
Miért élnek egyes állatok csak percekig, mások pedig akár száz évig is?

Tiszavirág, ez az a kérészfaj, ami csak egy napig él a párzási rituálé és a peték lerakása után. De az életük nem csak ennyiből áll, három éven keresztül várják a vízben, hogy felnőtté váljanak. Rajzásuk után a peték a víz alján lévő agyagos talajba ágyazódnak, itt kelnek ki és nőnek tovább a vízben. Majd szubimágóvá és imágóvá válnak. Ritka rövid az életük a párzás után, ezért is jött létre nevükből a „tiszavirágéletű” jelző, de tudjuk, hogy vannak több száz évig élő fajok is, miért e különbség?
Joao Pedro de Magalhaes, a Birminghami Egyetem molekuláris biológusa, aki a Human Aging Genomic Resources program projektvezetője, és ennek keretében az AnAge adatbázist vezeti az állatok maximális élettartamáról.
Megfigyelték, hogy egyes teknősök, halak és szalamandrafajok nem mutatják a degeneráció vagy az öregedés jeleit, és ha nem szenvednek balesetet, nem támadja meg őket egy másik állat és nem lesznek súlyosan betegek sem, rendkívül sokáig is élhetnek. Az még mindig rejtély, hogy mi is befolyásolja azt, hogy egyes fajok gyorsabban öregszenek, mint mások, de az tény, hogy azok a fajok, amelyeket fokozottan veszélyeztetnek a ragadozók, gyorsabban válnak ivaréretté, szaporábban fejlődnek, mint azok, amelyek nem élnek ilyen veszélyeztetett életet és lassabban is megöregedhetnek.
Ilyen a grönlandi cápa, a tápláléklánc csúcsán, ami 150 év alatt éri el az ivarérettséget.
A Birminghami Egyetem kutatói szerint a DNS-mutációk szerepet játszanak az élettartam meghatározásában, a hosszabb életű fajok pedig hajlamosak jobb DNS-javító rendszert fejleszteni például a rák megelőzésére. A rövidebb életű állatok, mondjuk az egerek nem rendelkeznek ezekkel a képességekkel, mert a vadonban gyakran elpusztulnak a ragadozók miatt, mielőtt a rák problémát okozna. A laboratóriumban nevelt egereknél azonban nagyon magas a rákos megbetegedések aránya.
(Borítókép: Galápagosi óriásteknős. Fotó: Martha Barreno / Getty Images)
