Hella
16 °C
28 °C

Szupernóva robbanhatott a szomszédban a Naprendszer kialakulása közben

2018.05.10. 08:41

A Naprendszer több szempontból is különös. A nagybolygók például mind közel egy síkban keringenek, az ekliptika mentén, de ez a sík 5,6 fokkal megdől a Nap forgástengelyéhez képest. Ráadásul a legtöbb kis és nagy égitestünk 45 Csillagászati Egységen (Nap-Föld távolságon) belül kering, pedig más csillagok körül sokkal kiterjedtebb protoplanetáris korongokat figyelünk meg. Egy új kutatási eredmény alapján úgy tűnik, mindkét furcsaságra, a bolygók síkjának dőlésére és a hirtelen levágására is magyarázat lehet egy szupernóva felrobbanása, nagyon közel az éppen születőben lévő Naprendszerhez – írja a Csillagászat.hu.

Egy ilyen robbanás következményeit vizsgálták meg a Leideni Egyetem (Belgium) és az MTA CSFK munkatársai legújabb munkájukban. Szupernóvákká csak a legnagyobb csillagok válnak, amelyekből kevés van. Úgy gondoljuk, hogy amikor a Nap megszületett, egy több ezer tagot számláló csillaghalmaz tagjaként jött létre. Igen valószínű, hogy a szupernóvaként felrobbanó csillag is ennek az ősi halmaznak volt a tagja.

A kutatók kiszámolták, milyen következményekkel is járna a Naprendszerre nézve, ha szomszédunkban szupernóva robbant. A számításokat a Leideni Obszervatóriumban kifejlesztett AMUSE (Astronomical Multipurpose Software Environment) programmal, egy speciális, számos méretskálát és fizikai folyamatot együtt kezelő szimulációs szoftverrel végezték. Az így létrehozott számítógépes környezet segítségével a kutatóknak sikerült meghatározni, milyen távol és milyen irányban robbanhatott fel a szupernóva. Ha a robbanás 0,15-0,4 parszek (0,5-1,3 fényév) távolságban, és a Nap körüli protoplanetáris korong forgástengelyéhez képest 35-60 fok közötti szögben történt, az magyarázhatja mind a ma látott, 5,6 fokos dőlésszöget és a korong levágását is 45 CSE-nél.

Egy 0,2 parszekre (kétharmad fényévre) felrobbanó szupernóva hatása a csillag körüli korongra, a robbanástól számított különböző időpontokban. A 26. napon válik a legfényesebbé.
Egy 0,2 parszekre (kétharmad fényévre) felrobbanó szupernóva hatása a csillag körüli korongra, a robbanástól számított különböző időpontokban. A 26. napon válik a legfényesebbé.
Fotó: Portegies Zwart et al

Lenyűgöző volt látni, hogy az eredményeink ennyire meggyőzőek a korong dőlését és levágását illetően. A következmények húsba vágóak, csak képzeljük el, mi lenne, ha ma robbanna fel egy szupernóva ilyen közel hozzánk. Először csak egy, a Napnál is fényesebben ragyogó csillagot látnák, úgy 100 napon át. Aztán a 30 év múlva megérkező lökéshullám egy csapásra sterilizálná az egész bolygót

– mondta a kutatás vezetője, Simon Portegies Zwart, a Leideni Obszervatórium kutatója.

“Szerencsére nagyon kicsi az esélye annak, hogy ez ma megtörténjen. A legközelebbi csillag, ami a közeljövőben szupernóvává válhat, a több, mint 200 parszekre lévő Betelgeuse, ami a szép égi tűzijátékon kívül más hatással nem lesz a Naprendszerre" – nyugtat meg mindenkit a Holland E-science Center munkatársa, Inti Pelupessy.

A protoplanetáris korong megdöntésén és levágásán túl a Naprendszer kémiai fejlődésére is alapvető hatással lehetett egy közeli szupernóva. Már korábban kimutatták, hogy a Naprendszert valamikor beszennyezték rövid felezési idejű radioaktív atommagok, alumínium-26 és vas-60 izotópok, de a mai napig eldöntetlen, hogy egy közeli szupernóva volt-e az eredetük. A szupernóva okozta, átmeneti fűtés azonban komoly hatással lehetett a korai Naprendszer anyagának kémiájára és ásványtanára is. A legöregebb meteoritokban talált, üvegszerű cseppecskék jelenlétére eddig nem volt magyarázatunk, de eredhetnek a gáz- és porkorong részleges megolvadásából, még a bolygók születése előtti időszakból. Egy, a Naprendszerhez közeli szupernóva okozhatta ez a megolvadást is

– mondta MariaLugaro, az MTA CSFK Csillagászati Intézetének kutatója.

Az eredményeket bemutató szakcikk az Astronomy and Astrophysics folyóiratban fog megjelenni.