hogy a nagyon nyereségessé váló területeken végzett munka több ember közt oszoljék meg (munkaidő-csökkentés), illetve hogy a nagyon szükséges, nem automatizált, de az ilyen helyzetben alacsonyabb érdekérvényesítő-képességű szakmák (a „humánszakmák”, pl. ápolás, szociális munka, tanítás) anyagi elismertsége is nőjön (és ennek következtében a munkaidő-csökkentésben ők is ugyanúgy részt vehessenek). Emellett persze a csúcstechnológiás területen nem bérből élők (vállalkozók, technológia- és tőketulajdonosok) jövedelmeinek igazságosabb adóztatása is kulcsfontosságú.

Azt kell tehát főként elérni, hogy a társadalom minél nagyobb része aktív maradjon, a jövedelemelosztás igazságosabb legyen, de természetesen egy minden eddiginél színvonalasabb szociálpolitikára is szükség van. Hasonló problémák amúgy már ma is jelen vannak a társadalomban: pl. a falu strukturális elmaradottsága, vagy a technológiai társadalomból is kitaszító mélyszegénység – tehát nem kell mindent újonnan kitalálni. S végül ami a legfontosabb: a technológiák mögött álló tudást újra elosztó rendszer, az oktatás fejlesztése és mindenki számára ingyenes hozzáférhetősége az egész társadalom versenyképessége szempontjából alapvető fontosságú!

12. Ahogy nemzetközi példák is mutatják, a kiberbiztonság egyre fontosabb kérdés nem csak a magánszemélyek és vállalkozások esetében, de nemzetbiztonsági szinten is. A pártjuk hogyan értékeli Magyarország “internetes hadviselésnek” való kitettségét, illetve hogyan készülne az esetleges jövőbeni támadásokra?

A védelempolitika területén javaslatot tettünk „kiberhadtest” létesítésére. Nem az a kérdés, hogy Magyarország az ilyen veszélynek ki van-e téve, hanem az, hogy ez mikor üt be.

13. Az utóbbi években Magyarországon folytatódott a nem bizonyított hatású, mégis igen népszerű ún. alternatív gyógyászati technikák, mint a kínai orvoslás, vagy a homeopátia térnyerése. Mi a véleményük ezekről, szükségesnek tartanak-e további szabályozást, esetleg az említett beavatkozások jól dokumentált és nem elhanyagolható veszélyeit kommunikáló tömegtájékoztatást ezen a téren?

Nehéz kérdésről van szó, ezért egyelőre nincs egységes vélemény a pártban. A placebohatás miatti tovább engedélyezéstől a közvetett (a hamis biztonságérzeten alapuló) veszélyeztetés miatti tiltásig minden felmerült. Annyi biztos, hogy az emberi egészségben, életben tett bizonyítható kártételt (pl. az oltásellenesség miatti járványok, vagy az orvosi kezelés megtagadása miatt más személy betegsége, halála) minden esetben büntethetővé kell tenni, illetve a bizonyíthatóan ide vezető tevékenységeket tiltani kell.

14. Regionális éghajlatváltozási modellek szerint 2050-re 1.4-1.9 fokkal, 2100-ra pedig 3.5 fokkal nőhet a magyarországi éves átlaghőmérséklet (OMSZ, NES-2). A párizsi klímaegyezmény aláírásával Magyarország is vállalta, hogy kiveszi a részét a globális átlaghőmérséklet növekedésének lehetőleg 1.5 fok, de legalább 2 fok alatt tartásában. Milyen intézkedéseket tennének annak érdekében, hogy Magyarország ehhez szükséges mértékben csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását? Továbbá, hogyan segítenék a klímaváltozás várható hazai hatásainak enyhítését?

Az ühg-kibocsátás csökkentésében két fő tételt tervezünk: az elektromos energiatermelés megújuló forrásokra való (közel) 100%-os átállítását 2050-ig, illetve a belső égésű motorral szerelt járművek agresszív kivezetését (a dízel szgk.-k forgalomba helyezését holnap megtiltanánk, az utolsó belső égésű kategória forgalomba helyezését 2030 környékén vezetnénk ki.) A klímaváltozás hatásainak enyhítésére több szakpolitika együttműködésére van szükség, pl. a városokban több zöldfelülettel, az építésügyben a szabványok felülvizsgálatával, a mezőgazdaságban felelősségteljesebb öntözéssel, erdőtelepítéssel és a fajtaszerkezet megváltoztatásával, az egészségügyben a szélsőségesebb időjárás fiziológiai hatásaira való felkészüléssel készülünk – de sajnos szinte kimeríthetetlenül sok területen kell cselekedni.