Egyre kevesebb testvér születik, pedig ő az egyetlen örök lelki társ

Több héten keresztül próbáltuk felderíteni, hogy van-e, és ha igen, mennyi az ideális korkülönbség a testvérek között. Faggattunk nőgyógyászt, pedagógust, pszichológust, családállítót, anyukát és apukát, demográfust és genetikust, kisebb és nagyobb gyerekeket. És hogy levonhatunk-e egy nagy konklúziót? Talán csak azt, nincs olyan, hogy ideális, hiszen minden helyzetnek, életkorbeli differenciának lehet előnye és hátránya. De elevenítsük fel, mit is mondtak a szakértők.

A tanulmányok, kutatások és a nőgyógyászok is állítják, a túl kis korkülönbség nem jó az édesanyának, mert ha nem telik el elég idő a két terhesség között, fennáll a szövődmények veszélye, nem tud regenerálódni a szervezet, és a szoptatás sem lehet igazán sikeres – a második terhesség után. De a demográfus szerint nem ez a jellemző probléma napjainkban, hanem az, hogy túl későn születik meg az első gyerek,

A húszas években történő teherbe esés ma ritka, mint a fehér holló, pedig ez lenne az ideális, ami még egészséges testvér(ek) születését sem zárná ki. A fiatalok ugyanis sajnos éppen a gyerekvállalást halasztják el, pedig pont ez van időhöz kötve, nem pedig a karrier, a pénzgyűjtés, vagy a világjárás. A szervezet sem működik már úgy egy későbbi gyerekvállalásnál, mint fiatalon.

Elkerülhető kockázatok

Ezt támasztja alá a genetikus véleménye is, szerinte a születendő gyerek potenciális genetikai betegségei szempontjából döntő az anya és az apa életkora. A 37 éves kor a vízválasztó az anyáknál, efelett már 2 százalékos annak a rizikója, hogy a babánál genetikai rendellenesség fordulhat elő, vagyis százból kettőnél nagyon nagy eséllyel jelentkezik. A fiatalabb, 30 év alatti szervezetet még kevesebb környezeti ártalom érte, amelyek esetleg fertilitáshoz vezethetnek.

Például a légszennyezés, mert azt itthoni kutatások is alátámasztják, hogy a levegőszennyezés és a meddőség szoros kapcsolatban áll. Ha a levegő szállópor-koncentrációja emelkedik (egy szórásegységnyivel), az a következő évben 14,1 százalékos, két évvel később pedig további 17,2 százalékos visszaesést eredményez a születésszámban.

Összeomlik a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer, a probléma pedig ma már a föld minden régiójában jellemző, csak nem ugyanolyan mértékben.

Pedig egy testvér előnye megkérdőjelezhetetlen. A pszichológusok szerint ha megszületik – akár csak egy is –, az számos lelki, szocializációs vagy viselkedésbeli folyamatot befolyásolhat, persze attól függően, hogy mekkora a korkülönbség a gyerekek között. Kutatásaik szerint a 1,5-2 év az optimális.

Örök lelki társ lehet

Ha a kordifferencia ennél mégis lényegesen nagyobb, a nagyobb testvérnél kialakulhat a parentifikáció, vagyis ráragad a szülői szerep, hiába gyerek még, olyan terheket rónak rá a felnőttek – jellemzően a kisebb gyerek körül –, amelyek még nem valók neki. Erről mesélt a tíztestvéres családban felcseperedő, már felnőtt Kamilla is, aki nem titkolta, hogy iszonyú lelki nyomásként élte meg, hogy ennyien voltak testvérek, és a szüleiknek senkire nem volt koncentrált idejük és figyelmük.

Ebben az esetben a nagyobb gyerekek óhatatlanul gondoskodó szerepbe kényszerülnek, máshogy nem, vagy csak nagyon nehezen tud működni egy ekkora család. Emellett a túl nagy korkülönbség (5 évnél több) rossz esetben a közös élményeket, a valódi szeretetkapcsolatot is ellehetetlenítheti, mert a gyerekek távol vannak egymástól érdeklődési körben, témákban, társaságban. Azonban az anya szervezete szempontjából jó lehet, ha akár több év is eltelik a terhességek között, mert teljesen fel tud épülni testileg-lelkileg az előző másállapotból, szülésből. Emiatt különösen igaz, hogy minden helyzetnek van előnye és hátránya.

Persze ez még nem minden. Egy nagy tapasztalattal rendelkező, kamaszokat tanító pedagógus megfigyelte, hogy tanítványai között az idősebb testvérek gátlásosabbak, a kisebbek lazábbak, az egykék viszont kevésbé kooperatívak, mint a tesósok. A kisebb gyerekek, bölcsisek, ovisok nevelői azt mondják, a testvérségen túl

Ahogyan az is, milyen sorsot hordoznak a szülők, milyen a „batyujuk”. Ezt családállítással szépen fel lehet fejteni, kiderülhetnek a régi traumák, elakadások, az ősök belénk kódolt tapasztalatai, amelyek akár a mostani családalapításunkra is hatással vannak. Miért nem akarunk gyereket, vagy miért csak egyet? Miért tartjuk fontosnak a testvért? Ezek a problémák, elhatározások mind-mind felgöngyölíthetők a családállításban használt morfogenetikus térben.

Nagyon sok minden befolyásolja tehát, hogy születik-e gyerek egy családban, lesz-e testvére, és az is, hogy mikor. Talán csak az az egy dolog jelenthető ki biztosan, hogy a testvér jó, mert ha nincs, akkor a gyerekek egyrészt képzeletbeli barátokat alkotnak maguknak, hogy pótolják, másrészt kimaradnak abból az élményből is, hogy életük végéig van egy biztos, megtartó, intim, testi-lelki kapcsolatuk.

(Borítókép: Németh Emília / Index)