Eltemetett traumáinkra lehet gyógyír, ha megismerjük a belénk kódolt sorsokat

A testvérek ideális korkülönbségeit több szempontból körbejáró sorozatunk aktuális részében arról beszélgettünk egy képzett családállítóval, hogy a traumák, eltemetett sérelmek és múltbeli események miképp befolyásolhatják a családalapítást, és mit tehetünk ezek fel- és megoldásáért. A családállítás egy különleges önismereti út, ami segít felismerni és feloldani azokat az elakadásainkat, amiknek nem vagyunk tudatában, de ott vannak életünkben.

Tudományosan igazolt, hogy a sikeres családállítást átéltek 78 százalékánál tartós állapotjavulás történt, életük kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett az alkalom után. A módszer alkalmas a generációk közötti konfliktusok kezelésére, mivel a család transzgenerációs dinamikájának feltárásán és az energetikai egyensúly helyreállításán keresztül nyújt segítséget. Ezért is faggattuk Boinitzer Tamás coachot és családállítót, hogyan segíthet a metódus például családalapítás előtt vagy a családi élet feszültségein.

Tudatos döntések

Boinitzer szerencsésnek tartja, hogy mindenben egyre tudatosabbak vagyunk:

Családtervezés előtt elmegyünk nőgyógyászhoz, genetikushoz, ilyen-olyan fizikai szűrésekre, hogy megtudjuk, alkalmasak vagyunk-e a szülésre, gyerekvállalásra. De nem ugyanilyen fontos-e mentális állapotunk megismerése? Annak kiderítése, miért akarunk több vagy épp egy gyereket? Befolyásol-e minket szüleink pressziója vagy saját szorongásaink?

A családállítás szépen megvilágítja ezeket a tudattalan, de a családi viszonyokat határozottan formáló folyamatokat. Egy-egy ilyen alkalmon kiderül, milyen rejtett okok húzódnak döntéseink vagy épp döntésképtelenségünk hátterében. Nem is gondolnánk, de akár az ükmama vagy a dédnagypapa élményei is hathatnak saját életünkre. „A sorsok belénk kódolódnak, öröklődnek, őseink traumái, megélt-átélt helyzetei a mi életünket is befolyásolhatják” – mondja a családállító.

De min is alapul a Bert Hellinger német pszichoterapeuta által kifejlesztett családállítás? Hellinger a pszichoanalízis, a Gestalt-terápia, a neurolingvisztikus programozás és missziós munkatapasztalataiból fejlesztette ki a rendszert. Egyik alapgondolata a helyek és a hierarchia betartása, helyreállítása, mely a családon belüli viszonyok szempontjából rendkívül fontos. Az ember a családjában csakis a megfelelő generációs helyen képes jól élni. Eszerint például az idősebbek prioritást élveznek, vagyis ha egy gyerek kerül valamelyik szülőjének szerepébe, vagy ha a fiatalabb testvér kénytelen gondoskodni az idősebbről, felborul a rendszer. Ezek a helyzetek is visszarendezhetők (sőt szinte kötelező is) a családállítás segítségével.

Ugyanígy azok a feszültségek is oldhatók, amelyek a generációk közötti anyagi vagy érzelmi adósságokból erednek. Például az ősök által meghozott áldozatok, halálesetek, sorsfordító élethelyzetek, amelyek a jelenben nem ismertek, nem tudatosak, de családállítással a felszínre hozhatók, és a legtöbb esetben feldolgozhatóvá válnak. Miért működik a módszer? Boinitzer szerint többek között azért is, mert a családi rendszer öngyógyító folyamatai beindíthatóak vele; a tudattalan szintjén képes visszaállítani a szeretet rendjét.

De hogy képzeljük el, mi történik, mikor egy fiatalabb pár rászánja magát a családalapításra, és kíváncsiságból elmegy egy családállításra?

Megmagyarázhatatlan gyógyító tér

A családállítások mindig egy különleges térben történnek, amit Rupert Sheldrake biológus „morfogenetikus mezőnek” hívott. A morfe a formát jelenti, a genesis a keletkezést. Ez a speciális mező tudattal/emlékezettel rendelkezik, képes ismételni önmagát, ahogy a természet törvényei is. A különleges tér olyan, mint a kollektív tudattalan, minden tudás és emlék benne marad és tovább is adódik. Ebben a térben felszínre jöhetnek a transzgenerációs problémák, amelyek mai elakadásainkat okozzák. 

Családállításon a résztvevők félkörben vagy körben ülnek, a folyamat irányát a mező adja meg. A résztvevők képviselőket választanak, valaki képviseli a témahozót, mások pedig a többi résztvevőt az aktuális helyzetben. Az állításvezető és a téma hozója dönti el, ki kit fog képviselni. Boinitzer szerint: „A mezőnek intelligenciája van. Nem lehet megmagyarázni, hogyan lehet, hogy idegen emberek képesek úgy beszélni, olyan mozdulatokat tenni a körön belül, mint saját feleségünk vagy testvérünk, akiket megjelenítenek.” 

Fizikailag nem lehet bizonyítani, megmagyarázni a tér különlegességét, de itt képesek kibontakozni gyerekvállalási, párkapcsolati, munkahelyi problémák, megoldásra viszont nem feltétlenül itt kerülnek. Felszínre hozhatók, hogy megértsük, feldolgozzuk őket, és beinduljon egyfajta »gyógyulási folyamat«

– mondta a coach, aki szerint az anyaság kérdéseire is kaphatunk válaszokat: „Ha valaki nem akar gyereket, ha elnyomja ezt az alapösztönét, azt magyarázhatja akár a nagymama traumája, akit szélsőséges esetben például megerőszakoltak a távoli múltban, és ez a rémes élmény ott van az unokában is.”

Megpróbáljuk a láthatóvá és érezhetővé tett problémát feloldani a térben, esetleg a különböző megoldások közül feltárni a »főszereplő« számára legoptimálisabbat. Nagyon fontos azonban tisztázni, hogy végül az egyén oldja meg az aktuális helyzetet a megismert ok-okozati összefüggések fényében. De elengedhetetlen az a segítő, támogató közeg, amit létrehozunk az állítások közben. Döbbenetes élmények, felismerések, érzelmi oldások (sírás, öröm) részesei lehetünk minden egyes alkalommal.

És mik a visszajelzések? Orvos ismerősök, akik részt vettek családállításon, úgy nyilatkoztak, „receptre kellene felírni”. Az élmény katartikus és felszabadító, sokáig tovább dolgozik az emberben, majd megtisztulás és olyan családi beszélgetések, egymásra találások követik, melyek csodásan igazolják a családállítás fontos szerepét a mai világban és az emberi kapcsolatokban.

A cikksorozat korábbi részeit az alábbiakban olvashatja el: 

• Az anya egészsége forog kockán, ha nem jókor szül
• Néhány évtized múlva már egzotikum lesz, ha valakinek van testvére
• Képzeletbeli lényekkel pótolják a gyerekek, ha nincs testvérük
• A gyerekek ajándékba kapják testvéreiket, de nem mindegy a szülők batyuja
• Megjelentek a helikopterszülők, egy pillanatra sem pihennek
• Ha száll a por, még gyerekből is kevesebb születik

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)