A jövő embere nem tud majd sapkát húzni, akkora lesz az agya
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Komoly egészségügyi forradalom előtt állunk, már csak egy dolog hiányzik az áttöréshez - Hiába tombol a hőség, nem mindegy, hogy miből iszunk meg három liter sört, tüskével
- Elsorvaszthatja az agyunkat és öntudatra ébredhet a mesterséges intelligencia?
- Itt az ital, amivel túlélhető a hőség, de nem mindegy, hogy milyen ruhában szürcsöljük
- Egyre kevesebb testvér születik, pedig ő az egyetlen örök lelki társ
A heti 52 óránál több munka nemcsak lefáraszt, és elveszi energiáinkat – az összeset! –, de agyunkat is megváltoztatja. Egy új képalkotó vizsgálattal kimutatták, hogy a döntéshozatalhoz és az érzelmi kontrollhoz kapcsolódó agyterületek megnőttek azoknál, akik huzamosabb ideig dolgoztak sokat. Ezek a strukturális változások viszont nem jók, hiába gondoljuk, hogy nagyobb agy több ész, negatívan hatnak mentális jóllétünkre.
A sok munkát már régen összefüggésbe hozták a szív betegségeivel, anyagcserezavarral, depresszióval. Nem csoda, az ember nem arra lett kitalálva, hogy 8-12 órákat üljön egy helyben, és koncentráljon egy szemrontó gépre – a legtöbben ezt tesszük ugye. Most az is kiderült, a túlzásba vitt munka hatására agyunk is megváltozik, ebből máris sejthető, hogy fog kinézni a jövő embere: óriási agykoponya, szemüveg mögül les a kicsi és gyanakvó szempár („Már megint munkát kaptam...”), és ráncos homlok. Az alsó test elsorvadt, de minimum elhízott.
A Yonsei Egyetem koreai kutatócsoportja végezte az analízist, amiben MRI-vizsgálatokat folytattak 110 kórházi dolgozón. Majdnem a harmaduk többet dolgozott rendszeresen hetente, mint a dél-koreai munkajog által meghatározott 52 óra, nagy részük viszont a szokásos munkaidőt teljesítette.
A túlterhelt csoportba tartozók fiatalabbak voltak, és általában orvosként, kutatóként dolgoztak. Az MRI-vizsgálatokon a szürkeállomány sűrűségének apró különbségeit hasonlították össze, és az agyterületeket egy referenciasablonhoz viszonyították. A sok munka hatására a frontális lebenyben és a mélyebb kérgi redőkben is változás történt, ahogy a középső frontális gyrus feltűnő, 19 százalékos növekedését is ki lehetett mutatni.
A munkamemóriához, a nyelvi feldolgozáshoz és a figyelemhez kapcsolódó területeken egyértelműen kimutatható módosulások történtek. Még további 16 (!) régióban látható volt változás, a mérlegelésért és a célkitűzésekért felelős központokban, de az érzelmek, öntudat, társadalmi megismerés szabályozásában szerepet játszó insulában is. Vagyis a munkából adódó stressznek kitett agy olyan áramköröket bővít, amik a döntésekért felelősek, és szabályozzák a hangulatot.
És ez nem jó, ezek az agy neuroadaptív válaszai a nem normális körülményekre.
A munkaadó szerint lehet, hogy elfogadható a heti 52 óra robot, de az emberi szervezet számára nem, ezért is növekednek a tartós megterhelés hatására a szövetek, és nem a sok sakkozás, olvasás, filozofálgatás miatt.
És ha nem is úgy van?
A kutatás viszont csak egy pillanatképet ad, úgyhogy egyáltalán nem biztos, hogy a nagyobb homloklebeny nem volt már korábban is jellemző az adott egyénre, vagy nem épp ez segít a sok munka tolerálásában. De az biztos, hogy valamilyen korreláció van a túlhajszoltság és az agy mérete/állapota között.
Ahogy az is, hogy a nagyobb területek, a megnövekedett agy nem jelent nagyobb teljesítményt is.
Korábbi viselkedéskutatások a túlzott munkaidőt a memóriazavarokkal, hangulatingadozásokkal és a kiégéssel is összefüggésbe hozták. Ezek a végrehajtó és a limbikus rendszer megváltozásai, anomáliái. Azt csak longitudinális vizsgálatok mutathatják meg, hogy marad-e az egyre nagyobb agy, nő-e majd a fejünk, vagy a normális munkaidő és az ehhez való visszatérés helyreállítja-e az érintett agyterületeket.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint a túlórák évente több mint 800 000 ember halálát okozzák világszerte – stroke vagy szívbetegségek miatt. Pedig megelőzhető lenne (kevesebb munkával) és azzal, hogy felismerjük szimptómáit, mert az MRI képes kimutatni a bajt. A munkáltatóknak figyelniük kell a jelekre, és csökkenteni az egymást követő éjszakai műszakokat, kötelezővé kellene tenniük a regenerációs időt, a rendszeres egészségügyi szűréseket. A legoptimálisabb az lenne, ha a cégek biztosítanának a dolgozóknak olyan eszközöket, kütyüket, műszereket, amik követik az alvás minőségét, a stressz-szintet, monitorozzák a hangulatot. Ezek és az MRI együttesen kimutathatják, van-e baj, és az agy duzzanatainak fejlődését is reprezentálhatják. Ami most egészen biztosnak tűnik, az az, hogy az agy képlékeny, és átformálja magát, hogy alkalmazkodjon a vele szemben támasztott igényekhez.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
