Előd
8 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A halál utáni élet egy madár emésztőrendszerében kezdődik

2018.06.01. 20:39

Stick insect. Az angol szó tükörfordításban pálcikarovart jelentene, de a magyarban botsáskának (Phasmatodea) hívjuk. Tévesen, egyébként, mivel nem sáskák, hanem ízeltlábúak. (A botsáska szót nagyon vékony nőkre is szokták használni, elsősorban Sue Townsend miatt, aki A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplóját írta. „Vékony, mint a botsáska. Se melle, se feneke” – írta Adrian apja szeretőjéről, Doreen Slaterről, aki később Botsáskaként (Stick Insect) futott tovább.)

Elnézést, hogy ennyit foglalkozunk a botsáskák nemi jellegeivel, de épp most derítette ki egy új kutatás, hogy a botsáskafélék azért néznek ki ilyen hülyén, hogy jobban szaporodhassanak. Hogy azoknak a madaraknak a szemében legyenek kívánatosak, amik megeszik őket. 

Szóval van egy rovarfaj, amit az evolúció úgy formált, hogy a pusztulása jótékony hatással legyen az utódaik elszaporodására.

Jó, ott vannak az imádkozó sáskák is (azok se sáskák, hanem fogólábúak); náluk az a szokás, hogy a nőstény párzás után letépi a hím fejét, esetenként meg is eszi. (Bed & breakfast.) A rovarvilágban nem példátlan, hogy a szaporodás automatikus fajpusztulással jár. De mi lehet ennek az oka? Evolúciós csökevény – vagy épp ellenkezőleg?

A botsáskák alapvetően bokrokban és lombos fák zöldjében töltik az életüket; azok a példányok is, amiknek vannak szárnyai. A terjedésüknek alapvetően az kedvez, ha már fiatalkorukban elkezdhetik a szaporodást, de a szerencsétlen testfelépítésükkel és a béna kis szárnyaikkal nem jutnak messzire. Csakhogy ez viszont nem kedvez a faj túlélési esélyeinek. Pláne, hogy hím botsáskák szinte nincsenek is. (Lehet, hogy voltak, csak az ő fejüket már letépkedték a nőstények.) Ezért egyébként kárpótolta őket az evolúció:

mivel ennyire kevés köztük a hím, a nőstények szűznemzéssel is szaporodhatnak.

Hogy a botsáskák genetikai sokszínűsége meghaladja a brit királyi családét, az evolúciónak más eszközt kellett találnia a faj elterjesztésére. És ahogy a növények is igénybe veszik a szél, a víz és a madarak segítségét a szaporodáshoz, úgy a botsáskák is hozzájárulhatnak a pusztulásukkal a botsáskapopuláció gyorsabb terjedéséhez. Hogy hogyan? Úgy, hogy a madarak megeszik a növényeket is, hogy aztán máshol kiürítsék a magvaikat a székletükkel; és ugyanezt meg tudják csinálni a botsáskákkal is.

Persze – kérdezhetik –, de hogy élik túl a botsáskák azt, hogy végighaladnak egy madár gyomorsavas emésztőrendszerén? Ez a mostani felfedezés kulcspontja: kiderült, hogy a botsáskák petéin kalcium-oxalát bevonat található, ami valamennyire ellenáll a gyomorsavnak.

Szucugu Kendzsi, a japán Kobe Egyetem kutatója három évvel ezelőtti kutatásában 145 botsáskapetét etetett meg különböző madarakkal. Megállapította, hogy a 7 százalékuk túlélte a gyomorsavat. De egyből sem keltek ki utódok. Amikor 2017-ben megismételte a kísérletet, a Ramulus irregulariterdentatus botsáskafaj petéit etette meg egy Japánban gyakori madárfajjal.

14 pete élte túl az utat, és kettőből kelt ki életképes bébibotsáska.

Persze, 70-ből 2 az elég rossz túlélési arány; most képzeljék el, mi lenne, ha hetven embernek csak két utóda születne összesen, és az, hogy külföldön születik-e a gyerek, azon múlna, hogy a terhes asszonyt elragadja-e egy ragadozómadár. Na, ezért sem éri meg botsáskának lenni. De ha rémületében agyonverne egyet, valahol az otthonától messze dobja ki; a faj hálás lesz érte.

(Discover Magazine)