Magyar adatbányász siker
„Az adott tüdő-rendellenességet egy diagnosztikai eszköz által előállított, különféle attribútumokkal leírt, egymással nem összefüggő térbeli egység (voxel) jellemzői alapján kellett detektálni” – írják a Tanszék honlapján található beszámolóban. „A felvételek különböző helyeken, beállítással és több betegről készül(het)tek. Ismert tény volt, hogy több megadott képi egység is tartozhatott ugyanahhoz a rendellenességhez. Az állítások folyományaképpen egy rendellenességről nem állt rendelkezésre minden voxel. A feladat megoldását nehezítette, hogy magát a képi információt 116 lényegében ismeretlen jelentéssel bíró, 0-1 intervallumra normalizált, zajos jellemzővel adták meg.”
Mivel egészségügyi problémára kellett megoldást találni, drasztikusan korlátozták a hibázás maximális mértékét. A hibakorlát átlépése automatikus kizárással járt.
Az első kategóriában adott hibakorláton belül a lehető legtöbb rendellenességet, a másodikban a valóban beteg pácienseket kellett meghatározni. A legnehezebb harmadikban tévedést kizárva kellett eldönteni, hogy egy-egy páciens tünetmentes, vagy sem.
A BME-csapat három különböző megközelítéssel, külön-külön igyekezett abszolválni a feladatokat: statisztikaival, adatkategorizálással, neurális hálóval. A megoldásokat összehasonlították, a döntéseket szavazási algoritmus végezte.
Elsősorban Tikk Domonkos HITEC kategorizáló neurális háló alapú motorjának eredményeire támaszkodtak. (A HITEC rendkívül hatékony automatikus szövegosztályozást végző szoftvercsomag.)
Az eredmény értékét emeli, hogy a versenyen tizennyolc ország hatvannyolc csapata vett részt. A négy BME-munkatárs (Kardkovács Zsolt, Tikk Domonkos, Szidarovszky Ferenc, Bálint Zoltán) és Bíró György az első két kategóriában kiválót nyújtottak: az elsőben a második helyet szerezték meg, a másodikban az élen végeztek. A harmadikban nem született a kiírást teljesítő megoldás.