Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Közös lábnyom bizonyítja, hogy az óriáslajhárok együtt éltek az emberekkel

2018-04-25T170610Z 1478325374 RC182C1D7D10 RTRMADP 3 SCIENCE-GIA
2018.04.28. 14:35

Évente körülbelül 500 ezer ember látogatja meg a Mexikói White Sands nemzeti parkot (egy hatalmas, sivatagos terület), hogy túrázzanak a fehér homokdűnék között. A turistákon kívül, a prérifarkasok és hiúzok mellett, nagyobb állatok is találhatóak itt. De a pleisztocén korban, ami 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött és kb. 12 ezer évvel ezelőtt ért véget, az alkálisó-kristályokat tartalmazó tómedrek és a közeli tavak igazi óriásokat is vonzottak ide. Mamutok és masztodonok, kardfogú nagymacskák és észak-amerikai tevék, illetve ami számunkra most a legfontosabb, 3600 kilós lajhárok éltek itt.

White Sands egyik nyugati sarkában nemrég egy emberi lábnyomot találtak egy óriás lajhár lábnyomában.

A kutatás

Több ezer nyom tarkítja a vidéket

– mondja Vince Santucci, a nemzeti park paleontológusa és az új kutatás eredményeinek egyik publikálója.

1981-ben geológusok tevéktől és más négylábú állatoktól származó nyomokat fedeztek fel a közeli White Sands rakétatesztelő állomás közelében. A kutatók 2011-ben kezdtek el egy szisztematikus vizsgálatot az ún. "megatrack site" környékén (ez az a hely, ahol a legtöbb nyom található), 2014-ben még drónfelvételeket is készítettek a homok felett. Ekkor találták meg az első, embertől származó nyomokat, 27 egyedülálló lábnyomot egy dűnén.

Santucci és társai lemérték a lábnyomokat és azt, hogy egymástól milyen messze vannak. Átvizsgálták az egész dűnét, kiszámították, hogy hol kéne lennie a következő lábnyomoknak, és azok ott is voltak.

A nyomok kieső, távoli részen találhatóak, és a legtöbb irányból katonai tesztelési területtel vannak körbevéve, így a turisták nem teszik tönkre a nyomokat. Őseink kiszáradt tavak üledékében hagyott lábnyomai 1.5 centi körüli homokréteggel lettek beborítva. Ha nedvesség éri ezeket, szétporladnak a feltárás után.

A lábnyomok tartósítása nem a legjobb módon történik

– mondta Andrew R.C. Milner, a Utah-i St. George Dinosaur Discovery Site Museum paleontológusa. Ő nem volt részese a kutatásnak, de megfigyelte a leleteket. "Biztosra vehetjük, hogy nagy állatok nyomait látjuk, például az óriáslajhár vese alakú lábnyomait." Az emberek körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt irtották ki az Észak-Amerikai lajhárokat. A nemzeti park paleontológusai sokat bajlódnak a nyomok korának meghatározásával, 2016-ban Santucciék a világ különböző pontjairól hívtak szakértőket, hogy segítsenek megvizsgálni azokat.

A tanulmány eredményeinek egy másik publikálója, Matthew Benett, aki a Bournemouth-i Egyetem paleontológusa.

A kétlábú lények által hagyott nyomok egyértelműen emberektől származnak

– mondta.

De Benett inkább a lajhár lábnyomokra koncentrált, ilyeneket ásott elő a homok alól, amikor talált egy különös alakút. Ez egy olyan nyom volt, amiben egy emberi láb lenyomata foglalt helyet.

A felfedezést rengeteg káromkodás követte

–  mondta Benett nevetve.

Egyedülálló felfedezés

Milner szerint ez egy rendkívüli felfedezés. A közös lábnyom olyan lelet, amilyet ezelőtt még soha nem találtak. Ráadásul ebből arra is lehet következtetni, hogy minimum milyen idősek az emberi lábnyomok, hiszen a földi lajhárok 11 ezer évvel ezelőtt kihaltak.

A száraz talaj miatt nagyon rövid idő telhetett csak el a lajhár és az ember elhaladása között

- mondta Matteo Belvedere, a Svájci Paleontology A16 projekt egyik tudósa, aki nyomvonalakra specializálódott. Percre vagy órára pontosan nem lehet megmondani, hogy mennyi idő eltéréssel követte az ember a lajhárt, de ugyanazon a napon kellett, hogy keletkezzen a két lábnyom.

A nyomok alapján úgy tűnik, hogy a lajhár szembefordult követőjével, karmait végighúzva a talajon.  Santucci egyáltalán nem biztos abban, hogy véres véget ért a találkozás. És Milner sem:

Nincs bizonyíték vadászatra. Lehet, hogy szimplán jó szórakozás volt lajhárokat zaklatni

-vélekedik. Bár ezen a vonalon elindulva akár azt is feltételezhetjük, hogy valaki elvitte egy kellemes, délutáni sétára az óriáslajhárját, és ennek a nyomait kutatják most a tudósok.

Benett és Belvedere szerint azonban az emberek nagy valószínűséggel vadásztak az állatra. Az karmai által hagyott nyomokból ítélve a lajhár felemelkedett, hogy egy figyelmeztető üvöltést hallasson. Egy újabb lábnyomsorból következtetve egy második ember is feltűnt a helyszínen, aki egy másik szögből közelítette meg az állatot. A feltételezések szerint ő volt a vadász.

Rengeteg idő és pénz segítségével elképzelhető, hogy fel lehetne tárni a történet végét

- mondta Belvedere. Ha a környezeti körülmények megfelelőek voltak, ahogy azt gondolják, a történet vége "bele van írva a homokba".