91 éves korában elhunyt Neumann János egyetlen gyermeke

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság nekrológja szerint Marina von Neumann Whitman a Columbia Egyetemen tanult, ahol 1962-ben közgazdaságtanból doktorált, majd a közgazdaságtan gyakorlati alkalmazásán dolgozott a közpolitikában, a nemzetközi ügyekben és az iparban, valamint a nők vezető szerepének megteremtésén e területeken.

Tudományos pályafutását a Pittsburghi Egyetemen kezdte, ahol a közgazdaságtan közszolgálati professzora lett. 1972-ben első nőként az elnök gazdasági tanácsadói testületébe nevezték ki. 1987-ben a General Motors (GM) vezető közgazdászaként alkalmazták, majd szintén első nőként a GM-csoport alelnöki posztjára nevezték ki. Számos multinacionális vállalat, bank, kutatási és politikai intézmény igazgatótanácsában is helyet kapott, köztük az Institute for Advanced Study és a Harvard Egyetem (Board of Overseers) igazgatótanácsában. Pályafutását a Michigani Egyetem Ross School of Business és a Gerald R. Ford School of Public Policy professzoraként fejezte be.

Pályafutása alatt számos olyan fiatal nőnek volt a mentora, akik az ipar és a közpolitika hagyományosan férfiak által dominált területeire akartak betörni. Három nemzetközi közgazdasági könyv, valamint A marslakó lánya című, életéről és híres édesapjáról szóló memoár szerzője. Utóbbi műve 2016-os magyar nyelvű megjelenésekor Képes Gábor írt recenziót. A visszaemlékezés különösen értékes dokumentum a Neumann-kutatóknak.

Édesapjáról, Neumann Jánosról úgy írt a könyvben:

Azt hitte, hogy a számítógépet elsősorban a tudományban – például időjárás-előrejelzésre – és katonai célra fogják használni. Nagyon meglepődne, ha tudná, hogy a fejlett világ majd minden otthonában van ma már számítógép. Azon viszont mulatna, ha arról hallana, hogy a számítógépes játékok megrontják a fiatalokat.

1955-ben a Fortune folyóiratban írott cikkében elképzelhetőnek tartotta, hogy az emberiség még 1980 előtt elpusztítja önmagát. Ez szerencsére nem következett be, de sokat teszünk azért, hogy a jóslat beteljesüljön. Sokak szerint apám pesszimista volt, szerintem realista, mert tisztában volt az emberiség gyöngéivel.

2013-ban Marina von Neumann Whitman eleget tett Alföldi István meghívásának, és ellátogatott Szegedre, az Informatika Történeti Kiállítás ünnepélyes megnyitójára és az ott rendezett konferenciára. E fórumon úgy fogalmazott, fontosnak tartotta, hogy Amerikából ideutazzon, hiszen az informatikatörténeti kiállítás édesapja munkásságának gyümölcse.

Képes Gábor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezető igazgatója most így búcsúztatja: „2013-ban volt alkalmam személyesen találkozni Vele a fentebb említett konferencián… az ország és a tudományos élet vezetőivel is találkozott, felhívva a figyelmet édesapja, Neumann János életművére – és a nemzeti informatikai múzeum fontosságára… Szerettem a mítoszteremtést nélkülöző, egyenes őszinteséget és árnyalt humort, ahogy az Édesapjáról beszélt és írt. A marslakó lánya – ez a memoárja címe. Ez volt az öröksége. A nagy »realista optimista« és világformáló matematikai géniusz alakja meghatározó volt, de közgazdászként, erős értelmiségi nőként, amerikai elnöki tanácsadóként Marina saját jogon is híres és megbecsült lett. Egy jelentős személyiség, aki ugyanakkor ápolta a szülői örökséget.

Memoárja legmegrázóbb részei a már nagybeteg édesapjával való kapcsolatáról szólnak. Neumann maximalista volt vele szemben – ahogy mindenkivel szemben erkölcsi elvárása volt, hogy intellektuális képességeit minél teljesebben kamatoztassa –, s élete alkonyán csalódott a lányában, mert Marina nem fogadta meg tanácsnál is erősebb intését, hogy ne házasodjon meg korán.”