
Magyarországon élő kannibál kígyót vizsgált egy új tanulmány
Magyarországon viszonylag gyakori faj, a szakértők mégis meglehetősen keveset tudnak a rézsiklóról. Ezen igyekszik változtatni egy új tanulmány, mely a hüllő élőhelyválasztását és táplálkozási szokásait vizsgálja.
Korábbi megfigyelések szerint elsősorban gyíkokat, de emlősöket és kígyókat is fogyaszt a rézsikló. Élőhelyválasztása továbbra is kevéssé ismert, különösen a zsákmány elérhetőségét illetően. Mivel az állat megtalálható a rákosi vipera egyik legfontosabb élőhelyén, a Kiskunságban, a szakértők arra voltak kíváncsiak, nem fenyegeti-e Magyarország veszélyeztetett kígyófajának állományát.
A vizsgálathoz a kutatók rézsiklókat fogtak be, majd ürülékmintáik elemzésével azonosították a zsákmányállatok maradványait, ezután a kígyókat sértetlenül visszaengedték eredeti élőhelyükre. Az elemzések alapján a rézsiklók 65 százalékban zöld, fürge és homoki gyíkokat fogyasztottak, de a kifejlett egyedek gyakran zsákmányoltak kisemlősöket is. A fiatal példányok főként egyenesszárnyú rovarokat, például szöcskéket fogtak. Más kígyók maradványai 2,5 százalékot tettek ki a mintákból.
Olykor kannibalizmusra utaló jeleket is találtak, az egyik kifejlett hím például egy fiatalabb rézsiklót fogyasztott el.
Rákosi vipera maradványait nem mutatták ki a vizsgálatok, így a rézsikló nem számít jelentős veszélynek a viperaállományra. Élőhelyeit tekintve nagyobb eséllyel fordul elő azokon a területeken, ahol a zöld, fürge és homoki gyíkok is jelen vannak.
A rézsikló hossza 60-80 centiméter. Teste zömök, farka rövid, feje valamelyest háromszög alakú. A kígyókat magukat közvetlenül a közúti forgalom és az emberi tudatlanság fenyegeti. A viperákra emlékeztető megjelenése miatt még ma is gyakran verik agyon a rézsiklót, melynek természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Összefoglalva, a tanulmány megerősíti, hogy a rézsikló Közép-Magyarországon hüllőkre specializálódott ragadozó, amelynek domináns zsákmánya a gyíkok. Az eredmények hangsúlyozzák, hogy a viperákkal való találkozásuk nagyon ritka, így nem jelentenek veszélyt a fajra, ellentétben az eurázsiai borzzal, a vörös rókával és a közönséges egerészölyvvel.
