A szürke gerle mindig hazatalál, de hogyan?

Ha a galambokra gondolunk, nem igazán jövünk tűzbe, hiszen csak egy átlagos, gyakori és a piszkítása miatt inkább idegesítő állatra asszociálunk. Pedig a galamb ennél sokkal több. Nézzünk be a szürke kép mögé!

Gerlemúlt

A galambok a legrégebb óta háziasított madaraink, évezredek óta tartják őket az emberek vacsorafalatként, üzenetküldésre vagy szórakozásra. Emlékszünk még Jim Jarmusch Szellemkutya című filmjére, amelyben a szamuráj Forest Whitaker az ázsiai kultúrában lelket, halált, szerencsétlenséget szimbolizáló galambokat tenyészt, és rajtuk keresztül kommunikál munkaadójával? 

1844-ig, a távíró feltalálásig a galambok voltak az első számú postások, mert nagy távolságokon (akár 1600 kilométeren) verhetetlenül gyorsan (144 km/óra) repültek, és mindig hazatértek. Nem csoda, hogy az első világháborúban is ők voltak a láthatatlan üzenetküldők, akiket akár egy táskából is el lehetett indítani, és nehezen lehetett becélozni. Franciaországban sosem lehet tudni alapon a hadseregnek a mai napig van galambtenyésztő egysége.

A 2. világháború után az angol munkásosztály kedvelt szórakozása volt a galambverseny, sőt otthon is szívesen tartották a tubit, mert kis helyet foglalt el, olcsó, de vicces szórakozást jelentett. Ma Kínában és Irakban népszerű a galambtartás és -verseny: jó áron megveszik Angliában vagy Belgiumban, és nagyokat kaszálnak velük a versenyeken. Egy jobb gerléért akár 93 000 dollárt is adnak. Az értékesség persze magával vonta a galambbűntetteket is: próbálták megbundázni a versenyeket vagy ellopni az aranyat érő gerléket.

Tubicahonvágy?

A hímeket területi ösztöneik vezérlik, a nőstények a fiókák miatt sietnek vissza a galambdúcba. Mindez azonban nem magyarázza kiváló tájékozódási képességüket, ami máig vita tárgyát képezi a tudományos világban. Sok elméletet kidolgoztak – majd cáfoltak is.

Más állatfajokhoz, például a lazachoz, a vörösbegyhez és az angolnához hasonlóan a galambok is képesek érzékelni a Föld mágneses terét. A kutatók kísérleteikben a galambok hátára mágnest erősítettek, ezzel teljesen összezavarták a madarak tájékozódóképességét, főleg éjszaka vagy borús időben. Egy másik meglepő felfedezés volt, hogy a galambok koponyája magnetitet és maghemitet, vasoxidféléket tárol: egy német kutatócsoport találta meg a galambok csőrét borító bőr idegvégződéseiben ezeket a vasoxidrészecskéket. Ez a szerv tehát segítene a Föld mágneses mezejének kódolásában, de akkor mivel magyarázható, hogy a madarak jó időben még a hátukra helyezett mágnesekkel is képesek visszatalálni a dúcukba? A további kutatások azt mutatták, hogy ezek a részecskék inkább elsősorban a vas tárolására szolgálnak a szervezetben, és a tubik immunrendszerét támogatják.

Vasgalamb

2021-ben a kutatók mágneses mikroszkóp segítségével tanulmányozták a galambok belső fülében található vasrészecskéket, vajon ezek a mágnes érzékelők-e. De mágneses tulajdonságaik nem bizonyultak elég erősnek ahhoz, hogy receptorként szolgáljanak – írta a Conversation.

Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a galambok retináján kriptokróm 4 fehérje található, amely elektromos jelet állít elő, hogy a mágneses tér erősségének megfelelően változzon. Más kutatások azonban azt bizonyították be, hogy a belső fülükhöz kapcsolódó sejtek aktiválódnak mágneses tér jelenlétében.

Infrahang vagy nózi

Jon Hagstrum geofizikus elmélete szerint a galambok hallják az infrahangot, ha a légköri viszonyok megfelelők, és ez lehetővé teszi számukra, hogy feltérképezzék a környezetet. Hagstrum 984 galambot engedett szabadon, és észrevette, hogy a galambok elvesztek, amikor az infrahang iránya valami miatt eltért (például a szél miatt).

A galambok vizuális jeleket is használhatnak a tájékozódáshoz, és képesek lehetnek felismerni útjukat a nap helyzete és beesési szöge alapján.

Jelenleg a felsorolt elméletek egyike sem képes önmagában megmagyarázni a galambok csodálatos hazatalálását, de talán ezek kombinációja a válasz – vagy valami egészen más. Tudja a galamb!

(Borítókép: Galambokat etető férfi a milánói dóm előtt 2020. március 10-én. Fotó: MTI / EPA / ANSA / Marco Ottico)