Hamarabb omlik össze az univerzum, mint eddig feltételezték
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
-
Komoly egészségügyi forradalom előtt állunk, már csak egy dolog hiányzik az áttöréshez - Hiába tombol a hőség, nem mindegy, hogy miből iszunk meg három liter sört, tüskével
- Elsorvaszthatja az agyunkat és öntudatra ébredhet a mesterséges intelligencia?
- Itt az ital, amivel túlélhető a hőség, de nem mindegy, hogy milyen ruhában szürcsöljük
- Egyre kevesebb testvér születik, pedig ő az egyetlen örök lelki társ
A sűrű neutroncsillagok és a fehér törpecsillagok ugyanúgy veszítenek energiájukból, mint a fekete lyukak. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem felbomlása lényegesen hamarabb következik be, mint eddig gondoltuk. Persze ez még dédunokáink életében sem lesz reális veszély.
Heino Falcke, aki a Radboud Egyetemen a fekete lyukak kutatásával foglakozik, kvantumfizikusokkal állt össze, hogy kiderítse, vajon a fekete lyukakon kívül más, nagy sűrűségű anyagok is veszítenek-e tömegükből, és ha igen, milyen gyorsan játszódhatnak le ezek a folyamatok. Tanulmányuk a Journal of Cosmology and Astroparticle Physicsben jelent meg.
A fekete lyukak párolgásával kapcsolatos elméleteket Stephen Hawking vázolta fel először. Eszerint a fekete lyukak lassan, de biztosan veszítenek tömegükből, mielőtt nyomtalanul eltűnnének. A friss kutatások arra utalnak, hogy egyéb sűrű objektumok, például a neutroncsillagok és a fehér törpék hasonló bomlási mintákat követhetnek, bár nagyon-nagyon lassan. A kutatók a fekete lyukak párolgását leíró matematikai ismereteket alkalmazták ezekre az objektumokra, így lett világos, hogy ezek a testek is eltűnnek, de az eddig sejtettnél lényegesen gyorsabban. Falcke ezt úgy foglalta össze, hogy mindig távozik némi energia, vagyis
Nincs állandóság.
A világegyetem szétesése sokkal hamarabb bekövetkezik, mint eddig vártuk, de persze az ember élettartamához képest ez még mindig nagyon hosszú idő. Felfoghatatlan.
Egy teáskanálnyi hegy
A számítások gravitációs fizikai egyenleteken és azon az elképzelésen alapulnak, hogy a téridő görbülete fokozatosan részecskékké alakíthatja a tömeget. A neutroncsillagok olyan nagy sűrűségűek, hogy egy teáskanálnyi belőlük egy (földi) hegy tömegével azonos. És nagyjából ugyanannyi idő alatt halványulhatnak el, mint az azonos tömegű csillagközi fekete lyukak. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy
egy csillag felszínén zajló események tükrözhetik a fekete lyuk határán zajló eseményeket, azzal a kis különbséggel, hogy az egyes testek hogyan nyelhetik el saját sugárzásuk egy részét.
A sűrűbb objektumok (ezeknél a gravitációs vonzás erősebb, és ez megváltoztatja az energia elszivárgásának módját) tömege csökken az apró részecskeáramlások miatt. Egy fehér törpe lényegesen kisebb sűrűségű, mint egy neutroncsillag, de élettartama az új számítások szerint sokkal rövidebb annál, mint azt korábban saccolták.
Az univerzum lefolyója miatt apad a spájz
A kozmikus időskálákkal kalkulálni nekünk, (optimista) 80-100 évünkkel, igen fantasztikus, hiszen a csillagrendszerekben bekövetkező változások általában több milliárd év alatt zajlanak le. A mostani számítások arra utalnak, hogy az univerzumnak lehet egy lefolyója, lejárata vagy nyílása, amelyen keresztül távoznak a dolgok, energiák. Ha ezek a becslések igazak, akkor a fekete lyukak, neutroncsillagok és más sűrű testek készlete a világegyetemben sokkal korábban kifogy, mint ahogy azt néhány régebbi becslésből következtették.
A kozmikus idővonalak felülvizsgálata ugyan nem változtatja meg a (mindennapi) csillagászatot, hiszen ezek az események rendkívül távoliak, de finomítja azt, ahogyan a tudósok számolják az anyag élettartamát. És persze további kérdéseket vetnek fel a téridő mélystruktúrájáról. Ha maga a tér a bomlás felé taszítja ezeket a testeket, akkor a gravitáció rugalmasabb lehet, mint azt valaha feltételezték. Mindebből úgy tűnik, az objektumok sűrűsége határozza meg, hogy milyen gyorsan csatlakoznak a kozmikus történelemhez.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
