Lukács
7 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Az MTA is hibás azért, ami vele történik

DSC 3111
2019.03.07. 07:24
A Magyar Tudományos Akadémia elkésett, a kutatók nem érzékelték időben a megváltozott környezetet, nem gondolták újra szerepüket, így az etatista kormány most különösebb társadalmi ellenállás nélkül léphet fel velük szemben, hangzott el Fábri György előadásában a konzervatív értelmiségiek által alapított Eötvös Csoport fórumán. De a kormány is megkapta a magáét. Havas Attila közgazdász szerint a politikusok nem értik az alapkutatás, a fejlesztés és az innováció összefüggését, amihez tiszta piac, tiszta verseny és tiszta közbeszerzések is kellenének.

Aki csak felületesen követi a kormány legújabb projektjét a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek bedarálására, valószínűleg abban is sok kérdés merül fel, ha csak a két oldal egydimenziós magyarázatát hallja az ügyről:

  • A kormány adja a közpénzt az akadémiai kutatóintézeteknek, így joga van megmondani, milyen kutatásokat finanszírozzon, és milyeneket ne. Egy ilyen kis országnak nincs elég ereje költséges alapkutatásokra, a pénzt és a tudást koncentrálják inkább termékeket és gazdasági hasznot hozó alkalmazott kutatásokra és innovációkra.
  • A tudós világ joggal veti fel ezzel szemben, hogy milyen jogon akarja megmondani a kormány, hogy mit kutassanak és mit nem. A tudományos kutatás a saját szempontjai szerint halad előre, és nem lehet csak a gyors gazdasági hasznot nézni. Mindez sérti a kutatás autonómiáját.

Mára megszoktuk, hogy nincsenek igazi viták és érvek a tömegkommunikációban. Az Eötvös József Csoportot 2015 márciusában épp azért alapította mások mellett Sólyom László, Tölgyessy Péter és Chikán Attila, hogy kitöltse a fenti egydimenziós magyarázatok közötti űrt, és az ilyen nagy kérdéseket színvonalasan, tények mentén vitassák meg. A szerda esti fórumon a csoport alapítói közé tartozó Győrffy Dóra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanárának nyitó előadása rögtön nagyon összeszedetten vázolta fel ennek a kérdésnek az összetettségét.

Nem a politika mondja meg, mennyi 2x2

Miben áll a tudomány szabadsága? A témaválasztásban, a módszerek választásában vagy az eredmények közlésében? Szabad-e a kutatóknak olyan eredményeket publikálni, amelyek szembemennek az aktuális kormányzati véleménnyel? A 2x2 akkor is 4, ha a hatalom vagy a többségi demokrácia azt preferálná, hogy 6 legyen az eredmény. Azt nem a politika tudja eldönteni, hogy egy szívműtét kinél indokolt és azt milyen technikával végezzék. Az a stratégiai döntés viszont már a kompetenciájába tartozik, hogy a közpénzből hány ilyen műtétet lehet elvégezni.

Ha egy magánvállalat finanszíroz egy kutatást, érthető, hogy a profit és a gazdasági haszon az elsődleges. De vajon szükségszerű-e, hogy ugyanez az elv vezesse az államot is?

Akkor ki fogja a ritka betegségekre való gyógyszereket fejleszteni, ki vállalja a gyéren lakott falvak infrastrukturális fejlesztését vagy a marginális társadalmi csoportok megismerését és felzárkóztatását? A kulcs ebben az esetben a közjó, a közhasznúság.

A politikusi beavatkozásoknak a tudományba súlyos hatékonysági költségei lehetnek,  és a közjó szempontjából sem kívánatosak, figyelmeztetett Győrffy Dóra és egy példát is említett. Az USA külpolitikája a 1990-es évektől kezdve a felemelkedő Kína felé fordult, emiatt az addig kiváló amerikai szovjetológiai kutatások lassan leépültek és elhaltak. Oroszország azonban a 2000-es évek óta ismét nemzetközi szerepre tör, 2016-ban a kibertérben támadta meg az Egyesült Államokat, és erre az ország rendkívül lassan tudott csak reagálni.

A menedzserizmus, a populizmus és az etatizmus elegye 

Fábri György, az ELTE  Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense, a Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoport vezetője sem olyan érvekkel állt elő, amit mindenki szívesen hallana most a kormány által szorongatott Magyar Tudományos Akadémia kutatói közül. A tudomány szabadsága a világban máshol is állandóan kérdéses, mondta Fábri. Ezt az angolszász világban inkább intézményi autonómiaként, Németországban a kutató egyéni jogaként értelmezik, de persze mindegyiknek vannak korlátai.

Mondjon valaki olyan munkahelyet ma, ahol egy alkalmazott nyilvánosan kritizálhatja a munkaadóját, vagy azt, akitől a pénzt kapja? - tette fel a kérdést Fábri György.

A fejlett világban régebb óta, Magyarországon 10-15 éve társult a tudomány világa mellé a hatékonyságot, hasznosságot jobban előtérbe helyező menedzserizmus, ahogy a vállalatok egyre nagyobb arányban vesznek részt a kutatások finanszírozásában. Mindemellé a neoliberális szemlélet is azt vallja, hogy a közszolgáltatásoknak, így a közpénzből élő kutatóintézeteknek is átláthatónak és elszámoltathatónak kell lenniük.

Az sem csak nálunk figyelhető meg a tömegdemokrácia korában, hogy a tudomány világát a populizmus jegyében a „népakarat” ellenőrzése alá akarják vonni. Közben az egész világban hódít az irracionalitás, a tudományos tényeket kétségbe vonó, relativizáló szemlélet, ami ma már a politika csúcsán is megjelenik, elég csak a mostani amerikai elnöknek mondjuk a globális felmelegedést kétségbe vonó nyilatkozatára gondolni.

Bekopogott a valóság az Akadémiára

A magyar helyzet sajátossága Fábri György szerint a menedzserizmus, a populizmus és az etatizmus találkozása a tudománypolitikában.

Ma tehát egy kontroll és önmérséklet nélküli kormányzati hatalom viszi tovább a centralizáló, menedzser-központú irányzatot, mondta Fábri György. Felmérések utalnak arra, hogy ma olyan a társadalmi környezet, amelyben a tudomány világa egyre kevéssé képes megvédeni magát. Ugyan a felmérések azt mutatják, hogy az orvosok után még mindig a tudósok megítélése a legjobb a szakmák között, de közben a tudományosság, a tények tekintélye csökken. Az USA-ban pártpreferenciák szerint oszlik meg az egyetemek megítélése: a republikánusoké jóval rosszabb a demokratákénál.

Egy magyarországi felmérés azt mutatta, hogy nálunk 800 ezer ember gondolja úgy, hogy a Nap kering a Föld körül, és ezzel az eredménnyel Európában a 2. legjobb helyen állunk. Magyarországon két toposz nagyon erős a közfelfogásban: 1. a magyar a legokosabb nemzet, 2. a tudósok elmennek Magyarországról. Nagy az egyetértés viszont abban is, hogy a többség szerint igenis fontos, hogy a tudomány gazdaságilag hasznos dolgokkal foglalkozzon. 

Ebben a környezetben az, amit a kormány csinál most az MTA-val, politikailag teljesen érthető és megalapozott, vélekedett Fábri, és kritikusan hozzátette: ebben a folyamatban az MTA sem teljesített jól, elkésett és most "bekopogott a valóság". A korábbi baloldali innovátor kormányok nem akartak ujjat húzni a tudomány képviselőivel, így az alapvetően már akkor is konzervatív beállítottságú akadémiai közösség jól meg tudta védeni pozícióit. A tudományosság megítélése azonban mostanra láthatóan változott, az akadémiai kutatók pedig nem számoltak azzal, hogy éppen az általuk támogatott kormányzati hatalom számára súlytalanodtak el.

A magyar tudományosság elmulasztotta azt, hogy alapvetően újragondolja társadalmi szerepét

- jegyezte meg Fábri, aki szerint erre attól függetlenül is égető szükség lesz, ha a populista felfogás megszűnik Magyarországon és a világban. Fábri szerint be kell bizonyítani a társadalom számára a tudomány hasznát. Lehet érvelni azzal, amit most épp a kormány fordít ellenük: igenis a tudomány alapozza meg a technológiai fejlődést. Azzal, hogy a hiedelmek helyett jobb tudományos és racionális ismeretek alapján berendezni az életet, vagy azzal, hogy a tudomány a nyugati civilizáció alapja, egyszerre van benne a hagyomány és az innováció. Fábri szerint ehhez tudós sztárokat kellene felmutatni a nyilvánosságban.

Alapkutatások nélkül nem megy

Az innovációs kérdésekkel foglalkozó Havas Attila, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa elsősorban arra a kormányzati érvre koncentrált, hogy Magyarország kicsi a költséges és eredményt nem mindig hozó alapkutatások finanszírozásához. Utóbbi kijelentés egyébként Parragh Lászlótól származik, aki Palkovics László innovációs miniszterrel egyetértve mondta azt, hogy az alapkutatások eredményeit egyszerűbb a nagyoktól megvenni. Havas - utalva arra, hogy Fábri György korábban Kóka János SZDSZ-es minisztert és Parragh Lászlót is a menedzserizmus képviselőjének nevezte - azt mondta: ha ő menedzser lenne, kikérné magának, hogy Kóka Jánost vagy Parragh Lászlót a menedzserek közé sorolják.

Ahhoz, hogy látni lehessen, mibe avatkozhat be az állam és hogyan lehet hatékonyan elkölteni a közpénzt, Havas szerint először is tisztázni kellene az alapkutatás, a fejlesztés és az innováció fogalmát. Látható ugyanis, hogy ezek különbségét és egymásra hatását a politikusok sem értik.

A legalapvetőbb dolgokkal nincs tisztában az, aki azt mondja, nincs szükség alapkutatásokra. 

- mondta Havas. Az alapkutatás közben a tudósok megismételik mások kutatásait, részben azért, hogy ellenőrizzék az eredményeket, részben pedig azért, hogy azokat új tudományos modellekbe építsék be. Ilyenkor valóban párhuzamos kutatások zajlanak, ami a politika számára ma dehonesztáló jelző és pénzpazarlás. Sokan nem tudják azonban, hogy eközben a kutatók nagyon sokat tanulnak, és így nevelődik ki a tudósok új generációja is. Ez tehát nem az erőforrások pazarlása.

Arról nem is beszélve, hogy a folyamat közben számos gyakorlati eredmény születik. Ha például valaki lézerfizikával foglalkozik alapkutatóként, ahhoz új műszereket kell kifejleszteni és helyben elkészíteni. Ezekből akár más kutatóhelyek által használt műszerek, vagy akár piacképes termékek is lehetnek.

Vajon a mostanában annyira lebecsült bölcsészettudományok, mint a régészet vagy a művészettörténészet nélkül hogyan jöhettek volna létre azok a világ műemlékeit bemutató turisztikai mobil applikációk, amelyeket tömegek használnak? Vagy nyelvészek nélkül hogyan működhetnének az egyre tökéletesedő fordító szoftverek? - tette fel a kérdést Havas. A mostanában sokat kárhoztatott alapkutatások gazdasági haszna legtöbbször késleltetve jelentkezik. Nem is gondolnánk milyen hosszú idő után. A gőzgép elvét már az ókori görögök is használták eszközökben, ehhez képest a mindent megváltoztató ipari forradalom egy kicsit később jött, mondta Havas Attila.

A fejlesztés célja a már meglévő tudáselemek kombinálása, csiszolása, hogy ezek hozzájáruljanak egy gyakorlati probléma megoldásához. Itt sokan egy új holdjáró kifejlesztésére gondolnak, de ide tartozik az is, ha egy cég valamilyen alkatrészt akar módosítani, és ehhez egyetemek, kutatók segítségét kell igénybe vennie. Az innováció már mindennek a gyakorlati alkalmazása és bevezetése a piacra, amit már nem is egyetemek, hanem vállalatok vagy egyetemek által alapított cégek végeznek. Ha ennek a rendszernek az aljába piszkálnak bele úgy, hogy a működési környezet és az ösztönzők nem változnak, az a végpontra, az innovációra is hatással lesz.

És még valami. A sikeres innováció egyik legfőbb ösztönzője és kikényszerítője a vállalatok számára a tiszta és éles piaci verseny lenne. Ha az állam eredményes kutatást, fejlesztést és innovációt akar, akkor teremtsen tiszta viszonyokat és tiszta közbeszerzéseket, mondta Havas. Mert ha valaki tudja, hogy a következő közbeszerzést is ő fogja megnyerni és abból is jelentős haszna lesz, azt vajon mi kényszeríti bármilyen fejlesztésre? 

Az Eötvös József Csoport korábbi rendezvényén Tölgyessy Péter tartott előadást Beteljesületlen reménység – 1989 csodája, majd kudarcba fordulása címmel.

(Borítókép: Bődey János / Index)