Minden ember haláláig sugározza a biofényt

Azt már Carl Gustav Jung is állította, hogy az embernek nemcsak fizikai megjelenése, hanem energiája is van, amit sugároz magából. Egy új tanulmány szerint mindannyian fényt is kibocsájtunk, és ez a láthatatlan, fotonokkal teli spektrum minden élőlényt születésétől fogva elkísér a haláláig.

A New Scientist cikke alapján ez a fény nagyon gyenge fotonkibocsátás, az egészségi állapotunkat is tükrözi, és annak köszönhető, hogy a mitokondriumok és más energiatermelő mechanizmusok a sejtjeinkben olyan molekulákkal is telítettek, amelyek energiát nyernek és veszítenek. Másodpercenként néhány fotonnak megfelelő mennyiségű energiát bocsátanak ki. Ezeket a biofotonokat azért macerás kimutatni, mert szinte képtelenség elhatárolni őket más biológiai folyamatoktól – például a hőt kibocsátó tárgyak által termelt sugárzástól.

Egérsugárzás

A Calgary Egyetem kutatói azonban próbát tettek: digitális kamerákkal élő és halott egereket fotóztak. Ezek segítségével akár egy foton is detektálható. Az állatokat állandó hőmérsékleten és sötét dobozokban tartották, hogy hő- és fénytényezők ne játszhassanak szerepet a kísérletben. És megfigyelték, hogy

A kutatók a kis levelű sugáraráliák (Heptapleurum arboricola, ez az Ikeában is népszerű fácska) leveleit is lefényképezték, egészségesen és sebesülés után is – ugyanis direkt bemetszéseket ejtettek a növényen. A sérülés után a növény sebgyógyításba fogott, ez pedig fokozta a biofotonok kibocsátását. De ugyanezt a hatást váltotta ki a helyi érzéstelenítő benzokain is.

A biofotonok a sejtes anyagcsere-folyamatok melléktermékei, ezek a halál beálltával megszűnnek, mert a vérkeringés is leáll. Az oxigéndús vér az anyagcsere egyik fő mozgatórugója, amely termeli őket. Feltehetően egy mesterségesen fenntartott keringés a biofotonokat is életben tartaná – akár a halál után is. Az érdekességen túl ez azért is fontos, mert a biofoton az egészségről is árulkodik. Úgyhogy lehet szó növényről, állatról vagy emberről, a kibocsátott fénye lehet a kórlapja. De persze nemcsak a fény érdekes, hanem minden, ami a láthatón túl lehet és mégis van fizikai bizonyítéka.

A fényen túl

Carl Gustav Jung úgy vélte, ha női és férfi energiáink, az anima és animus kiegyenlítik egymást, ha harmonikus egyesülésében léteznek, akkor képesek leszünk határozottan, de érzékenyen, intuitíve, de szervezetten fellépni. Így tisztább, világosabb lesz a kommunikációnk, és pontosabb döntéseket tudunk hozni. Ezt a külvilág is megérzi rezgéseinkből, az őszintébb viselkedés pedig gyengíti a képmutatást, az álarcot, amit társadalmi kapcsolatainkban veszünk fel, ez a persona Jung szótárában.

Ha gyengül, energiáink (rezgéseink, fényünk) tisztulnak, a tudatos és a tudattalan összehangolódik. Az aktív imagináció során a tudatos ego párbeszédbe kezd a tudattalannal, vagyis a tudat aktív kapcsolatba lép a belső világgal. A pszichológus-pszichiáter szerint ez a kommunikáció jellemzően éjjel 2 és hajnal 4 között történik meg a legnagyobb eséllyel – ha tapasztaljuk, ne fojtsuk el, inkább írjuk le, mit élünk át. Talán reggel értelmet nyer.

Az ember (pozitív) rezgése, amit nem is tudatosan érzékel környezete, eredhet múltbeli tapasztalataiból, amelyeket már átélt és feldolgozott. Az elfojtott fájdalommal, haraggal, kellemetlen igazságokkal való szembenézés (és nem szőnyeg alá söprés) nyugodtabbá tehet minket és frekvenciáinkat.