

További Tudomány cikkek
-
Áttörés jöhet a rákmegelőzésben, ez jelentheti a megoldás kulcsát
- Az MTA elnökét meglepte Schmidt Mária tájékozatlansága az Akadémia működésével kapcsolatban
- A hátborzongató hely, ahol tényleg a ruha teszi az embert
- Ő kapta idén a magyar tudományos élet legrangosabb elismerését
- Anna négy hónapra kómába került, és egy csoda, hogy felébredt
Egy barlang felfedezésekor a Földön szinte már fel sem kapjuk a fejünket, azonban ha mindezt a Holdon találják meg a kutatók, már jóval érdekesebb a téma.
Pláne akkor, ha a képződmény a föld alatt, vagyis pontosabban a Hold felszíne alatt található, így a mostani felfedezést tevő kutatók szerint tökéletes helyszíne lehet a holdfelszínről könnyedén megközelíthető barlang egy bázisnak, mivel megvédi a holdra szálló űrhajósokat a zord időjárási körülményektől.
Úgy tűnik, hogy a barlang a Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) nyílt gödöréből érhető el, az ősi lávasíkságon, ahol július 20-án immáron 55 évvel ezelőtt az Apollo–11 űrhajósai, Neil Armstrong és Buzz Aldrin először ráléphettek a Hold felszínére – írja a The Guardian.
A NASA holdfelderítője által gyűjtött radaradatok elemzése feltárta, hogy a Mare Tranquillitatis gödör,
a Hold legmélyebb ismert gödre egy 45 méter széles és legfeljebb 80 méter hosszú barlanghoz vezet, amely 14 teniszpályának felel meg. A barlang körülbelül 150 méterrel a felszín alatt fekszik.
Lorenzo Bruzzone, az olaszországi Trentói Egyetem munkatársa szerint a barlang „valószínűleg egy üres lávaalagút volt, hozzátéve, hogy az ilyen objektumok emberi élőhelyként szolgálhatnak a jövőbeli űrhajósok számára, mivel „természetes menedéket jelentenek a zord holdkörnyezet ellen”.
A holdjárók több mint egy évtizede észleltek először gödröket a Holdon. Sokról azt gondolják, hogy „tetőablakok”, amelyek föld alatti barlangokhoz csatlakoznak, például lávaalagutakhoz, amelyek a vulkáni folyamatok során alakulnak ki. Az ilyen barlangok alapját képezhetik egy holdbázisnak vagy egy vészhelyzeti holdmenedéknek, mivel a belső hőmérséklet viszonylag stabil, és az űrhajósok természetesen védve lennének a káros kozmikus sugaraktól, a napsugárzástól és a mikrometeoritoktól.
A kutatók az eredményeikről a Nature Astronomy hasábjain számoltak be.
(Borítókép: Leonardo Fernndez Lzaro / Getty Images Hungary)
