Illés
17 °C
28 °C

Görcsbe rándulva pusztultak tömegesen a somogyi méhek

36641765 637504003293331 5735560470232825856 o

"Küzdjetek méhek! Küzdjetek a létért! Küzdjetek az emberiségért, ha már az ember olyan hülye, hogy a saját jövőjét pusztítja el halálotok által!" - így kezdődik az a drámai poszt, amit Dömötörfi József, somogysárdi méhész rakott ki a Facebookra. A 2010 óta méhészkedő Somogy megyei méztermelő az elmúlt napokban és az elmúlt években összegyűlt szomorú tapasztalatait írta meg a közösségi oldalra. Posztjából kiderül, hogy a környékbeli kollégái közül csak egynek nem pusztult el a kijáró méhek nagy része. A szerdai bejegyzéshez csatolt képeken a saját elpusztult méhei láthatók, ahogy tömegesen hevernek a kaptárak előtti füves területen.

A poszt nagy visszhangot váltott ki, nemcsak szakmai körökben, a méhész telefonja szinte állandóan foglalt volt. Amikor fel tudtuk hívni Dömötörfi Józsefet, épp letette a rotakapát: már végzett a méhek elhantolásával.

A posztban azt írta, hogy senki nem értesítette a hatóságokat a történtekről, de ő maga sem látta értelmét eljárás indításának. "Két évvel ezelőtt, 2016-ban is volt egy tömeges méhpusztulásunk. A növényvédelmi hatóság végzett pár nappal később vizsgálatot, volt laborvizsgálat, ki is mutattak az elpusztult méhekből némi gombaölő és atkaölő szert. De mivel pont a megelőző napokban volt nagy eső, a víz kimoshatta a rovarölő mérget az elhullott méhek testéből, így a pár nap alatt biztosan ölő szernek nem jutottak nyomára. A mostani méhpusztulást is nagy esőzés követte, ezért nem láttuk értelmét, hogy újabb eljárás induljon" - mondta az Indexnek Dömötörfi József.

"Pár nap alatt nálunk töredékére, húsz százalék körülre csökkent a kijáró méhek száma, de a falu többi méhészénél is kiürült a fölső fiók" - vázolta a veszteség mértékét a méhész. (A kaptárak több szintesek, a fölső fiókban élnek a nektárt gyűjtő, mézet termelő dolgozók, míg az alsó részében, a fészekben él a méhcsaléd feje, a petéket rakó anya, akinek utódait az őt is védő dajkaméhek gondozzák. Ha eltűnnek a kijáró méhek, akkor felborul a méhcsalád belső egyensúlya, a dajkaméhek összezavarodnak, hiába várják a táplálékot, hosszú időbe telik, mire dolgozók új generációja kezdheti gyűjteni a mézrevalót.)

Piretroidok és neonikotinoidok

A mostani, taglózó hatású méhmérgezés tünetei ugyanazok mint 2016-ban: rengeteg kijáró méh a kaptárak tetején oldalán és a környező bokrokon fákon mászkált, lábaival kaparta és tisztogatta magát, majd 3-4 nap alatt görcsbe rándulva, szipókájukat kinyújtva elpusztult a kaptár előtt. Dömötörfi szerint a saját méheit a napraforgók permetezése pusztította el tömegesen. "Nincs értélme a hatóságot idecibálni, a laborvizsgálatok nagyon drágák, amúgy is kevés a növényvédelmi szakember, a méhhullák pedig már belemosódtak a sárba, nem lehetne belőlük kimutatni semmit" – tértünk vissza a vizsgálat értelmetlenségére. Mint mondta, 2016-ban a kukoricán használt Karate Zeon márkanevű piretroid okozhatta a mérgezést, az ő esetében most is egy hasonló, gyorsan lebomló szer állhat a tömeges méhhalál hátterében.

Irtjuk a rovarokat, mintha nem lenne holnap

Az egyik legszélesebb körben használt rovarölőszer a deltametrin (avagy dekametrin). A színtelen, szagtalan, fehér, kristályos piretroid-észter cianidcsoportot és brómot is tartalmaz. A deltametrin olyan szintetikus idegméreg, ami végzetes hatással van a rovarokra, leginkább a lepkefélékre, egyenesszárnyúakra, fedelesszárnyúakra, kétszárnyúakra, atkákra – petékre, lárvákra, kifejlett egyedekre egyaránt.

A deltametrint először 1974-ben szintetizáltak és 1977-ben hozták forgalomba, nem sokkal azután, hogy a hírhedt DDT-t, a rendkívül erős rovarirtó méregnek számító, rákkeltó diklór-difenil-triklóretánt világszerte betiltották (elsőként Magyarországon). Vidéken, a házi permetszeres szekrények többségében szinte biztosan találunk deltametrines rovarölőszert, a legismertebb gazdabolti márka talán a Decis.

Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője arról beszélt az Indexnek, hogy a nem szelektív vegyszerek a legtöbb rovarra veszélyesek, ilyenekkel végezni például szúnyogirtást, önmagában elképesztő kockázatot jelent. Németországban például vannak olyan természetvédelmi területek, amiken a repülőrovar-biomassza mennyisége 75 százalékkkal csökkent a szomszédos mezőgazdasági területekről átszivárgó mérgek miatt.

A vegyszeres szúnyogirtást végzők részéről mindig elhangzik, hogy mielőtt egy területet kezelésbe vesznek, értesítik a méhész gazdákat, hogy zárják be a méheket, így azokban nem eshet kár. Ezzel elvileg megkímélik a méhek életét, amik nemcsak mézet termelnek, de a terület növényvilágának beporzásáért is felelnek. Mindez jól hangzik, csak egy gond van vele: a háziméh csak egy faj a kétezer rovarféléből, amik a növények beporzását végzik, mondta Orbán Zoltán.

A méhész több kollégája esetében a méhekre veszélyes mérgekkel csávázott kukoricát említette a pusztulás másik lehetséges okaként. A növényvédő szerbe áztatott vetőmagből a hosszú hatóidejű idegmérgek (mint például az EU-ban 2019-től betiltott neonikotinoidok) később a kifejlődött növény szárán feljuthatnak a virágzatba is, a virágport gyűjtő méhek pedig súlyos, végzetes idegrendszeri károsodást szenvednek.

Mi a megoldás?

Dömötörfi szerint régen a növénytermesztő gazdák kötelesek voltak bejelenteni, ha nagy területen rovarirtó permetezésre készültek. Egyes településeken még mai is működik ez a gyakorlat, a területileg illetékes önkormányzat küld ki ilyenkor figyelmeztető levelet a méhészeknek, de nem ez a jellemző, mint ahogy arra sem lehet minden gazdát rávenni, hogy ne vessenek földjeikbe idegméreggel csávázott vetőmagvakat. A méhész szerint az is tetézi a bajt, hogy a méhészek nem tartanak össze, a többség soha nem jelenti, ha tömegesen pusztulnak a méhei, így az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) sem tud az érdekükben fellépni.

A felvetésünkre, hogy nem lenne rossz, ha a méreg kiszórására készülő gazdák tájékoztatnák a permetezés előtti napokban a méhészeket, azt felelte Dömötörfi, hogy ez sem lenne megoldás: "A közhiedelemmel ellentétben a méhész nem tudja napokra bezárni a méheit. Egyszerűen megfulladnának, éhen halnának a kaptárakba zárva. És azt sem lehet, hogy hirtelen egyik méhlegelő helyről átvisszük máshová a családokat, mivel a virágzás mindig egy adott helyhez köthető. Nem tudom mi a megoldás" - mondta a méhész, aki nemcsak két éve, de már 2013-ban is átélt egy nagy károkat okozó méhpusztulást (akkor a mostaninál is több méh veszett oda permetezés miatt).

Legjobb lenne, ha államilag tiltanák a méhekre taglózó hatású rovarirtó szereket.

– mondta Dömötörfi József, aki azt is külön hangsúlyozta, hogy a méhek pusztulását okozó mérgek az élővilág szinte minden tagjára veszélyesek, és nem csak a háziméheket, de a többi rovart is kiirtják, így teljesen veszélybe kerül mindenféle növény beporzása, hosszú távon pedig a teljes emberi mezőgazdaság.

Markáns tüneteket mutató mérgezési eset

Az OMME egyébként honlapján június 29-én figyelmeztette a méhészeket, hogy sok, feltehetően mérgezésben elpusztult méhet találtak több napraforgótáblában, a híradás szerint jelezték is a problémát a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságának valamint Dr. Nagy István agrárminiszternek.

"Két érintettel beszéltem az egyik Dömötörfi úr volt, a másik személy egy méhésztársa volt, aki szintén ugyanazon a területen tartotta a kérdéses időpontban a méheit. A fotók alapján úgy gondolom, hogy igen markáns tüneteket mutató mérgezési esettel állunk szemben. A kaptárak előtt található méhhullák mennyiségéből ítélve valamilyen permetezés állhat a dolog mögött" – közölte az index érdeklődésére Tóth Péter, az OMME méhészeti szaktanácsadója.

"Ne feledjük, hogy a Dömötörfi méhészetet már tavalyelőtt is érte egy hasonló mérgezés, akkor a hatósági mintavételezésen kívül az OMME költségére is vettünk újabb mintákat, így sikerült kiderítenünk, hogy a méhészethez közeli csemegekukorica szabályoktól eltérő módon történő permetezése okozta a problémát. Sajnos a hatóság által kiadott ökotoxikológiai szakvélemény nem tartalmazta a mérgezésre vonatkozó ok-okozati összefüggést, mert a méhekben nem volt meg az a hatóanyag (lambda-cihalotrin), ami a megmintázott csemegekukoricában igen. Így nem tudtuk az okozott kárt kifizettetni a gazdálkodóval. Véleményem szerint, ha ezt az esetet bejelentik a hatóság felé, akkor jó eséllyel megtaláljuk a felelőst. Sajnos ez nem így történt, így a károkat nem tudjuk áthárítani a károkozóra" – mondta Tóth Péter, hangsúlyozva, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület folyamatosan igyekszik segíteni a bajbajutott méhészeken, többek között azzal, hogy minden évben kiadják a „Teendők méhmérgezés esetén” c. kiadványukat, valamint növényvédelmi tárgyú perekben folyamatos szakmai és ha kell jogi segítséget nyújtanak az károsult méhészek számára.

"Arra, hogy mekkora kárt okoznak a hasonló esetek, egzakt választ ma még nem lehet mondani, ugyanis volt, ahol jelezték a problémát, később pedig elálltak a panasztól, mert a hordás az időjárás alakulásával szépen beindult. Ezzel csak azt szeretném illusztrálni, hogy naponta változik a helyzet, de ezzel együtt elmondható, hogy a panaszok száma növekvő tendenciát mutat" – magyarázta Tóth Péter, hozzátéve, hogy a hatóságnak bejelentett permetezéses mérgezési esetek száma évente 30-80 között mozog, ami természetesen nem egyenlő a valójában bekövetkezett mérgezések számával, ugyanis rengeteg olyan esetről tudnak, amikor a méhész ilyen-olyan okból nem él a bejelentés lehetőségével.

Veszélyben a méhészetek

"A méhészetek számára elsősorban a helytelen növényvédő szerhasználat rejti a legnagyobb veszélyt. Ez alatt alapvetően azt értem, hogy amennyiben egy készítményt nem úgy és nem akkor használnak fel, amikor erre az engedély okirat lehetőséget ad, akkor igen gyakori a mérgezések előidézése" - mondta Tóth Péter.

a legnagyobb veszélyt a méhekre kifejezetten kockázatos szerek jelentik, mert ezek hatóanyagai bomlanak a legkevésbé. A jelenlegi magyarországi szabályok szerint ezeket virágzó kultúrában egyáltalán nem lehet használni.

Régebben akkor lehetett ilyen szerekkel permetezni a virágzó kultúrákban, ha a felhasználást megelőzően a növényvédős bejelentette a permetezést az önkormányzatnál. A méhésznek ekkor a károk elhárítása érdekében elvileg be kellett zárni, vagy el kellett költöztetni a méhcsaládokat. "Ez a megoldás az esetek többségében nem kivitelezhető. Gondoljuk csak el, mi lesz a méhekkel, ha 35C-fok hőségben bezárjuk őket a kaptárba? Mi lesz akkor, ha a permetezést követően kiengedjük őket és az állatkáink elkezdenek gyűjteni egy olyan területen, ahol a kijuttatott rovarölő csak mondjuk 10 nap alatt bomlik le?" – tette fel a költői kérdést a tanácsadó.

A rovarölő szerek másik nagy csoportját a mérsékelten kockázatos, gyorsan lebomló készítmények alkotják. Ezek használata méhkímélő technológia szabályai mentén (tehát este) lehetséges: a permetezést a csillagászati napnyugta előtt egy órával lehet elkezdeni, de 23 óráig be kell fejezni. Ha ezeket a szereket nappal juttatja ki valaki egy virágzó kultúrában, komoly mérgezést okozhat velük. Tehát nem a szert kell méhkímélőnek nevezni, hanem azt a technológiát, amellyel kijuttatták.

A rovarölő szerek harmadik csoportját a méhekre nem jelölésköteles szerek alkotják. ezeket korlátozás nélkül lehet használni, ugyanakkor azt is érdemes hangsúlyozni, hogy bizonyos hatóanyag kombinációk esetén itt is előírás az esti, tehát a méhkímélő szerhasználat.

Tűrni? Tiltani?

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület 2007 óta végez méhegészségügyi és környezetterhelési monitoring vizsgálatokat. Ennek köszönhetően szigorították meg például a klórpirifosz és dimetoát tartalmú növényvédő szerek felhasználását – a mérgezések jelentős része ezeknek a hatóanyagoknak a rendellenes felhasználásából adódott. Tóth Péter szerint mindenképp meg kellene vizsgálni, hogy a mostani helyzetet mi idézte elő, hogy a kiváltó okok közül mi az, amit kezelni tudnak (pl. szerek felhasználásának szigorítása), és mi az, amit nem (pl. az extrém időjárási viszonyok alakulása).

Ma a méhészek számára a legnagyobb gondot a neonikotinoid szercsoportba tartozó csávázó szerek EU szigorítások ellenére történő széleskörű alkalmazása okozza Magyarországon. Szerencsére az EU által a közelmúltban elfogadott teljes betiltás ezt az áldatlan állapotot jövőre megszüntetni, a kérdés csak az, hogy az ezt követő időszakban alkalmazott alternatív megoldások mennyire lesznek környezetszennyezőek, vagy veszélyesek a méhekre. Ugyanis a kártevők jövőre és később is támadni fognak, függetlenül attól, hogy az EU milyen óvintézkedéseket hoz.

NÉBIH: A méhészek érdeke, hogy jelentsék a mérgezéses eseteket

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (NÉBIH) az utóbbi időszakban négy méhmérgezéses bejelentés érkezett: június 4-én Pest megyéből, június 16-án Békés megyéből, július 2-án Csongrád, illetve július 3-án Baranya megyéből - tehát Somogy megyéből nem kaptak bejelentést. "Nagyon fontos, hogy a méhészek jelentsenek minden valós vagy vélt mérgezést, mert csak így lehet reális képünk a helyzetről" - fogalmazott a NÉBIH az Index érdeklődésére.

"A NÉBIH kiemelt feladatként kezeli a méhpusztulások kivizsgálását. Tapasztalataink szerint minden megyében előfordulnak méhmérgezési esetek, azonban nincs tudomásunk olyan esetről, amely a szabályszerű növényvédő szer felhasználással volt összefüggésbe hozható" – közölte a hatóság, hozzátéve, hogy ők minden bejelentett esetet kivizsgálnak, ami részletes laboratóriumi vizsgálatot és ökotoxikológiai értékelést is magába foglal. Emellett folyamatosan monitorozzák a virágzó termesztett növények szermaradék tartalmát, különös tekintettel a rovarölő szerekre. Szabálytalan szerhasználat esetén a felelőtlen gazdálkodóval szemben a növényvédelemi hatóság kezdeményez eljárást.

A NÉBIH szerint egyébként a szabályosan csávázott és elvetett vetőmag nem okoz tömeges méhpusztulást. A csávázás, mint növényvédelmi technológia kisebb környezeti terhelést jelent, mint a már kikelt növények permetezése, ami általában nagyobb kockázatot jelent a méhekre. "Itt kell megjegyezni, hogy a méhészek által észlelt jelenség oka nem tisztázott. Nemzetközi tudományos körökben is keresik a választ. Valószínűsíthető, hogy több tényező (pl. méhegészségügyi problémák, tartástechnológia, környezeti ártalmak, klíma) együttes fennállása esetén fordulhat elő a tapasztalt jelenség" – fogalmaz a NÉBIH Indexhez eljuttatott közleménye. A hatóság mindazonáltal a gazdák felelősségére is felhívta a figyelmet:

A probléma gyökere éppen ott leledzik, hogy ahol nem csávázzák a vetőmagot, a kultúrnövény megóvása érdekében, annak kelése után, akár többször is rovarölő szeres permetezésre van szükség a kívánt terméshozam elérése érdekében. A gazdák rendelkezésére állnak piretroid típusú növényvédő szerek, amelyeket ha szabálytalanul, napközben permeteznek a virágzó állományban, tömeges méhpusztulást idézhetnek elő. Hasonlóan, más anyagokkal, pl. a foszforsavészterekkel, vagy akár a méhekre veszélyes neonikotinoidokkal történő állománykezelés napraforgóban is komoly mérgezéseket okozhat.

A kérdésre, hogy milyen más növényvédő szereket lehetne alkalmazni, amik nem veszélyesek a méhekre, a NÉBIH a permetezésre használható, a neonikotinoid közé tartozó acetamipridot és a tiaklopridot említette, amelyekkel nappali időszakban is lehet permetezni virágzó napraforgóban. A rovarölő csávázó szerek között viszont jóval szűkebb a paletta: az elmúlt időszakban ugyan engedélyezték egy ciantraniliprol hatóanyagú csávázószer felhasználását, egyelőre azonban csak őszi káposztarepcében. "Ez a készítmény is, mint a legtöbb rovarölő szer, kifejezetten veszélyes a méhekre, de szakszerű és előírásszerű felhasználása nem jelent elfogadhatatlan kockázatot a környezetre."