A NASA küldetése 100 évig tartó meteoresőt hozhat létre

Az űrügynökség a DART, vagyis a Double Asteroid Redirection Test (Kettős aszteroida-elterelési teszt) küldetést azért tervezte, hogy a bolygóvédelem érdekében teljes körűen felmérje az aszteroidák eltérítésére szolgáló technológiát. A NASA azt akarta látni, hogy egy kinetikus ütközés − például egy űrhajó 6,1 kilométer/szekundumos sebességgel történő ütközése egy aszteroidával − elégséges-e ahhoz, hogy megváltoztassa egy égi objektum mozgását az űrben, olvasható a CNN-en.

Sem a Dimorphos, sem a körülötte keringő Didymos nevű aszteroida nem jelent veszélyt a Földre. A kettős aszteroida-rendszer mégis tökéletes célpont volt a terelési technológia tesztelésére, mivel a Dimorphos mérete hasonló a bolygónkat fenyegető aszteroidákéhoz.

A csillagászok közel két éven át földi távcsövekkel figyelték a becsapódás utóhatásait, és megállapították, hogy a DART űrszonda sikeresen megváltoztatta a Dimorphos mozgását, mintegy 32-33 perccel eltolva az aszteroida keringési idejét − vagyis azt, hogy mennyi idő alatt tesz meg egyetlen fordulatot a Didymos körül.

De a tudósok becslése szerint a szándékos ütközés közel 1 millió kilogramm kőzetet és port is termelt − ez elég ahhoz, hogy megtöltsön körülbelül hat-hét vasúti kocsit. Az, hogy az űrben pontosan hol fog kikötni ez az anyag, nyitott kérdés maradt.

Újabb kutatások szerint a Dimorphos darabjai egy-három évtizeden belül a Föld és a Mars közelébe érkeznek, és lehetséges, hogy a törmelék egy része hét éven belül eléri a vörös bolygót. Kisebb törmelékek a következő 10 éven belül a Föld légkörét is elérhetik.

„Ez az anyag látható meteorokat (általában hullócsillagoknak nevezik őket) hozhat létre, amint behatolnak a Mars légkörébe” − mondta a tanulmány vezető szerzője, Eloy Peña Asensio, az olasz Milánói Műszaki Egyetem mélyűri asztrodinamikai kutatási és technológiai csoportjának kutatója. A következő száz évben érkezhetnek a Földre az aszteroidából származó hullócsillagok.

Lesz-e új meteorzápor a Földre?

Az egyes darabok kicsik, a homokszemcséktől az okostelefonokhoz hasonló méretű darabokig terjednek, így a törmelékek egyike sem jelent veszélyt a Földre, mondta Peña Asensio. „A felső légkörben szétesnének az ablációnak nevezett folyamat révén, amelyet a levegővel való súrlódás okoz hipersebességnél” − nyilatkozta a kutató, majd hozzátette, hogy a Dimorphos nem fogja elérni a Földet.

A LICIACube nevű kis műhold még a becsapódás előtt levált az űrszondáról, hogy felvételeket készítsen az ütközésről és az utána kialakult törmelékfelhőről. „Ezek a kulcsfontosságú adatok lehetővé tették és teszik a becsapódás során keletkezett törmelék részletes elemzését” – mondta Peña Asensio.

A kutatócsoport a LICIACube adatait és a Katalán Egyetemi Szolgáltatások Konzorciumának szuperszámítógépes eszközeit használta fel a becsapódás által létrehozott 3 millió részecske pályájának szimulálásához. A számítógépes modellezés során felmérték a részecskék különböző lehetséges útvonalait és sebességeit a Naprendszerben, valamint azt, hogy a Nap által kibocsátott sugárzás hogyan befolyásolhatja a részecskék mozgását.

A tanulmány eredményei megerősítik, hogy ha a Dimorphosból a törmelék 500 méter/szekundumos sebességgel lökődne ki, akkor egyes darabkák elérhetnék a Marsot, míg más, kisebb és gyorsabban mozgó törmelékek, amelyek 1600 méter/szekundumos sebességgel haladnak, elérhetnék a Földet.

A kutatócsoport szerint a törmelék természetét illetően továbbra is vannak bizonytalanságok, de arra a következtetésre jutottak, hogy a leggyorsabban mozgó részecskék kevesebb mint 10 év alatt elérhetik a Földet. A tanulmány szerzői valószínűtlennek tartják annak lehetőségét, hogy a Dimorphidák meteorraj elérje a Földet, de nem zárják ki − mondta Peña Asensio.

„Az így létrejövő meteorzápor könnyen azonosítható lenne a Földön, mivel nem esne egybe egyetlen ismert meteorzáporral sem. Ezek a meteorok lassú mozgásúak lennének, az aktivitás csúcspontja májusban várható, és elsősorban a déli féltekéről lennének láthatók, és látszólag az Indus csillagkép közeléből erednének” − feltételezte a kutató.