Hallucinogén Mikulásra figyelmeztetnek

Szent Miklós legendája a legelterjedtebb történet a mai Mikulás-hagyományokról, de van egy olyan elmélet is, miszerint számi sámán volt Skandináviában, aki hallucinogén gombákat használt. Hát, a repülő rénszarvasok ötlete végül is magyarázható lenne ezzel.

Egy új magyarázat szerint a Skandinávia és Szibéria területein élő számi nép sámánjai begyűjtötték a piros-fehér (vagyis a Mikulás színeiben tündöklő) légyölő galócát, megszárították, és téli napforduló idején ajándékként a kéményen keresztül leengedték az emberek házaiba. Azért ott, mert a bejárati ajtókat eltorlaszolta a hó. A rénszarvaspásztor számik a gombák hatására úgy látták, mintha repülnének rénszarvasaik. De állítólag volt, hogy a rénszarvasokkal etették meg a gombát, és a sámánok a vizeletüket itták, így juttatták be a már az állatok által feldolgozott hallucinogént a szervezetükbe.

A National Geographicban azt olvashatjuk, hogy a karácsonyfa alatt elhelyezett, piros-fehérbe csomagolt ajándékok a tűlevelűek tövében növő légyölő galócára utalnak, de az elmélet nem mindenkinek tetszik. Tim Frandy, a British Columbia Egyetem skandinavisztikaprofesszora szerint ez az egész a számik kultúrájának problematikus értelmezése. Nem egy boldog drogos társaság volt, ahogy ebből a történetből következtethetnénk, hanem a természet fenyegetéseivel állandóan harcban álló nép. Hitviláguk szerves része volt Stállu, egy emberfeletti erejű kannibál óriás, aki megihatta az emberek vérét, úgyhogy épp a karácsony időszakában a házakban az emberek a lehető legnagyobb csöndben voltak, lapultak – és nem gombáztak.

Az 1950-es évekre Jultomten, a gnómszerű karácsonyi manó (Grincs!) skandináv hagyománya felváltotta a Stállut a számik körében. Tim Frandy szerint

de a maroknyi számi lakos – akikről nemrég mi is írtunk – szintén tiltakozik az ellen, hogy kulturális örökségüket a karácsony népszerűsítésére használják fel. Frandy azt is elmondja, hogy a légyölő galócát Szibéria nagy részén tudatmódosító szerként használták, de arra nemigen van bizonyíték, hogy a számik is éltek volna vele. Az ismertebb, hogy a zene, az alkohol vagy fájdalom segítségével estek transzba.

A karácsony és a varázsgomba társítása elég merész ötlet, talán az IKEA-nak sem kellett volna elkezdeni a gomba formájú karácsonyfadíszek gyártását

– mondja a skandinavisztika tudora.

Főleg, hogy a havas decemberben ezek a gombák elrejtőznek a hó alatt, és nem is látszódnak.

A karácsony a legtöbb keresztény ünnephez hasonlóan a hagyományosan ugyanabban az időben tartott pogány ünnepek helyettesítője volt. A skandinávok úgy ünnepelték (a Yule-t), hogy rémisztő jelmezekbe öltöztek, és ajándékokkal jártak házról házra.

A Mikulás hagyománya közelebb állhat a holland legendához: Sinterklaas távolról figyeli a gyerekek viselkedését, majd fehér lovával átugrat a háztetőkön, és ajándékokat hagy a facipőjükben. A Sinterklaas nagyrészt Myrai Nikolaoson, vagyis Szent Miklóson, a korai keresztény egyház görög püspökén alapul, aki nagylelkűségéről és a gyermekek védelméről ismert.

De Frandy azt mondja, az 1931-ben, Haddon Sundblom finn–svéd származású illusztrátor tollából született ikonikus Coca-Cola Mikulás lehet számi (ruházati) motívumokra visszavezethető: a hegyes sapka, a piros szín, a széles övvel viselt tunika.