Emília
18 °C
26 °C

Ami a Fideszt és az MSZP-Párbeszédet sem érdekli

D KOS20170523024
2018.04.07. 17:56

A Science Debate nevű civil kezdeményezés az Egyesült Államokban 2008 óta firtatja a soron következő elnökválasztások jelöltjeinek tudománypolitikáját. A kutatók által is támogatott mozgalom mintájára négy éve mi is megkérdeztük a 2014-es választáson induló pártokat a legfontosabb tudományos kérdésekben. A válaszokat az Indexen ütköztettük (az elemzést két részletben közöltük), bár az MSZP és a Fidesz nem világosított fel bennünket arról, hogy milyen tudománypolitika mentén képzeli el a jövőt.

És most, négy évvel később is ez történt velünk. Márciusban ugyanis egy 14, a tudományt érintő fontos kérdésből álló, aktualizált kérdéssort küldtünk az összes jelentős párt sajtóirodájának. A reagálásra bő két hetet kaptak, és ezalatt be is futottak az LMP, a Momentum, a Jobbik, az Együtt és a DK válaszai. A Fidesz többszöri megkeresésünkre sem méltatott válaszra bennünket, és az MSZP sem élt azzal a lehetőséggel, hogy a választók jobban megismerjék a programját. A Párbeszédtől érkezett ugyan reakció egy levél formájában, miszerint az MSZP-vel összehangoltan fognak válaszolni, de ez végül úgy történt meg, hogy összehangoltan nem írtak semmit. A kutyapártot nem kerestük, mert csak komoly válaszok érdekeltek minket.

Ahogy négy éve, eredeti célunkat (a minden politikai erő által felkarolt vitát, programütköztetést) így nem érhettük el. Az MSZP-Párbeszéd és a Fidesz mindenesetre nem lehet büszke az érdemi válasz megtagadására, illetve hallgatásuk tudománypolitikai szempontból pozitív megvilágításba helyezi a kisebb pártokat. Az alábbiakban tehát öt párt válaszainak elemzése olvasható (tudományos pályán dolgozó szakemberek segítségével). Terjedelmi okokból csak a válaszok értékelése található ebben a cikkben, az egyes pártok teljes válaszait az alábbi linkeken találja:

1. K+F szektor állami finanszírozása, támogatási programok

Az Európai Unió aktuális tízéves stratégiájának (Európa 2020) dokumentációja szerint, Magyarország az évtized végéig a GDP 1.8%-át kellene K+F tevékenységre fordítsa. Ez a vállalás lényegesen szerényebb, mint az EU 3%-os célértéke, ráadásul a jelenlegi állás szerint több mint 0.5% GDP ekvivalens növekedésre lenne szükség az eléréséhez. Aktuális K+F ráfordításunkkal (~1.22%) lényegesen lemaradunk az EU-s átlagtól (2.03%), de még olyan országoktól is, mint Csehország (1.68%), vagy Szlovénia (2%). Elegendőnek tartják-e a jelenlegi K+F ráfordítást, illetve a következő kormányzati ciklusban megváltoztatnák az ilyen irányú költségvetési ráfordításokat? Vannak-e esetleg konkrét terveik a jelenlegi támogatási programok (OTKA, Lendület, MTA kutatóközpontok támogatása, stb.) átalakítására?

Csakúgy, mint négy éve, mindegyik válaszadó párt egyetért abban, hogy kutatás és fejlesztés, illetve a tudásalapú társadalom a jövő záloga, és mindannyian emelnék a szektorra fordított költségvetést – bár hogy milyen mértékig, és milyen forrásokból tennék, abban már vannak különbségek. A DK, az LMP és a Jobbik is egy huszárvágással a jelenleg “látvány- és presztízsberuházásokra” fordított EU forrásokat csatornázná át, így teljesítve az ország által korábban tett, GDP-arányos 1,8%-os vállalást. Sőt, az LMP terve, hogy az oktatási büdzsét megduplázzák, a kutatás-fejlesztés részarányát pedig az EU kitűzte 3%-ig emeljék. Az Együtt volt a legvisszafogottabb, az egyéb kötelezettség-vállalások, például az oktatásra és egészségügyre fordítandó pénzek függvényében bővítenék a szektor támogatását. A kutatás mellett az innovatív cégek és egyetemek és a szabadalmak támogatását is többen hangsúlyozta az LMP és az Együtt, célul kitűzve, hogy az ország elmozduljon a jelenlegi összeszerelőüzem-fétisből. A Jobbik viszont általánosabban fogalmazva csak a foglalkoztatás-növelést és munkahely-teremtést tűzte ki célul.

Érdekes módon, bár a magyar tudományfinanszírozást sokáig meghatározó OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) évekkel ezelőtt elvesztette önállóságát, és jelenleg kutatási témapályázatok formájában indult végre növekedésnek az NKFI Hivatalnál, a DK és az Együtt is felemlegette annak teljes visszaállítását. A Momentum emellett összehangolná a jelenleg három szervezet (MTA, NKFIH, EMMI) között szétoszló kutatói ösztöndíjakat és pályázatokat, hogy vállalható jövőképet adjon a kutatói életpályának. Abban is viszonylag széles egyetértés mutatkozott, hogy az agyelszívás csökkentése érdekében jelentős béremelésre lenne szükség a kutatói és felsőoktatási szférában.

2. EU Framework Program 9 és a hazai prioritások

Már javában tart az EU következő nagy tudományos programcsomagjának, a jelenlegi H2020-t majd felváltó Framework Program 9-nek (FP9) a tervezése. Magyarországnak milyen szempontokat és prioritásokat kell képviselnie az FP9 költségvetési prioritásainak tervezése során? Korábban felmerült, hogy a nagy európai támogatási programok (pl. ERC) esetében külön kellene kezelni az újonnan csatlakozó országokat, ahol a rosszabb infrastruktúra általában versenyhátrányt jelent. Egyetértenek ezzel?

Készül az EU következő tudományfinanszírozási programcsomagja, a 2020 után életbe lépő FP9. Megkérdeztük a pártokat, milyen stratégiát követnének, igényelnék-e például, hogy külön kezeljék az EU újabban csatlakozott, gyengébb infrastruktúrájú országait a régi tagállamoktól. A Jobbiktól nem kaptunk választ erre a kérdésre, a többi négy párt viszont nagyjából egybehangzóan azt válaszolta, hogy nem igényelnék, mert ez egy kiválósági program, nem pedig felzárkóztatási, de azért összességében kiegyenlítettebb szabályozásért lobbiznának.

A DK a hazai kutatási infrastruktúra fejlesztésével, és nagy presztízsű EU projektek, mint az ELI idehozatalával érné utol a többi tagállamot. Az LMP az EU kohéziós és felzárkóztatási támogatásából a pazarló állami nagyberuházások és a mostani, elrontott vállalkozás-támogatási rendszer helyett többet fordítana inkább az oktatási rendszer és kutatás fejlesztésére. Az LMP és a Momentum itt is megjegyezte, hogy a kutatói bérek emelésével tenné vonzóbbá Magyarországot, és csökkentené a versenyhátrányunkat. Az Együtt egyetlen mondata az egyéb EU támogatásokkal hangolná össze az FP9-et, de konkrétumokat nem írtak.

3. Kutatóközpontok ÁFA-mentessége

Ellentétben számos EU-s ország gyakorlatával Magyarországon a felsőoktatási intézmények és akadémiai kutatóközpontok ÁFA-kötelesek, ami kevésbé hatékonnyá teszi a meglevő források elköltését is. A problémával mindenki tisztában van a kutatói szférában, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke korábban maga is azt nyilatkozta, hogy korábbi mentességi javaslataik lepattantak a törvényhozókról. Változtatnának-e a kutatóközpontok és -egyetemek ÁFA-státuszán?

Az USA és az EU számos országának egyetemei ÁFA-mentes státuszt éveznek, ami lehetővé teszi, hogy itthonról nézve egyébként is figyelemreméltó anyagi forrásaik nominális értéke nagyobb legyen. Ma Magyarországon nem ez a helyzet és a rekordnagyságú ÁFA azt jelenti, hogy az egyébként sem mindig bőséges anyagi források több mint negyedét erre a célra kell fordítani. A válaszaik alapján a pártok tisztában vannak, hogy a magas ÁFA a forráshiányos kutatási szférában fontos probléma, megoldásaik azonban különbözőek. Csak az LMP és a Jobbik hajlik az ÁFA csökkentésére, vagy esetleges eltörlésére (előbbi az adminisztráció leegyszerűsítéséhez kötné ezt), míg a DK, az Együtt és a Momentum inkább a nettó finanszírozást növelné, hogy kompenzálja a kieső forrásokat. A Momentum a hatékonyságot a kancellária-rendszer eltörlésével javítaná, a DK pedig költségvetési forrásokat keresne az EU-s támogatások ÁFA tartalmának visszatérítésére.

4. Oktatási reform

A 2015-ös PISA teszten a magyar diákok nagyon rosszul teljesítettek, eredményeik azt sejtetik, hogy a 2012-es visszaesést követően a magyar oktatási rendszer kritikai gondolkodásra serkentő képessége továbbra sem javult. Különösen rossznak bizonyultak a magyar diákok a digitális tartalmak kezelésében. Az adatok elemzése alapján a jelentés készítői továbbra is fenntartják, hogy a nagyobb iskolai autonómiát biztosító rendszerek jobban teljesítenek, mint az autonómiát beszűkítők , illetve a diákok képességek szerint való szétválasztásának kitolásával szintén számottevő teljesítménynövekedés érhető el a vizsgált képességekben. Az eredmények arra késztették a Magyar Tudományos Akadémiát is, hogy kiemelten foglalkozzon a jelenlegi magyar oktatási rendszer problémáival. Milyen kormányzati intézkedéseket látnának célszerűnek ez ügyben?

Az ellenzéki pártok megállapodtak egy oktatási kerekasztal felállításában, ez lenne a közös oktatási minimum. Ezenkívül a körkérdésünkre válaszoló pártok leginkább a fideszes centralizációval szemben és a korszerűbb oktatás mellett foglaltak állást, szívesen maradtak azonban az általánosságok és a középosztály szívének kedves hívószavak ismételgetésénél.

Legnagyobbat az Együtt mondja, igaz, esélyeiket nézve különösebb tét nélkül: ha rajtuk múlna, 10 év múlva Magyarországé lenne Európa legjobb oktatási rendszere. Hogy hogyan? Szabad tankönyvválasztás, rugalmas kerettantervek, készségfejlesztés, nyelvek és informatika, kiterjesztett tanoda-programok útján. A DK szerint a jelenlegi kormánypártok “populista és népbutító propagandájukat a fokozódó funkcionális analfabetizmusra építik”, ők ellenben ígérnek kompetenciafejlesztést, digitális írástudást, több kéttannyelvű képzést.

Az LMP itt is középre törekszik (“el kell felejteni a korábbi időszak balliberális oktatáspolitikáját és a jelenkor ámokfutásait is), és az innovatív, személyre szabott oktatás, meg az interaktív, alternatív módszerek varázsigéivel kampányol. Mint lényegében az összes ellenzéki párt, a Momentum is nagyobb autonómiát ígér az iskoláknak. AZ intézmények, ha rajtuk múlna, visszakerülnének önkormányzati (társulási) fenntartásba. Ők egyébként is valamivel több konkrétumot írtak: a korai szelekció ellenében megszüntetnék a 8 osztályos gimnáziumukat, felemelnék a tankötelezettséget, több pénzt adnának a hátrányos helyzetű területeken működő intézményeknek és büntetést a szegregáció fenntartóinak.

Utóbbi kapcsán érdekes főleg a Jobbik válasza: ők, miközben a korai fejlesztés fontosságát emelik ki, meglepő módon kimondják, hogy a spontán szegregáció is igazságtalan - azt már nem teszik hozzá, hogy ezt vajon a gyakorlatban is megpróbálnák-e, sokaknak érdeksérelmet okozva, visszaszorítani. “Ugyanakkor a Jobbik szerint vannak olyan esetek, amikor különálló intézményekben való nevelés a célravezető” - teszik helyre a dolgokat.

Ugyan minden párt fontosnak tartja a digitalizációt az oktatásban, ezt kivétel nélkül az eszközellátás szintjén vélik kezelni, nem gondolva arra, hogy az, miként korábbi évek nagy fejlesztési programjainak kudarcai is mutatják, sokkal inkább módszertani kérdés. Egyik párt sem említi meg, hogy mit kezdene a kormány által elfogadott ambiciózus és progresszív Digitális Oktatási Stratégiával. A tananyag reformjának esetében egyik párt sem említi meg, hogy miként változtatna az értékelésen, pedig ez az, ami végső soron megszabja, hogy mit és miként tanítanak majd az iskolákban. Amíg az értékelés ismeretközpontú, hiába hangoztatjuk a kompetenciafejlesztés fontosságát.

5. STEM-tantárgyak

A 2015-ös PISA teszt kiemelten tesztelte az ún. STEM (science, technology, engineering, mathematics) képességeket és eredményei szerint a magyar diákok jelentősen elmaradnak az OECD átlagtól. Ezeknek az adatoknak és a jelentésben megfogalmazott általános megfigyeléseknek a fényében szükségét látják-e a természettudományok oktatását szabályozó kerettanterv megváltoztatását? Létezik-e stratégiájuk a STEM pályák népszerűségét növelni a fiatalok, különösen a lányok körében?

Az oktatásról általában és a PISA-sokk kezeléséről még csak-csak, a reáloktatás és a természettudományos műveltség különösen súlyos problémáiról már alig van mondanivalója a pártoknak. A Jobbiknak gyakorlatilag annyi, hogy “nem a gyerekek életkorának megfelelőek a tananyagok”, a DK-nak az jut eszébe, hogy legyen mindenhol jó net, meg papír helyett digitális tananyagok. Az Együtt is a digitális tudás fejlesztésével házal, de ők legalább kiemelik, hogy a szakképzésben emelnék a közismereti tárgyak óraszámát. A Momentum a helyi döntési autonómia hangsúlyozása mellett a tantárgyi integrációtól és a projektalapú oktatástól várja a reál tárgyak nagyobb népszerűségét, az LMP csökkentené “a túltervezett ismeretanyagot”, a tantervben pedig erősítenék az ökológiai ismeretek, a fenntartható fejlődés, illetve a korszerű közgazdasági és mentálhigiénés témákat.

A STEM pályák népszerűtlensége az egész fejlett világban probléma és még sehol nem találták meg a megoldást rá, nem csoda, hogy a pártoknak sem sikerült. Fontos azonban kiemelni, hogy a probléma 10-12 éves kor körül alakul ki, akkor veszítik el a gyerekek (fiúk és lányok egyaránt) az eleinte szinte mindenkiben meglevő érdeklődésüket a természet és a technika iránt, ezért ebben az életkorban érdemes a megoldást is keresni.

6. Magyar űrkutatás és űripar

Balra a MASAT-1-et szállító hordozórakéta 2012-ben, jobbra az első magyar műhold fejlesztői a BME-n.
Balra a MASAT-1-et szállító hordozórakéta 2012-ben, jobbra az első magyar műhold fejlesztői a BME-n.
Fotó: Manuel Pedoussaut / MTI / EPA

Magyarország 2015. novemberében hivatalosan is az Európai Űrügynökség (ESA) tagállama lett. Hogyan használnák ki a tagságban rejlő lehetőségeket és segítenék a magyar űrkutatás, illetve űripar fejlődését?

Magyarország hosszú várakozás után, 2015-ben lett teljes jogú tagja az Európai Űrügynökségnek, ami nagy lehetőséget nyitott a magyar tech cégek előtt. A kérdés eléggé specifikusnak bizonyult, a Jobbiktól erre sem kapunk választ, három további párt pedig inkább csak általánosságokat írt ezzel kapcsolatban. A DK támogat minden ilyen tagságot (pl. a CERN-ben való részvételt is), de a tagdíjak jelentős részét szívesebben fizetnék természetben, a hazai KKV-k által előállított termékek formájában, pénzbefizetés helyett. Az Együtt csak annyit említ, hogy már társult tagként is számos magyar cég dolgozott űriparban, és őket továbbra is segíti a belépésünket követő, és még futó felzárkózási periódus. Az LMP megfelelő finanszírozással támogatná az európai és nemzetközi együttműködéseket, de a tényleges szakmai tartalom meghatározását a politika helyett a szakmára bíznák.

A Momentum volt az, akik konkrét terveket is felvázoltak: szorosabbra fűznék a kapcsolatunkat az ESA-val, és létrehoznák, más országok gyakorlatához hasonlóan, az önálló Magyar Űrügynökséget. A területért ugyanis most csak a minimális személyzettel, minisztériumi osztályként működő Magyar Űrkutatási Iroda felel. Sőt, az ügynökség mellé egy külön Űrgazdasági Alapot is megalkotnának, a startup cégek támogatására.

7. GMO és genomszerkesztés

Az elmúlt évek során robbanásszerűen fejlődő és terjedő genomszerkesztési eljárásoknak köszönhetően ma már a küszöbön áll az ilyen eljárással készült növényi és állati fajták piaci megjelenése. Vitatott kérdés, hogy ezek az élőlények a jelenlegi GMO-törvény hatálya alá kellene tartozzanak, vagy sem. Az EU számos tagországának Tudományos Akadémiája (így az MTA is), valamint több helyen maguk a döntéshozók is egyértelműen állást foglaltak, hogy a genomszerkesztéssel előállított fajok nem kellene a korábbi GMO szabályozások hatásköre alá essenek. Mi az önök álláspontja a kérdésben?

Ugyan számos más tudományos testülethez hasonlóan a közelmúltban az MTA is úgy nyilatkozott, hogy a genomszerkesztés alapvetően különbözhet a hagyományos génmódosításoktól (ún. GMO-któl), a pártok többsége nem kezelné teljesen külön a két kérdést. Ráadásul ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt a GMO-tilalom volt azon politikai kérdések egyike, ahol konszenzus mutatkozott a magyar politikai életben, mostanra számos ellenvélemény is megjelent.

Az Együtt, a DK és a Momentum elmozdulna a jelenlegi, Alaptörvénybe is foglalt GMO-tilalomtól és új jogi- és ellenőrzési környezetet teremtene. A DK az MTA állásfoglalását tartja útmutatónak, a Momentum pedig konkretizálja is, hogy a génszerkesztés esetében megengedőbb szabályozási rendszert tartanának ésszerűnek (kivéve a technológia egyébként is vitatott felhasználási területeit, mint pl. gene-drive). A Jobbik kicsit alibi választ adott a kérdésre, hiszen figyelembe véve, hogy már hónapok óta megszületett az MTA álláspontja, nehezen értelmezhető, hogy miért várnak még mindig arra, de annyi azért kiderül, hogy ezt a kérdéskört szélesebb kontextusban, a hagyományos mezőgazdaság feltámasztását célzó programjuk keretében kezelnék.

Az LMP nem tagadva meg múltját, szintén a GMO-val veszi egy kalap alá a genomszerkesztést és mindkettő esetében a tiltást látja “megfelelően óvatos szabályozásnak”. A tudományos konszenzus ellenében arra hivatkoznak, hogy ezek a módszerek ab ovo kockázatosak, illetve nagyon kreatívan bevezetik a szakirodalomban ismeretlen “organikus génmanipuláció” fogalmát (ti. az ember által célzottan végzett genomszerkesztés nem az).

8. Génterápiák

A genomszerkesztés elterjedésétől sokan a személyre szabott gyógyászat forradalmát várják (és több helyen már folyamatban is van ilyen alapú terápiák kipróbálása), mások a “dizájner bébik” elterjedésétől tartanak. Miként szabályoznák a genomszerkesztés emberi alkalmazását hazánkban?

A genomszerkesztés orvosbiológiai alkalmazása az utóbbi évek egyik leggyorsabban változó, sokak szerint a legnagyobb potenciállal kecsegtető tudományterülete. Mivel minden valószínűség szerint már a belátható közeljövőben megjelennek olyan terápiás eljárások, amelyek ennek a technológiának a lehetőségeit aknázzák ki, érdemes megnézni, hogy ezen beavatkozások jogi szabályozásában esetleg szerepet játszó politikai szereplők milyen álláspontot képviselnek.

A Jobbik, saját bevallása szerint, nem foglalkozott a kérdéssel, míg az LMP ugyan a “dizájnerbébik” létrehozását nem támogatná, de a technológia esetleges egyéb célú használatáról, illetve annak szabályozásáról nem nyilatkozott. A Momentum és a DK, a jelenlegi társadalmi konszenzusnak megfelelően, egyaránt támogatja a gyógyászati célú alkalmazást, de ellenzi az örökíthető génmódosításokat. A pontos szabályozási környezet kialakításához a DK széles szakmai konszenzust szeretne.

A legprogresszívebb az Együtt álláspontja, ugyanis felismerve hogy egy olyan területről van szó, amelynek mind a lehetőségei, mind a társadalmi megítélése gyorsan változik, az európai Tudományos Akadémiák által kiadott jelentésből kiindulva, nem a konkrét technológiát, hanem annak alkalmazásait szabályozná egy arányos és rugalmas szabályozási rendszer keretében.

9. Közösségimédia-addikció

Napjaink egyik visszatérő kérdése, hogy a kiterjedt, nem teljesen átlátható, ugyanakkor addikcióhoz nagyon hasonló állapotot előidéző szociális médiaplatformoknak milyen hatása van a gyerekek és fiatalok mentális fejlődésére. Osztják-e az aggodalmakat, illetve amennyiben igen, látnak-e indokoltnak bármilyen szabályozást a kérdésben?

Az öt megkérdezett pár többé-kevésbé egyetértett abban, hogy tiltás helyett megelőzésre és felvilágosításra volna szükség, illetve hogy a megoldásból az oktatásnak is ki kell vennie a részét. A legmeggyőzőbb választ Momentum küldte, idézve több kutatási eredmény tanulságát, miszerint a kutatók agyi struktúrákban hasonló eltéréseket találtak közösségimédia-függőknél, mint akármilyen más függőségben szenvedő embernél. A párt a szülőknek és a gyerekeknek a veszélyekre való felkészítését tartja megoldásnak, a programjában szereplő egészségnevelés óra keretein belül.

Az Együtt egyszerűen az alaptantervbe utalta a kérdést, kicsit bagatellizáva a témát (szerintük minden más függőség kezelése nagyobb gond). A DK konkrétumok nélkül írt felvilágosításról, és az LMP válasza is nehezen megfogható: a mai sokszorosára erősítenék a mentálhigiéniás visszajelző, ellátó és ismeretátadó rendszereket. A Jobbik végső soron szintén szülői és tanári segítségre építve kezelné a problémát, de kihangsúlyozta a gyerekeket ért káros médiahatásokat (például a sorosozós manipulatív hirdetéseket), és véget vetne ennek a médiagyakorlatnak (hogy miként, azt nem fejtette ki).

10. Adatvédelem, adatbiztonság

A digitális adatbázisok növekedése, illetve a nagy, korábban szinte feldolgozhatatlannak tűnő adathalmazok elemzésére optimalizált ún. deep learning algoritmusok révén a közeljövőben eddig szinte elképzelhetetlennek tűnő mértékben lesz lehetőség egyes személyek követésére. Vannak vélemények, melyek szerint ez a különböző biztonsági kockázatok csökkenését okozhatja, mások azonban azt gondolják, mindez a magánszféra teljes felszámolásával járhat. Szükséges-e új szabályozás, hogy az új technológia lehetőségeivel senki ne élhessen vissza?

Nem ez a kérdés az, ami mentén azonnal ízekre szakadna egy esetleges DK-Jobbik-LMP-Momentum koalíció. Bár különböző hangsúllyal, de egyetérteni látszanak abban, hogy országhatárokon átnyúló kihívással állunk szemben, így a megoldás keresésénél is felbukkannak nemzeti és nemzetközi szintű utalások is. Emellett az oktatás és a tájékoztatás szerepét is hangsúlyozzák. Külön figyelmet érdemel a Momentum és a Jobbik szemlélete, akik a kockázatok rövid értékelése mellet azt is kidomborítják, hogy a technológia ilyen irányú fejlődéséből akár maga az állam is profitálhat (legyen szó a közigazgatás vagy épp az állami mamutvállalatok működésének hatékonyabbá tételéről.)

Viszont az Együtt igen szűkszavú és ködös válaszából (ombudsmani intézményrendszer és állampolgári jogvédelem eszközrendszerének megerősítése) az sejlik fel, hogy nem biztos, hogy kellő komplexitásban látják a problémát. Netán időnként el-elcsodálkoznak azon, hogy ez a fránya masina hogy olvashatott már megint a gondolataikban, hogy olyan tartalmat dob eléjük, amilyet.

11. Robotizált munkahelyek

Termelés a Mercedes magyarországi üzemében.
Termelés a Mercedes magyarországi üzemében.
Fotó: Bloomberg / Getty Images Hungary

Az elmúlt évek trendjei azt mutatják, hogy az automatizáció új hullámának eredményeként a robotok következő generációja az egészen egyszerűtől, a viszonylag komplex feladatokig képes lesz az emberi tevékenység helyettesítésére. Mindez számottevő megtakarításokat tesz lehetővé az automatizációt választó cégeknek, miközben sok munkahely megszűnhet. Hogyan kezelnék az átállás keltette társadalmi feszültségeket?

Az tény, hogy minden válaszadó párt hasonlóan azonosítja a trendeket, üdvözli az automatizáció gazdasági előnyeit és egyetértenek abban is, hogy a technológiai fejlődésből eredő gyors változásokra is reagálni tudó, jól képzett (ha kell, átképzett) munkaerőre van szükség. Parázs vitákat valószínűleg a kihívásra adott célzott egyedi válaszok szítanának. Az adórendszer átalakításának igénye és az automatizációból eredő állami többletbevétel újraelosztása több helyen konkrétan felmerül a kérdés kapcsán (DK, Együtt, LMP). De izgalmas lenne vitára bocsátani olyan javaslatokat is, mint például az Együtt által felvillantott diákhitel program kiterjesztése bizonyos átképzésekre, vagy a Jobbik “célzott integrátori programja” a feldolgozóiparban, mezőgazdaságban és az egészségügyben.

A kérdésre a legrészletesebb, legkidolgozottabb válaszokat a Momentum adta. Igaz, ők előre dolgoztak, hiszen a most küldött vázlatukba bedolgozták a korábban kimunkált programjukat a tudásalapú országgal, a vonatkozó szociálpolitikai elképzeléseikkel és az infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatban.

12. Kiberbiztonság

Ahogy nemzetközi példák is mutatják, a kiberbiztonság egyre fontosabb kérdés nem csak a magánszemélyek és vállalkozások esetében, de nemzetbiztonsági szinten is. A pártjuk hogyan értékeli Magyarország “internetes hadviselésnek” való kitettségét, illetve hogyan készülne az esetleges jövőbeni támadásokra?

Talán egyetlen kérdésben sem volt akkora az összhang a válaszadók között, mint a kiberbiztonság témájában. A világszinten is súlyos problémákat okozó kiberfenyegetés és hibrid hadviselés ellen minden párt külön védelmi szervezetet hozna létre, a különbség csak annyi, hogy a kiberhadtestet a honvédség vagy a nemzetbiztonság részeként, vagy önálló szervként képzelik el. Egyedül a Momentum válaszából látszott, hogy tudják, hogy egyébként már van ilyenje Magyarországnak, a Nemzeti Kibervédelmi Intézet (amit persze bőven lenne még hová fejleszteni). A DK, a Jobbik, és a Momentum is kitért az álhírek és a gyűlöletpropaganda problémájára, amire a közösségi oldalakkal való együttműködést, a közmédia gyökeres átalakítását, illetve direkt az álhírek szűrésére specializált intézmények felállításával válaszolnának.

13. Áltudományos orvoslás

Az utóbbi években Magyarországon folytatódott a nem bizonyított hatású, mégis igen népszerű ún. alternatív gyógyászati technikák, mint a kínai orvoslás, vagy a homeopátia térnyerése. Mi a véleményük ezekről, szükségesnek tartanak-e további szabályozást, esetleg az említett beavatkozások jól dokumentált és nem elhanyagolható veszélyeit kommunikáló tömegtájékoztatást ezen a téren?

A pártok elég kritikusan és szigorúan álltak ehhez a kérdéshez. A kivételt az LMP jelenti. E pártnak nincs egységes álláspontja, bevallásuk szerint a placebo hatás fontossága miatti engedélyezéstől a tiltásig minden vélemény előfordul köreikben. Azt mindenesetre leszögezik, hogy tiltani, illetve büntethetővé kell tenni azokat a tevékenységeket, amelyek – mint például az oltásellenesség vagy az orvosi kezelés megtagadása – bizonyíthatóan kárt okoznak más személynek. Az Együtt sem fejtett ki konkrét véleményt azon kívül, hogy az alternatív gyógyászat társadalombiztosítási finanszírozását nem támogatják.

A legszigorúbb véleményt a Momentum és a DK fogalmazta meg. Egyértelműen kifejezik, hogy amennyiben az alternatív medicina termékeire ugyanazokat a szigorú bizonyítási és törvényi szabályokat kellene alkalmazni, mint a tudományos orvoslás módszerei esetén. Mindkét párt válaszában hivatkozik például a nemzetközi tudományos testületek homeopátiára vonatkozó negatív állásfoglalásáról. A DK a homeopátia mellett példaként megnevezi a hagyományos kínai orvoslást (amelynek része az akupunktúra is), ahol szintén elvárnák a kettős vak klinikai teszteket, nem csak az anekdotikus történeteket. Mindkét párt kitért válaszában a tájékoztatás, oktatás fontosságára.

A Jobbik alapvetően a fogyasztók döntésére bízná, hogy milyen kezelést választanak, de elismerik, hogy a megfelelő tudományos információ általában még elméletileg sem áll a fogyasztó rendelkezésére az alternatív medicina esetében a tudatos döntés meghozásához. Ebben a tekintetben az oktatáson kívül az ezt támogató jogszabályi környezet kialakítását is fontosnak tartják.

14. Klímaváltozás

Regionális éghajlatváltozási modellek szerint 2050-re 1.4-1.9 fokkal, 2100-ra pedig 3.5 fokkal nőhet a magyarországi éves átlaghőmérséklet (OMSZ, NES-2). A párizsi klímaegyezmény aláírásával Magyarország is vállalta, hogy kiveszi a részét a globális átlaghőmérséklet növekedésének lehetőleg 1.5 fok, de legalább 2 fok alatt tartásában. Milyen intézkedéseket tennének annak érdekében, hogy Magyarország ehhez szükséges mértékben csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását? Továbbá, hogyan segítenék a klímaváltozás várható hazai hatásainak enyhítését?

Minden párt egyetért abban, hogy a párizsi klímaegyezménnyel összhangban csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, de ezen belül különböző területekre helyeznék a hangsúlyt. Az LMP 2050-ig közel teljesen megújuló forrásokból fedezné a hazai villamosenergia szükségletet, illetve 2030-ig kivezetnék a belsőégésű motorokkal üzemelő járművek forgalomba helyezési lehetőségét. A Momentum szintén a 2050-es dátumot jelölte meg a nulla szén-dioxid-kibocsátású energia előállítás elérésére, megnövelt megújuló-energia részesedéssel. Ezzel ellentétben a Jobbik inkább az energiahatékonyság növelésében, a háztartások, valamint a közlekedési eszközök energetikai korszerűsítésében látja a megoldást, illetve elősegítenék az országhatárok közti közúti teherforgalom vasútra terelését.

A DK a szén-dioxid-tárolási technológiák fejlesztésére és kiépítésére fókuszálna, új klímavédelmi programot fogadnának el, valamint egy környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó kutatóközpontot hoznának létre. Az Együtt önálló környezetvédelmi minisztériumot állítana föl, növelné a háztartások energiahatékonyságát és fokozná a megújuló és decentralizált energiatermelés arányát a hazai termelésben. Regionális szinten a Momentum az egész EU-ra érvényes minimum szén-dioxid -ár bevezetését tartja szükségesnek, a DK pedig kifejezetten hangsúlyozza a EU-beli és globális együttműködés fontosságát a klímaváltozás és más kérdések megoldása érdekében.

Az éghajlatváltozás hatásait a pártok leginkább a vízgazdálkodás, az agrárpolitika és a várostervezés átalakításával kívánják mérsékelni. A Jobbik és a Momentum a komplex vízgazdálkodás bevezetését, az LMP pedig a hatékonyabb mezőgazdasági öntözést tartja fontosnak az aszályos és intenzív csapadékos időszakok káros következményeinek csökkentésére. Az LMP, az Együtt és a Momentum emellett a városi környezet klímaváltozáshoz való adaptálását segítené elő, többek közt a zöld területek arányának növelésével. Az Együtt, a DK és az LMP az erdőtelepítést és az erdőgazdálkodás fejlesztését is támogatja. Az LMP egyedüliként a pártok közül kiemelte, hogy indokoltnak látják az egészségügyi rendszer felkészítését a szélsőségesebbé váló időjárási körülményekre.

Köszönjük az értékes segítséget a válaszokat értékelőknek:

1., 2., 6.: Molnár László (csillagaszat.huScienceMeetup)

3., 7., 8. és a kérdések kidolgozása: Varga Máté (CriticalBiomass, ScienceMeetup)

4., 5.: Kolozsi Ádám (Index) és Nádori Gergely (TanárBlog)

9.: Stöckert Gábor (Index)

10., 11.: Zsiros László Róbert (Szertár)

12.: Hanula Zsolt (Index)

13.: Hraskó Gábor (Szkeptikus TársaságX-Aknák)

14.: Tóth András (ScienceMeetup)

Borítókép: Lehrner Lóránt az ELI-HU Nonprofit Kft. ügyvezetõ igazgatója Orbán Viktor miniszterelnök Pálinkás József atomfizikus a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke és Botka László polgármester, az MSZP korábbi miniszterelnök-jelöltje (b-j) átvágja a nemzetiszínû szalagot a szegedi ELI-ALPS Lézeres Kutatóközpont elkészült épületegyüttesének ünnepélyes megnyitóján 2017. május 23-án.