Júlia, Rita
13 °C
26 °C

Közös lábnyom bizonyítja, hogy az óriáslajhárok együtt éltek az emberekkel

2018-04-25T170610Z 1478325374 RC182C1D7D10 RTRMADP 3 SCIENCE-GIA
2018.04.28. 14:35

Évente körülbelül 500 ezer ember látogatja meg a Mexikói White Sands nemzeti parkot (egy hatalmas, sivatagos terület), hogy túrázzanak a fehér homokdűnék között. A turistákon kívül, a prérifarkasok és hiúzok mellett, nagyobb állatok is találhatóak itt. De a pleisztocén korban, ami 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 12 ezer évvel ezelőtt ért véget, az alkálisó-kristályokat tartalmazó tómedrek és a közeli tavak igazi óriásokat is vonzottak ide. Mamutok és masztodonok, kardfogú nagymacskák és észak-amerikai tevék, illetve ami számunkra most a legfontosabb, 3600 kilós lajhárok éltek itt.

White Sands egyik nyugati sarkában nemrég egy emberi lábnyomot találtak egy óriás lajhár lábnyomában.

A kutatás

Több ezer nyom tarkítja a vidéket

– mondja Vince Santucci, a nemzeti park paleontológusa és az új kutatás eredményeinek egyik publikálója.

1981-ben geológusok tevéktől és más négylábú állatoktól származó nyomokat fedeztek fel a közeli White Sands rakétatesztelő állomás közelében. A kutatók 2011-ben kezdtek el egy szisztematikus vizsgálatot az ún. "megatrack site" környékén (ez az a hely, ahol a legtöbb nyom található), 2014-ben még drónfelvételeket is készítettek a homok felett. Ekkor találták meg az első, embertől származó nyomokat, 27 egyedülálló lábnyomot egy dűnén.

Santucci és társai lemérték a lábnyomokat és azt, hogy egymástól milyen messze vannak. Átvizsgálták az egész dűnét, kiszámították, hogy hol kéne lennie a következő lábnyomoknak, és azok ott is voltak.

A nyomok kieső, távoli részen találhatóak, és a legtöbb irányból katonai tesztelési területtel vannak körbevéve, így a turisták nem teszik tönkre a nyomokat. Őseink kiszáradt tavak üledékében hagyott lábnyomai 1.5 centi körüli homokréteggel lettek beborítva. Ha nedvesség éri ezeket, szétporladnak a feltárás után.

A lábnyomok tartósítása nem a legjobb módon történik

– mondta Andrew R.C. Milner, a Utah-i St. George Dinosaur Discovery Site Museum paleontológusa. Ő nem volt részese a kutatásnak, de megfigyelte a leleteket. "Biztosra vehetjük, hogy nagy állatok nyomait látjuk, például az óriáslajhár vese alakú lábnyomait." Az emberek körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt irtották ki az Észak-Amerikai lajhárokat. A nemzeti park paleontológusai sokat bajlódnak a nyomok korának meghatározásával, 2016-ban Santucciék a világ különböző pontjairól hívtak szakértőket, hogy segítsenek megvizsgálni azokat.

A tanulmány eredményeinek egy másik publikálója, Matthew Benett, aki a Bournemouth-i Egyetem paleontológusa.

A kétlábú lények által hagyott nyomok egyértelműen emberektől származnak

– mondta.

De Benett inkább a lajhár lábnyomokra koncentrált, ilyeneket ásott elő a homok alól, amikor talált egy különös alakút. Ez egy olyan nyom volt, amiben egy emberi láb lenyomata foglalt helyet.

A felfedezést rengeteg káromkodás követte

–  mondta Benett nevetve.

Egyedülálló felfedezés

Milner szerint ez egy rendkívüli felfedezés. A közös lábnyom olyan lelet, amilyet ezelőtt még soha nem találtak. Ráadásul ebből arra is lehet következtetni, hogy minimum milyen idősek az emberi lábnyomok, hiszen a földi lajhárok 11 ezer évvel ezelőtt kihaltak.

A száraz talaj miatt nagyon rövid idő telhetett csak el a lajhár és az ember elhaladása között

- mondta Matteo Belvedere, a Svájci Paleontology A16 projekt egyik tudósa, aki nyomvonalakra specializálódott. Percre vagy órára pontosan nem lehet megmondani, hogy mennyi idő eltéréssel követte az ember a lajhárt, de ugyanazon a napon kellett, hogy keletkezzen a két lábnyom.

A nyomok alapján úgy tűnik, hogy a lajhár szembefordult követőjével, karmait végighúzva a talajon.  Santucci egyáltalán nem biztos abban, hogy véres véget ért a találkozás. És Milner sem:

Nincs bizonyíték vadászatra. Lehet, hogy szimplán jó szórakozás volt lajhárokat zaklatni

-vélekedik. Bár ezen a vonalon elindulva akár azt is feltételezhetjük, hogy valaki elvitte egy kellemes, délutáni sétára az óriáslajhárját, és ennek a nyomait kutatják most a tudósok.

Benett és Belvedere szerint azonban az emberek nagy valószínűséggel vadásztak az állatra. Az karmai által hagyott nyomokból ítélve a lajhár felemelkedett, hogy egy figyelmeztető üvöltést hallasson. Egy újabb lábnyomsorból következtetve egy második ember is feltűnt a helyszínen, aki egy másik szögből közelítette meg az állatot. A feltételezések szerint ő volt a vadász.

Rengeteg idő és pénz segítségével elképzelhető, hogy fel lehetne tárni a történet végét

- mondta Belvedere. Ha a környezeti körülmények megfelelőek voltak, ahogy azt gondolják, a történet vége "bele van írva a homokba".