A gyerekek ajándékba kapják testvéreiket, de nem mindegy a szülők batyuja

Nemrég egy tanulmányból derült ki, hogy egy anyánál két terhesség között legalább 18 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy az esetlegesen fellépő kockázatok csökkenjenek, viszont célszerű ezt a kérdést több aspektusból is megvizsgálni. Cikksorozatunk korábbi részeiben egy demográfus szemszögéből, illetve pszichológiai szempontból mutattuk be a gyerekvállaláshoz fűződő érveket és ellenérveket ezzel a témával kapcsolatban, ám ezúttal azok véleményére voltunk kíváncsiak, akik a családtagok mellett a legtöbb időt töltik a gyerekekkel kiskorukban: a tanárok, óvodapedagógusok és a bölcsődékben dolgozók. 

Hanna Barbara 13 éve tanít angolt általános iskolában és osztályfőnök felső tagozaton. Őt arról faggattuk, egy iskolában a pedagógusok szemével érezni-e különbséget a nagyobb családból jövő gyerekek és az egykék között. Igaz-e az „önző egyke” sztereotípia, és hogyan vélekedik, mi lehet a legjobb a kamaszodó gyerekeknek.

Úgy látom, az egy-két testvér az átlag, és igaz, akinek van testvére, az jobban tud osztozkodni, empatikusabb is talán, de szerintem főleg attól függ, milyen a jelleme és hogy nevelik 

– fejtette ki.

Azt ugyanakkor ő is megfigyelte, hogy az elsőszülöttek gátlásosabbak, a második vagy sokadik gyerek pedig már lazább. Akinek testvére van, általában ügyesebben kezeli a nagyobb/kisebb gyerekeket, így ha valakinek nővére vagy bátyja van, az az iskolában is könnyebben szót ért a nagyobbakkal, míg akinek kisebb a testvére, az nyitottabb a kicsik felé.

Mindenki máshogy nehéz

Az osztályfőnök úgy fogalmazott, idősebb testvérrel a gyerekek gyakrabban hozzászólnak a „nagyoknak való” témákhoz, és könnyebben belekerülnek, belesodródnak olyan dolgokba, amilyeneket azok csinálnak. Akinek meg kistestvére születik, az egy időre elanyátlanodik, elveszíti a pozícióját, és az is látszik, hogy fáradt, mert kevesebbet alszik, illetve feladatokat kap otthon. Mint kiemelte, az egykék általában valóban kevésbé kooperatívak, feljogosítva érzik magukat arra, hogy bármit megtegyenek, és úgy élnek, mintha alanyi jogon járna nekik minden. A testvérek esetében pedig a legkisebb gyerekek azt érzik, hogy a testvérek kárára nyerhetnek. 

Mindenki máshogy nehéz, a problémák azonban a tinilétből fakadnak, korsajátosság, hogy a kiskamaszokkal nem könnyű.

Az azonban jellemző, hogy akinek testvére van, jobban tűr mindent. A kistestvérek el vannak kényeztetve, a középsők a nagyszájúak, a harcosok, de Hanna kihangsúlyozta, a viselkedésük talán nem is a családi pozíciójuktól függ, hanem attól, hogyan nevelik őket, milyen a családi hátterük. Szerinte az egyik legjobb dolog az életben, ha az embernek van testvére, neki hat kisebb van, és ezek a kapcsolatok mindig ott lesznek számára. Kiemelte, ha a testvérek korban is közelebb állnak egymáshoz, mint például ő és a húga, akkor az élményeik és az érdeklődésük is közös. Neki a két évvel fiatalabb húga a legjobb barátja és szövetségese, vele a legszorosabb a kapcsolata a régi konfliktusaik ellenére is, ezért ő a 2 év korkülönbségre szavaz.

Bölcsis kalandok

Hasonlóképp látja Szendrényi Angéla négygyerekes édesanya is, aki a szegedi Palánta Családi Bölcsőde hálózati koordinátora. Anyaként és bölcsődeigazgatóként kérdeztük arról, mi a tapasztalata, mekkora az ideális korkülönbség a testvérek között. Ahogy elmesélte, náluk a legnagyobb gyerek, Bálint 22 hónappal idősebb mint a második, Bori, utána három év szünettel született a harmadik gyerek, és 22 hónappal később a negyedik. A legnagyobb és a legkisebb között így hét év van. A kis korkülönbségről úgy fogalmazott, kezdetben fárasztó volt, de később annál jobb lett, mert a gyerekek együtt csináltak mindent, ami mindannyiuk életét megkönnyítette.

„A harmadik gyerek helyzete azonban nem volt könnyű: Vera mindig kilógott a két idősebb szövetségéből, ezért is született meg Máté.” Ahogy idősödtek, egyre jobbak lettek a testvérkapcsolatok, így most már a 22 éves nagyfiú és a 15 éves legkisebb nagyon összetart a korkülönbség ellenére is. Együtt videójátékoznak, vágnak fát, a nagy terelgeti a kisebbet, a 17 és 20 éves lányoknak pedig sok közös témája van. Szendrényi kezdeti anyai félelme pedig, hogy hogyan tudja majd a második vagy sokadik gyerekét ugyanúgy szeretni, mint az elsőt, teljesen eloszlott. Egy hatgyerekes anyuka bölcs mondását tartja szem előtt:

Hozzátette, bár lesz féltékenység, az természetes, ezzel a tudattal viszont ki tud bontakozni később a testvérkapcsolat, mert számíthatnak egymásra, összekapcsolódnak – ezt látja a saját négy gyerekénél is. 

Ha olyan közösségbe kerülnek, ahol nincsenek soktestvéres családok, megérzik, hogy nekik több van, mert a kisebb családok gyerekei nem tudnak főzni, kevésbé önellátók, nem olyan szorosak a kapcsolataik. Ők többet vannak együtt és beletanulnak a dolgokba.

Erre hozott egy kedves példát is a múltból. Anyák napjára a nyolcéves lánya azt írta egy köszöntőüzenetben: azért szeretem anyát, mert nem ért az öcsémhez, így én mindig segíthetek neki. És igaz, mindig ő vigasztalta meg a kisebbet, mert többgyerekes anyaként ő sem ért oda mindig, így a nagyobb testvér besegített, ennek köszönhetően erősödött a köztük lévő kötelék.

A bölcsődeigazgató azt is elmondta, az egyke gyerekeknél megfigyelhető, hogy nem tanulnak meg osztozni, ezért mindenképp a nagy családra szavaz és a testvérekre. Persze a gyerekek száma attól is függ, hogy az anya hogy viseli a várandósságot, mit bír el a párkapcsolat, mennyire tudatos a családtervezés. Ezeken is múlhat, hány gyerek születik, és mekkora lesz a korkülönbség. A munkája során azt tapasztalja, hogy a bölcsis kicsikben már megvan a gondoskodás, odafigyelnek egymásra. Ez csak akkor változik meg, ha testvérük születik, mert akkor kibillenhetnek egyensúlyukból, érzékenyek lesznek. Ekkor jön be az életükbe, hogy osztozni kell – a szülők figyelmén, a játékokon, mindenen. De ők erre is gondot fordítanak a bölcsődei nevelésben, tudják, hogy ilyenkor több figyelemre van szükségük. 

Szerinte ha sok testvér van, akkor a kicsik sokszor el vannak kapatva, a harmadik gyerek általában jobban tud alkalmazkodni, másrészt tanul a nagyobb testvérektől, és harcos, mert mindenért meg kell küzdenie. A középsők akarata nagyobb lehet, a kicsik viszont sokszor belekényelmesednek a kisherceg szerepébe:

Az, hogy harcos lesz, koraérett vagy hercegúrfi, a szülőtől is függ. Ha leépíti az önállóságát, akkor kényelmes lesz. Ha olyan a habitusa, és otthon is támogatják, akkor önálló.

Úgy látja, jobban alkalmazkodnak és gyorsabbak a kistestvérek, az első gyerekek tétovábbak, a sokadik testvér viszont már rugalmas, de kérdés, hogy a környezete melyiknek a viselkedését támogatja.

Mi a jó az óvodában?

Nyírádiné Cserna Viktória óvodapedagógus három gyerek édesanyja, a munkájában és otthon is azt tapasztalja, hogy a szülők viselkedése, az intézményes és családi nevelés erősen formálja a gyerek attitűdjét. Hozzátette:

Az szintén fontos, ki mit hordoz, mi van a családban, az »örökölt sors«, a szülők batyuja. 

Ha az óvodák szempontjából vizsgálja a testvérkérdést, úgy látja, fogynak a gyerekek és csökken a testvérrel rendelkezők száma, ezért is jók a vegyes csoportok, ahol kisebb és nagyobb együtt van, segítik egymást, fejlődnek a szociális készségeik – ez különösen fontos az egykéknél. Jelenleg épp egy olyan kormányrendelet elfogadásán dolgoznak a politikusok, ami homogén nagycsoportokat hozna létre iskolaelőkészítő céllal. Pedig a vegyes csoport olyan családias környezet, amelyben otthon is él a gyerek.

Az óvodapedagógus szerint a testvérek közötti nagy korkülönbség az idősebbnek nem mindig jó, mivel leterhelődhet a feladatoktól, és a generációs különbségek is élesebbek lehetnek. Saját gyerekeinél látja, hogy akár egy-két év is szakadékot jelenthet:

A nagylányom, Bogi, 25 éves, és velem együtt nem mindig érti, mit mond a legkisebb gyerekem, a 18 éves Gábor, például amikor valamilyen számítógépes dologról magyaráz. Más az élményanyaguk, az online világban is máshol barangolnak, így a szókincsük is eltérő.

Elmondása szerint azt az óvodában is látni, hogy ha együtt vannak a gyerekek, vagy van egy korban közel álló testvér, akkor a közös élmények erősítik őket, és akár a közösségbe illeszkedést is segítik. Az ovisok – akiket kis „érzelemgombócoknak” nevezett – olyanok lesznek, mint amit otthon látnak, de az biztos, hogy a vegyes csoportokban, ahol kiscsoportos és nagycsoportos együtt van, elfogadóbbak, empatikusabbak. Ugyanakkor a gyerek karaktere a döntő. Az óvodapedagógus nagyobbik gyereke, Bogi például hiába volt a nagylány, két kisebb fiú nővére, nem terelgette őket, mert nem olyan a személyisége. Óvónőként és anyaként így ő is mindenképp a testvérekre szavaz, mert összetartanak, örökké számíthatnak egymásra. A jó testvérkapcsolatok pedig komoly támaszt jelenthetnek a felnőtt életben is.

A cikksorozat korábbi részeit az alábbiakban olvashatja el: 

• Az anya egészsége forog kockán, ha nem jókor szül
• Néhány évtized múlva már egzotikum lesz, ha valakinek van testvére 
• Képzeletbeli lényekkel pótolják a gyerekek, ha nincs testvérük 

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)