Régi korok eltűnt medreire bukkantak, filmben idézik meg a Sárköz áldott földjét

Idén április 22-én, azaz a Föld napján debütál a Sárköz – Terra Benedicta – A Dunamentének áldott földje című kilencperces rövidfilm, amely látványos 3D-rekonstrukcióval kelti életre a Tolna vármegyei Sárköz történeti táját úgy, ahogyan az a 19. század első felében, a vízszabályozások előtt létezett. A film alkotója, Balogh András, a régészet és a történeti táj szenvedélyes kutatója több mint két évtizede foglalkozik a Duna mente múltjával. Munkájában régészek, néprajzkutatók és más szakértők is segítették, hogy a lehető leghitelesebben jelenjen meg az egykor gazdag, vízjárta világ képe, amelyből mára csak halvány nyomok maradtak.

A film premierdátumának kiválasztása sem volt véletlen: a Föld napja nemcsak a természet értékeire hívja fel a figyelmet, hanem egyfajta emlékeztető is arra, hogyan alakítottuk át az élő környezetet – és mit vesztettünk közben. Balogh András úgy fogalmazott: „Ez egy szép nap, egy fontos alkalom, számomra ez egy jelképes választás volt. Szerettünk volna egyfajta élményt nyújtani. Nem valamiféle tudományos oktatás céljával jött létre a film, hanem azért, hogy megmutassuk, mennyire lenyűgöző lehetett ez a táj a 19. században, és hogy arra is rávilágítsunk, milyen fontos a múlt emlékeinek őrzése.”

Gyermekkori ámulatból lett szenvedély

A film ötlete nem egy művészi koncepció vagy megrendelés eredményeként született, hanem sokkal személyesebb forrásból táplálkozott. Balogh András elárulta, hogy már gyerekkora óta foglalkoztatta a Sárköz világa. Középiskolásként rendszeresen járt be a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumba, és részt vett régészeti topográfiai bejárásokon a térségben. Ekkor kezdte el észrevenni, hogy csapadékosabb időszakokban a földeken különös vízrajzi mintázatok rajzolódnak ki.

Akkor még nem tudtam, mik ezek, csak láttam, hogy furcsa, kanyargó vízfolyások jelennek meg ott, ahol máskor semmi sincs. Később tudtam meg, hogy ezek régi folyóágak, az egykori Duna-hálózat maradványai. Ez volt az első pillanat, amikor megérintett a táj mély történetisége

– mesélte Balogh András.

Ez a felfedezés vezette el aztán a régi térképekhez, különösen az 1834-es, vízszabályozás előtti felméréshez, amelynek részletessége és esztétikája azonnal lenyűgözte. A közel kétszáz éves térképen látható a Sárköz összetett vízhálózata, mocsaras, lápos területei, mellékágai, halastavai – mindaz, amit a szabályozás mára eltüntetett. „Mindig azon gondolkodtam, hogy milyen lehetett ez a történeti táj valójában. Elképzelni is nehéz, milyen gazdag élővilága lehetett. Azt éreztem, egyszer majd meg kell próbálnom valahogy visszahozni ezt a világot a szemünk elé.”

Több mint 1600 munkaóra szüleménye

A Sárköz – Terra Benedicta azonban nemcsak egy 3D-s film, hanem egy komplex, tudományos alapokra épített rekonstrukció. Balogh András szerint a cél nem az volt, hogy egy ismeretterjesztő dokumentumfilmet készítsenek, hanem hogy „vizuális benyomást” adjanak arról, amit az emberi képzelet már alig tud megragadni.

A munka során egy térinformatikai szoftver segítségével gyűjtötték össze a lehető legtöbb történeti adatot. Régi térképeket georeferáltak, tehát pontos földrajzi helyükre illesztettek, összevetették őket mai légi felvételekkel – például a Google különböző időszakokban készült képeivel –, és ezek alapján rajzolták újra a korabeli vízrajzot. Balogh így mesélte el a folyamatot: „Ahol az 1834-es térképen víz van, oda mi is vizet tettünk. Nem találgattunk, hanem azt jelenítettük meg, amit a forrásaink mutattak. Ez a film a történeti táj valós, dokumentált állapotának a rekonstruálása.”

A munka rendkívül időigényes volt: az összesen több mint 1600 munkaórányi erőfeszítésben régészek, néprajzosok, történészek és digitális modellezők működtek közre. „Ez nem egy lezárt munka, hanem egy alap – mondta. A tudományos eredmények hatással vannak ránk, de mi is visszahatunk a tudományra. Sokszor olyan kérdéseket teszünk fel a rekonstrukció során, amiket a szakértők addig nem is vetettek fel maguknak.”

A legnagyobb kihívást elmondása szerint az jelentette, hogy minden, amit 3D-ben megjelenítenek, láthatóvá válik – a hibák is. Balogh András ennek ellenére úgy érzi, a végeredmény méltó módon idézi meg az egykori tájat: „Ez a film talán egyfajta emlékezés, egy vizuális álom arról, amit elvesztettünk, de amit még megérthetünk.”

Az eszményi együttműködés képe

A film szellemi ihletője a neves néprajzkutató, Andrásfalvy Bertalan „eszményi együttműködés” gondolata volt, amely azt hirdeti: az ember és a természet képes volt harmóniában, kölcsönös tiszteleten alapulva együtt élni. „A Sárköz ilyen hely volt – mondta Balogh. – Egy elképesztően gazdag, változatos táj, ahol az emberek nemcsak alkalmazkodtak a természethez, hanem együtt éltek vele. Olyan volt, mintha együtt lélegeztek volna.” Az „eszményi együttműködés” gondolatán alapuló, lírai hangvételű narráció szövegkönyvét Kálóczi Lola vetette papírra Andrásfalvy Bertalan írásai alapján.

Balogh szerint fontos, hogy a mai szemlélő is érzékelje, milyen hatalmas változásokon ment keresztül a táj a vízszabályozások következtében.

A mai ember el sem tudja képzelni, mennyi víz, mennyi madár, mennyi hal élt itt egykor. Ha lenne időgép, nagyon szívesen visszautaznék, csak hogy egyszer körbenézhessek

– éreztette rajongását a film megálmodója.

Ez ugyan egyelőre megoldhatatlan kérés lenne, azonban a technikának köszönhetően ma már könnyedén bepillantást nyerhetünk a múltba. „Pont erre jó a 3D-s vizualitás, ezért is kezdtünk el történelmi rekonstrukciókkal, várrekonstrukciókkal foglalkozni. A várakhoz is nagyon erősen kötődik a történeti táj, hiszen nem elég egyszerűen önmagában a várat ábrázolni, hanem érdemes bemutatni a történeti tájat is, merthogy sokszor a vízrajz, a domborzat és egyéb dolgok is nagyon fontos szerepet töltöttek be a várak életében. Innen ered az igazán mély érdeklődésem a történeti táj iránt” – emelte ki.

Ugyanakkor hangsúlyozta: nem akartak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a folyószabályozások szükségesek voltak-e, vagy sem. „Mindennek van jó és rossz oldala. Ez a film a jó oldalról szól, de tervben van, hogy egy következő filmben a pesti nagy árvízről mesélünk majd – az lesz ennek a mostani filmnek a sötétebb párja.”

A Terra Benedicta tehát nemcsak egy technikai bravúr, hanem egy lírai kísérlet is arra, hogy megismerjük, hogyan élt együtt az ember és a természet, és mit veszítettünk az iparosodás, a szabályozás során.

Múlt és jövő találkozása

Balogh András hisz abban, hogy a történeti táj vizualizálása új közönségeket is megszólíthat – különösen a fiatalokat. „Ez egy olyan formátum, amit könnyen be lehet fogadni – mondta. – Nem hosszú, képi világában nagyon erős, és azt látjuk, hogy már most is sok olyan emberhez jutott el, akiket amúgy nem érdekel a régészet vagy a történelem. Ez a formátum közelebb hozza a múltat.”

Az alkotó abban is bízik, hogy a film olyan aktuális kérdésekre is reflektál, mint a klímaváltozás vagy a vízgazdálkodás jövője.

Amikor elkezdtük a munkát, még nem volt ennyire mindennapos téma az elsivatagosodás vagy a vízvisszatartás. Ma már ezek a kérdések égetővé váltak, így mi ezzel a filmmel szeretnénk egy párbeszédet elindítani – csendben, képekkel, nem pedig erőszakos érvekkel

– emelte ki.

A film végén egy köszönetnyilvánítás is olvasható azoknak a szakembereknek, akik tanácsaikkal és szakmai tudásukkal segítették az alkotás elkészülését. Balogh hangsúlyozta: nélkülük ez a film nem születhetett volna meg. És bár a Sárköz – Terra Benedicta – A Dunamentének áldott földje egyfajta lezárt kompozícióként jelenik meg, az alkotók nyitottak a folytatásra, a bővítésre, a pontosításra – a táj múltja ugyanis nemcsak egy történet, hanem örökség is.

A rövidfilmet először az Index olvasói láthatják, itt tekinthetik meg: