
Stressz okozta viselkedésváltozások új idegrendszeri alapjait fedezték fel magyar kutatók
További Tudomány cikkek
Egy traumatikus élmény vagy egy jelentős stresszhelyzet, tartós, sőt bizonyos esetekben életre szóló viselkedésváltozást okoz. Hiába jól ismert e jelenség, idegrendszeri háttere és hatékony gyógymódja még nincs – olvasható a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat szerdai közleményében.
A HUN-REN KOKI Lendület Thalamus Kutatócsoport kutatói egy rágcsálóstresszmodellben vizsgálták ezt a kérdést, az eredményeik pedig, melyeket a PLOS Biology című szakfolyóiratban publikáltak, forradalmasíthatják a stressz okozta viselkedésváltozások gyógyítását.
Egy utcai támadás, baleset, családi tragédia vagy háború alatt elszenvedett megpróbáltatás az ezeket átélő emberek egy jelentős részénél (mintegy 20 százalék) tartós viselkedésváltozással jár. A kutatók ennek korai, akut (stressz után 30 napig) és késői (30 nap után post-traumatikus-disorder, PTSD) fázisát különítik el.
Bár sokan vizsgálják, hogyan rögzíti és idézi fel az agy az emlékeket, de az még mindig nem tisztázott, hogy milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a tartós érzelmi változások hátterében.
Az emlékek rögzítésekor és felidézésekor az emlékeket tároló idegsejtcsoportok aktivitása rövid időre megváltozik, amikor viszont nem idézzük fel az eseményt az idegsejtek aktivitása nem változik. A kutatók szerint ezért nem világos, hogyan vezethet az emlékekhez kapcsolódó rövid idejű aktivitásváltozás tartósan fennálló érzelmi állapotokhoz. Ez a kérdés azért is fontos, mert jelenleg a PTSD kezelésének fő módszere az emlékek kioltására összpontosít, de ezek az eljárások nem túl hatékonyak.
A HUN-REN KOKI kutatói egy rágcsálóstresszmodellben végzett kísérletben felfedeztek egy stresszhelyzet után kialakuló, tartós idegi aktivitásfokozódást, amely napokon át fennmaradt. A kísérletben részt vevő egerek számára a stresszt egy róka szaga jelentette, aminek 10 percig voltak kitéve. A kutatók a stresszt követően az állatoknál fokozott idegsejt-aktivitást figyeltek meg.
A fokozott aktivitást a talamusz egy különleges szerveződésű középső magcsoportjában, a paraventrikuláris magban (PVT) írták le. A PVT egy olyan „kapcsolóközpont”, ahol a stresszt és éberséget kódoló agyterületek jelei találkoznak, mielőtt továbbítódnának a viselkedést szabályozó agykéregbe.
A kutatók ezután egy órán keresztül szelektíven gátolták a PVT-sejteket, és azt tapasztalták, hogy ebben az esetben nem alakult ki a PVT tartós aktivitás-fokozódása. Ezzel együtt elmaradtak a stressz által kiváltott, napokon át fennmaradó viselkedésbeli változások is. Érdekes módon a rövid, mindössze egyórás PVT-gátlás jelentős mértékben akkor is hatékony maradt, ha csak öt nappal a stresszes esemény után alkalmazták. Ez az eredmény megnöveli annak az időablaknak a hosszát, amin belül egy ezen eredményekre alapozott potenciális kezelés hatékony lehet.
A kutatás eredményei egy új agyi mechanizmusra mutatnak rá, ami a stressz okozta viselkedési változásokért felelős. Ez a mechanizmus új terápiás lehetőségeket nyithat a stresszhez kapcsolódó problémák kezelésében.
