Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Komoly egészségügyi forradalom előtt állunk, már csak egy dolog hiányzik az áttöréshez - Hiába tombol a hőség, nem mindegy, hogy miből iszunk meg három liter sört, tüskével
- Elsorvaszthatja az agyunkat és öntudatra ébredhet a mesterséges intelligencia?
- Itt az ital, amivel túlélhető a hőség, de nem mindegy, hogy milyen ruhában szürcsöljük
- Egyre kevesebb testvér születik, pedig ő az egyetlen örök lelki társ
20 évig tanulmányozták az afrikai seregélyeket, és kiderült, nemcsak rokonaikat segítik, ha baj van, de idegen társaikat is. Ennél is meglepőbb, hogy a segített madár évek múlva is emlékszik arra, ki támogatta korábban, és viszonozza a kedvességet, ha a másik rászorul.
Egy új madártanulmány látott napvilágot a Columbia Egyetem laboratóriumából, amiből kiderül, hogy nem a rokonság az együttműködő viselkedés motivációja – olvashatjuk a Nature-ben. Az idegen seregélyek is segítik egymást, mert tudják, hogy a segítséget később visszakapják.
Az afrikai seregélytársadalmak nemcsak családi csoportokból állnak, hanem nem rokon egyének bonyolult hálózataiból is. A Columbia kutatócsoportja 20 éven át figyelte a madarakat a kenyai Mpala Kutatóközpontban. 40 költési időszak alatt. Több száz madár interakcióinak ezreit dokumentálták. A genetikai adatok gyűjtésével nyomon követték a családi kapcsolatokat és feltérképezték az egyes csoportokon belüli szociális hálózatokat.
Kiderült, nem csak rokonaikat segítik, ha baj van, és nem csak egyszer sietnek bárki segítségére. Kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat alakítottak ki, ahol az elvárás nem az azonnali viszonzás, hanem a hosszú távú támogatás volt.
A kutatók szerint ezek tulajdonképpen barátságnak nevezhető kapcsolatok. A kérdés csak az, miért is támogatják az idegen egyedeket? Mert arra törekszenek, hogy szövetségesek hálózatát építsék ki, egy biztonsági hálót, ami több is, mint a családi kötelékek. És nem maradnak egy szerepben, egy madár lehet segítő és segített is.
A seregélyek nem ragaszkodnak egyetlen szerephez, volt, hogy az egyik madár költési időszakban segített egy másiknak, később ő maga lett „költő”, és segítséget kapott attól, amelyiknek ő segített a költési időszak alatt korábban. A tanulmány 528 segítő-költő párt követett nyomon, és 142 olyan pár volt, amelyeknél fixen ugyanaz a két madár cserélt szerepet, és segítette egymást váltakozva.
Az újdonság varázsa
A rokonszelekció természetes szinte minden fajnál, ez biztosítja a gének fennmaradását, de a seregélyeknél egy más típusú kötelék derült most ki, ami a kölcsönösségen, nem pedig rokonságon alapul.
A hímek jellemzően rokonoknak segítettek, de az újabban a csoportba kerülő, „bevándorló” hím egyedek mind rokonoknak, mind nem rokonoknak. Ezek az újonnan létrejövő szövetségek túlmutatnak a genetikai kötelékeken. De a rokonság sem volt teljesen lényegtelen, a helyi nőstények ritkábban segítettek idegeneknek, a bevándorló nőstények viszont többször voltak segítők és tojók, és váltogatták a szerepeket.
A 20 évnyi megfigyelés több mint 12 000 feljegyzett segítő interakciót mutatott és több mint 500 egyedet vizsgált. De vajon mi az oka annak, hogy az afrikai szavannák seregélyei segítik az idegeneket is?
Az, hogy kiszámíthatatlan az életük: az élelemhiány, a ragadozók, a bizonytalan szaporodás miatt nem túl biztonságosak a mindennapjaik.
Ilyen labilis környezetben a nem rokonokkal való kötelékek kialakítása egyfajta biztosítékként szolgálhat. Azok a madarak, amelyek ma segítenek, holnap segítséget kaphatnak, amikor a körülmények rosszabbodnak. Ez a stratégia maximalizálja a túlélést, nemcsak az egyed, hanem az egész csoport számára is. A kötelékek pedig évekig is tarthatnak.
A jelenség nem korlátozódik az afrikai seregélyekre. Más madárfajok, mint például a zöld búbos pacsirták és a fehérhomlokú gyurgyalagok is kölcsönös segítséget mutatnak. De a megfigyelés semmilyen fajnál nem könnyű, mert évekig tartó adatfelvételre lenne szükség a bizonyítékokhoz – a seregélyeknél ez most megtörtént.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
