Biológiai számítógép vagy biológiai keresőmotor?
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
Descartes és a számítógépek
Descartes
Ugyanazon jelenség különböző aspektusaiként felfogva a kettőt, a mai tudományos álláspontok túlnyomó többsége elveti a kartéziánus elveket. A tudatosság emergens módon fejlődik ki az agy idegsejtjeinek szerveződéséből, bonyolult kapcsolatrendszerükből. A neuronok tulajdonsága, szerteágazó aktivitásuk határozza meg.
A megfigyelések és kísérletek elsősorban résztémákat érintenek, általánosabb kérdésekkel, például az én érzékelésével nagyon kevesen foglalkoznak. De nemcsak a hogyan, hanem a miért megértése is legalább annyira fontos lenne. (Egyre elfogadottabb vélemény, hogy a tudatosság nem kizárólag a homo sapiensre jellemző, hanem az állatvilágban szintén megfigyelhető.)
Kognitív teoretikusok máig divatos, de mind sűrűbben támadott elmélete alapján az agy úgy működik, mint a számítógép. Egy-egy feladat megoldásakor a komplex problémát igen/nem döntések sorára bontja le.
Szabálysorok helyett következtetés
Michael Spivey, a Cornell Egyetem (Ithaca, New York állam) pszicholingvisztikai docense érdekes kísérletet végzett a közelmúltban.
A felsőoktatási intézmény a kognitív kutatások egyik központjának számít. Egy ottani professzor, Ulric Neisser vezette be a "kognitív pszichológia" kifejezést 1967-es könyvében. "Az ismeretek tanulásának, strukturálásának, tárolásának mikéntjét vizsgáló tudományágként" definiálta.
Spivey saját bevallása szerint "információintegrálással" foglalkozik: képi-nyelvészeti feldolgozással, mondatértelmezéssel, szófelismeréssel, vizuális memóriával, szemmozgással, és mindezek számítógépes modellezésével.
A kísérlet során negyvenkét diáknak a számítógép egerével végzett műveleteit vizsgálta. Gondosan rögzítettek mindent.
Hallottak egy szót, majd két képet mutattak nekik. Amikor a képeken látható tárgyakat teljesen másként hangzó szavak jelölték, az egérrel egyenes vonalat leírva jutottak el a megoldásig, majd ráklikkeltek. Viszont, ha a két képen látható tárgyak hasonló hangzású szavakkal - például candy (cukor) és candle (gyertya) - egyeztek, jóval lassabban, az egérrel egyenes helyett görbe "utat bejárva" értek célba.
Mindez azt jelenti, hogy kétértelműségek, félreértelmezhető jelenségek esetén a rendelkezésünkre álló korlátozott mennyiségű adatot tanulmányozzuk döntéshozás előtt. Ha az emberi agy valóban számítógép lenne, a kísérleti alanyok rendkívül gyorsan ráklikkelnének az egyik képre, majd korrigálnák az esetleges tévedést.
"Ha az érzékelés működésére úgy gondolunk, mint egy biológiai organizmuséra, nem kell számítógépes mintára az egyik, vagy a másik állapotban lennünk" - vonja le a következtetést Spivey. "Figyelembe kell vennünk a kettő közötti értékeket. Lehetünk részben az egyik és részben a másik állapotban is. Végül elmozdulunk az egyetlen értelmezés felé, és ráismerünk az adott szóra."
Spivey kísérlete párhuzamba állítható a mesterségesintelligencia-kutatás egyik trendjével: a rendszerek beépített szabálysorok helyett inkább múltbeli tapasztalataikból tanulva működnek. A korábbi módszert a Boole-modell, a másikat, például a keresőmotorokat a Bayes-féle valószínűség határozza meg. A kísérlet alapján az agyat is. Innen ered az újabb metafora. Csak igaz és csak hamis logikai értékek helyett a bizonyossági tényező 0 és 1 közötti tartományba eső értékei alapján következtetünk.