Elsorvaszthatja az agyunkat és öntudatra ébredhet a mesterséges intelligencia?

A mesterséges intelligencia legújabb aspektusait vizsgáló könyv a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg, könnyű, gusztusos kötet, és szerencsére egyáltalán nem olyan száraz, mint ahogy azt a Mesterséges intelligencia a gazdaságban cím sugallja. Tele van történelmi kitekintésekkel, gyakorlati példákkal, a stílusa könnyed, és nemcsak a gazdaságot vizsgálja, de a tudományban, a sportban, a művészetben megfigyelhető vagy várható AI-hatásokat is, sőt a technológia fejlődésének korlátait, vagy a világpolitikában, háborúkban betöltött szerepét is igyekszik megvilágítani.

Bőgel Györggyel a könyv apropóján beszélgettünk többek között arról:

• hogy lendítheti fel a technológia a gazdaságot;
• miért lesznek óriási regionális különbségek;
• miért több az egyéni AI-felhasználó, mint a céges;
• mi köze a mesterséges intelligenciának a sporthoz;
• mely szakmákat veszélyezteti;
• elsorvaszthatja-e az agyunkat;
• öntudatra ébredhet-e valaha.

Nagy Dániel Attila, a társszerző adatvédelmi jogi szakértőként a szerzői jogokkal, a jogi szabályozással egészítette ki a könyvet, mert ezek a kérdések megkerülhetetlenek az AI esetén. 

A PC-től Kínáig

A tényanyag már a nyolcvanas évektől gyűlt Bőgel György fiókjaiban, rengeteg információt gyűjtött az informatikában egymást követő innovációs hullámok hatásairól a gazdaságban: a PC, az internet, majd a Big Data korszakának újításai, a közelmúltban a mélytanulás, a generatív AI forradalma, illetve a ChatGPT mind megváltoztatták. Új cégeket, versenyfeltételeket, szakmákat teremtettek, beindították a gazdaságtanban sokszor emlegetett „kreatív rombolást”.

A mesterséges intelligencia használatának módszertani kérdéseiről, technikai hátteréről, optimista és pesszimista jövőképekről többen írtak már, de az innovációk megfigyelhető és mérhető gazdasági hatásait eddig kevesen elemezték.

És mivel sok megalapozatlannak tűnő jóslatról hallani, például hogy elveszítjük a munkánkat, mindent a robotok csinálnak majd helyettünk, érdemes volt komolyabban megvizsgálni a kérdést

– mondja Bőgel György.

A tanulmány reális, a megközelítés kiegyensúlyozott, nincs „riogatás”, csak komoly, negyedszázad történésein alapuló következtetések. Adódik tehát a kérdés, mi várható a gazdaságban a modern mesterséges intelligencia megjelenésével és terjedésével? Bőgeltől megtudjuk, hogy a technológia biztos jó hatással lesz a gazdasági növekedésre, de nem minden országban egyformán, hiszen nem minden régió képes fejleszteni a drága modelleket, nem mindenhol kellően fejlett a technológiai háttér, és nincs mindenütt elegendő pénz és szakember.

Amerikában van szakértelem és pénz, befektetési lehetőségekre, innovációkra vadászó kockázati tőke, de Kína esélyei is jók ebben a versenyben. Már csak azért is, mert hatalmas adatvagyonnal gazdálkodhatnak, van mivel „etetni” az AI-modelleket. Oroszország helyzetét és esélyeit az elhúzódó háború miatt nehéz megítélni, de azt jól tudjuk, hogy kiváló matematikusaik és programozóik vannak. Az angol nyelv nyilván előnyt jelent a nyelvi modellek építésénél, és az sem mindegy, hogy a helyi szabályok hol és milyen adatokhoz biztosítanak hozzáférést.

A szakember kiemelte:

Európában is vannak figyelemre méltó tervek, eredmények és tapasztalatok. A franciák, a németek és a hollandok élen járnak egyes területeken, az EU egésze azonban meglehetősen lassú az alkalmazásban, vállalkozói világa nem elég dinamikus. Gyorsabb haladásra lenne szükség, és az is kérdés, milyen hatással van az uniós szabályozás az innovációra, serkenti vagy fékezi azt.

Európa Szilícium-völgyében több száz tagú nemzetközi vállalati ökoszisztéma létezik, ami egy holland vállalat körül alakult ki, és kulcsfontosságú szerepet játszik az AI-értékláncban (vagy ahogy a könyv egyik fejezete nevezi: az „MI kazalban”).

A közgazdász szerint az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy az információs technológia fejlődése nem hoz gyors és azonnali ugrást a termelékenységben. Vannak ebből a szempontból jó időszakok, a kilencvenes évek vége és az új évezred eleje ilyen volt, de a mostani növekedési mutatók – pont az AI-forradalom idején – meglehetősen gyengék. A történelmi tapasztalatok azt is jelzik, hogy az egyes gazdasági szektorok között jelentős különbségek mutatkoznak, nem tud mindenki felkapaszkodni a száguldó vonatra.

Az új technológia fantasztikus, a gépek egyre okosabbak, de a tömeges hasznosításhoz képzett fejlesztő és alkalmazó szakemberekre, fejlett infrastruktúrára, tanácsadói és szervizhálózatra, radikális átszervezési programokra, segítőkész és felkészült befektetőkre, és még számos feltételre van szükség, ahogy ezt korábbi innovációs hullámoknál is megfigyelhettük.

Az AI jó hatással lesz a gazdasági növekedésre és a termelékenységre, de nem gyorsan és nem mindenhol. Biztató, hogy már sok helyen segít a marketingben, az ügyfélszolgálati munkában, dokumentumok készítésében és feldolgozásában, valamint egy sor más tevékenységben. Érdemes figyelni, hogy mit hozott már, és mit hozhat még az egészségügyben, a gyógyszerfejlesztésben, a biotechnológiában, a közlekedésben, a klímaváltozással kapcsolatos vizsgálatokban, az anyagtudományban, vagy akár a mezőgazdaságban. 

Veszélyes a hallucináló robot

Bőgel György megjegyzi, a modern AI jóval több a népszerű generatív modelleknél, bár mostanában érthető okokból ezek kapják a legnagyobb figyelmet. Azt is hangsúlyozza, hogy

az egyéni MI-felhasználók száma becslések és felmérések szerint jóval nagyobb, mint a »hivatalos«, valóban hadrendbe állított vállalati alkalmazásoké, ami érthető, mivel az egyes emberek gyorsan felismerik, mit kaphatnak a saját munkájukhoz a szabadon hozzáférhető MI-től, a vállalatoknak viszont jóval óvatosabban kell eljárniuk.

Hiszen a technológia nem tökéletes, a modellek időnként tévednek, hallucinálnak, megtévesztik a felhasználókat, márpedig egy márkát akár egy-két botránnyal, kisebb-nagyobb katasztrófával is le lehet rombolni, gondoljunk például a gyógyszergyártásra vagy a légi közlekedésre. Sokan félnek az AI okozta munkanélküliségtől, de tömeges, gyors elbocsátásokról egyelőre nincs szó, és remélhetőleg nem is lesz. Érdekes, hogy – ahogy a könyvben is olvashatjuk –, ahol nagyon sok robotot foglalkoztatnak, Dél-Koreában vagy Szingapúrban, ott meglepően alacsony a munkanélküliség.

Sok munkavállaló azonban valóban elgondolkozhat, nincs-e veszélyben szakmája, helyettesíthető-e egy könyvvizsgáló, egy tolmács, egy ügyfélszolgálatos, egy újságíró? Vagy akár az illusztrátorok, edzők, magántanárok, lelkészek, meteorológusok? És hogy hat az AI az oktatás, a tudományos kutatás, a képzőművészet, a filmgyártás és a sport világára? Bőgel szerint a „középértelmiségi” munkakörök a legveszélyeztetettebbek, ahol sok adatot kell feldolgozni, azokból mindenféle következtetéseket kell levonni, hiszen a gép ebben már nagyon profi: nem tévedhetetlen, de az emberek sem azok, lehet mérlegelni.

Az igazán kreatív szakembereknek azonban nincs miért aggódniuk, mégsem elhanyagolható, hogy MI által generált műalkotásokat már neves aukciósházak is piacra dobnak, azok közül néhány kifejezetten magas áron kel el. És az online média, a reklámok is tele vannak gépi modellek által produkált képekkel és filmekkel.

Igazi szívbe markoló melódiát még nem írt gép, de fülbemászó „liftzenét” vagy zsongító háttérmuzsikát már igen.

Tudatos robot

Szerencsére az eltűnők helyett új szakmák is megjelennek, hiszen a modelleket állandóan fejleszteni és karbantartani kell. Jó promptok írása sem könnyű feladat, az intelligens robotokat be kell tanítani, szervizhálózatot kell melléjük telepíteni, tovább kell építeni az informatikai infrastruktúrát, rengeteg pedagógust kell felkészíteni, a gép működését támogató, az eredményeket értelmezni tudó adattudósokra van szükség, és így tovább. De azok az emberi képességek, amelyeket a gép vesz át, elsorvadnak, elhalványulnak. Valamit nyerünk, valamit elveszítünk, de hogy ez baj-e, vagy a fejlődés természetes következménye?

Mivel a gép hatalmas tömegű adatot tud „fejben tartani”, feldolgozni, tanul, az algoritmusai állandóan fejlődnek, egyre ügyesebben „érvel”, jól fogalmaz, „megérti” a kontextust, következtetéseket tud levonni, döntéseket hoz, és ha vannak eszközei, azokat végre is hajtja, akkor tehát egy szép napon öntudatra is ébredhet? Bőgel György szerint

Érzelmei sem lesznek, bár már most is tud úgy viselkedni, mintha lennének. Mi a különbség? A könyvet olvasva elgondolkodhatunk ezeken a kérdéseken is.

(Borítókép: Bőgel György. Fotó: Szollár Zsófi / Index)