Egyre biztosabbnak tűnik, hogy sose halunk meg

2024.07.10. 16:03
A generatív mesterséges intelligencia gyors fejlődése szinte bárkinek lehetővé teszi, hogy ismerősét újrateremtse, vagy akár saját magát is, még halála előtt. A cél: a tudat betáplálása egy avatárba, amivel konzerválhatóak lennének az emlékek, a személyiségjegyek, az egyedi stílus és gondolkozás. Kérdés, milyen etikai kérdéseket vetne ez fel.

Koltai Róbert már 1992-ben tudta, hogy „Sose halunk meg”, mikor nagy sikerű filmjének ezt a címet adta, de a 20. század első felében az egzisztencializmus képviselői még szorgalmasan vizsgálták az élet és halál rejtélyeit. Albert Camus például azt írta: „[...] mindegy, akár harminc évvel, akár hetvennel halunk meg, mivel mindkét esetben és magától értetődőn, más férfiak és más nők tovább élnek, mégpedig sok-sok ezer esztendeig. Tulajdonképp semmi se világosabb. Mindenképp én halok meg, akár most, akár húsz év múlva”.

Ennek a tudatosítása felszabadító érzés: elfogadjuk a tényt, hogy elmúlunk mi is, ahogy minden és mindenki. De nem könnyű szembenézni a halállal, főleg, hogy ma inkább az örök fiatalságot, végtelen egészséget és szépséget hajszoljuk, és teljesen elzárkózunk az elmúlás gondolatától. Ha valaki tehetősebb, egyből fiatalsága megőrzésére áldozza vagyonát, mert „visszataszító, undorító a ránc és a tökéletlenség”. A tökéletesség pedig a fiatalsággal egyenlő. Torz univerzumot sikerült alkotnunk a média, az internet és a szépségipar segítségével.

Benjamin Franklin híres mondása szerint ebben a világban semmi sem biztos, csak a halál és az adók. Tudjuk, hogy az emberek nagy része mindig hajlamos volt csalni az adókkal, hát a halált miért ne akarná becsapni? 

Kontrolláljuk az avatárt

A túlvilági ipar dolgozóinak, modern korunk Kharónjainak nem az a célja, hogy a legyengült testet konzerválják, hanem hogy a lényeget, a tudatot, avagy az elmét tegyék örökkévalóvá. Mondjuk, kár, hogy még mindig nem tudjuk, mi a tudatDe ha mégis meglenne a személyiség esszenciája, az agy adataiból feltölthető lenne-e egy virtuális felületre? Az elme kitölthetné a digitális világ avatárját, de ezt nem kívülről irányítanák, mint egy játékban, hanem

elménk lenne az avatár kontrollja.

A személyiség fő jellemzői, az emlékek, a karakter neuronális kapcsolatok összetett hálójába vannak kódolva, amik összeállnak, és létrehozzák a tudatos lényt. Az agyban több milliárd neuron tárolja az információkat, köztük sűrű kapcsolódások és kommunikáció áll fenn. Májusban a Cambridge-i Egyetem kutatói egy tanulmányban hívták fel a figyelmet arra, hogy a mesterséges intelligencia, aminek segítségével cseveghetünk elhunyt szeretteinkkel, pszichés károkat okozhat. El kellene tudni engedni őket, ez az élet és a halál rendje, semmi sem végtelen,

miért pont az univerzum jelentéktelen kis részlete, az ember élete, tudata lenne az?

A Deadbotok vagy Griefbotok olyan AI-chatbotok, amelyek a halottak nyelvi mintáit és személyiségjegyeit szimulálják a hátrahagyott digitális lábnyomok segítségével. De vigyázni kell, ezek a szimulációk könnyen visszaélésekhez vezethetnek, a kereskedelmi cégek etikátlan módon ezeket akár reklámra, vagy a közösségi médiában való szerepeltetésre is felhasználhatják. 

De arra is volt már példa, hogy valaki hiába vágyakozott elhunyt szerette után, és örült újrateremtésének, belefáradt a chatbotba, kimerült a napi állandó interakciókban, és nem tudta felfüggeszteni a mesterségesintelligencia-szimulációt.

Etikai aknamező

Az AI használata komoly erkölcsi kérdéseket vet fel ezen a területen (is), az elhunytak méltóságát prioritásként kell kezelni, és ezt tilos megsérteni hirdetésekkel, hamis közösségimédia-jelenléttel. De szintén hangsúlyozni kell az élők, a felhasználók jogait, ugyanis komoly szorongást okozhat, ha furcsa, hiteltelen vagy túl robotszerű digitális kísértetek hajszolják az embereket a digitális térben. A gyász egyébként is nehéz időszakában romboló lehet az elhunyt digitális avatárja, ha nem autentikus.

Több olyan platform is elérhető már, amelyek díj ellenében újrateremtik a halottakat, ilyen a Project December, amin 10 dollárért bárkivel beszélgethetünk, ha kitöltöttük a szimulációs kérdőívet. Vagy olyan alkalmazások, mint a HereAfter, ahova feltölthetjük személyes adatainkat, történetünket, fényképeinket és halálunk után is elérhetőek leszünk.

A MaNana egy párbeszédes AI-szolgáltatás, ami a nagyszülőkre specializálódott: a halott nagyszülő beleegyezése nélkül, de létre lehet hozni deadbotját. A chatbot az elhunyt hangján beszél, de azt nem lehet megakadályozni, hogy a halotthoz méltatlan stílusban kommunikáljon, ami baj, mert ha a sebezhető unoka kötődni kezd az ilyen szimulációkhoz, összezavarodhat a nagyitól, nagypapától idegen tónustól.

A kiskorúak védtelenek a manipulációval szemben, úgyhogy a kutatók korhatárhoz kötnék a deadbotok használatát. Tudatosítani kell, hogy mesterséges intelligenciával állunk szemben és nem igazi emberrel, még ha nagyon hasonlít is rá. Azt is ki kell találni, hogy ha úgy adódik, hogy lehet visszavonni a deadbotokat, de méltó módon, digitális temetéssel vagy más szertartással, így az érzelmi lezárás is biztosítva lesz. 

Ai SUMMIT konferencia 2024

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport