Anna négy hónapra kómába került, és egy csoda, hogy felébredt

A Gabo Kiadónál jelent meg Lelkes Anna története, a Visszaút a kómából, ami egy 2001-ben történt baleset és következményeinek személyes, szívhez szóló leírása. Az író élete 2001-ben, 13 éves korában azon a napon változott meg örökre, mikor anyukájával kocsiba ült és borzalmas balesetet szenvedtek. A mai napig rejtély, miért rekedtek a vasúti átjáróban, a vonat pedig feltartóztathatatlanul robogott és elsodorta őket. Anyukája könnyebb sérüléseket szenvedett, legalábbis a kislányhoz képest, akinek számos szerve sérült és több mint 4 hónapra kómába esett, 1 hónapig volt mély, 3 hónapig éber kómában. Kisebb csodának számított, mikor felébredt, és jött 10 év kemény munka, hogy újra olyan lehessen, mint a baleset előtt – testileg, lelkileg és szellemileg is. Könyve az emlékezés, a fájdalom és a kitartás története.

A személyes memoár, mint egy napló, részletesen mesél a napi harcokról, a kórházi ápolókról, a küzdelemről, amiben a szülők mindvégig a kislány mellett álltak. Hittek és tartották a lelket benne. A könyv tehát nemcsak az ő harca, hanem a családé is, az ő megtartó erejük és a gondos kórházi ápolás is kellett ahhoz, hogy a kislány visszatérjen.

Az út hosszú és sok apró lépéssel kezdődik: még nem fókuszáló, de már nyitott szem, akaratlan kis mozgások, mozdulatok, lassú beszéd, eleinte csak szavak, majd lassan egyszerűbb mondatok. Ha a test és a szellem újra ébred, kezdődhet a kognitív- és fizikoterápia, és a plusz: élmények és sok gondoskodás, odafigyelés, hogy újra a régi legyen. De lehet-e a régi egy ilyen sokkhatás után? Megkérdeztük, hogy ma hol tart az úton:

Jól vagyok, teljes életet élek. Meggyógyultam, bár vannak hiányosságaim, de azokról nem szeretnék beszélni. A legnehezebb tíz éven már túl vagyok.

Visszatérés az élet szürke zónájából

A könyv ott ért véget, hogy megszerezte diplomáját a Nyitrai Egyetem esztétika szakán. De a tanulást nem hagyta abba, tovább ment a Varsói Egyetemre.

Itt lediplomáztam újságírásból

– mondta.

Megjegyezte, azóta is írással foglalkozik, sokat olvas, szabadidejében fest, és már egy új könyvön is dolgozik. Arról pedig szintén beszélt, hogy a Visszaút a kómából hogyan született, és miért vett egy ekkora terhet a vállára a gyógyulás mellett, hogy 263 oldalon keresztül leírja történetét:

Rengetegen kérdeztek a kómáról, ezért határoztam el, hogy megírom, mi történt velem, akár másnak is hasznos lehet.

És ezt megerősíthetjük, mert amit ez a kis család, Anna, a szülei és nagyszülei, de a körülöttük lévő segítők is tettek, az inspiráló és reménykeltő lehet bárkinek. A hit, a nem feladás története ez, a szinte teljesen kilátástalan helyzet legyőzése szeretettel és összefogással. Mert szinte biztosan kijelenthető, ha Anna anyukája nincs mellette minden nap, nem beszél hozzá apukájával együtt, ha nem olvasnak fel neki, a nagymama nem küldi be a házi süteményeket, ha nincs a nagy motiváció, Bogyó kutya, Annának sokkal nehezebb lett volna visszajönni az élet szürke zónájából – vagy talán nem is sikerül.

A könyv megírásában is a család segítette, anyukája, aki a gyógyulás alatt készített feljegyzéseket. Ezek is itt-ott helyet kaptak a könyvben.

Nemcsak a túlélés története tehát a Visszaút a kómából, hanem inspiráció is mindenkinek, aki legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal szembesül, mert ez a könyv bizonyítja, mi mindenre képes az ember, ha bátor, és ha szeretik.

(Borítókép: Lelkes Anna Visszaút a kómából című könyve. Fotó: Németh Kata / Index)