Légycsípéssel is terjedhet a HIV-vírus?

A göttingeni Max-Planck-Intézet Gerhard Brandner vezette kutatócsoportja azzal indokolja feltevését, hogy ez a légyfajta szokatlan módon szívja áldozatai vérét: miután felsérti a bőrt és megszívja magát, tovább szállva, a következő áldozaton ejtett sebbe okádja egy részét az előzőleg felszívott vérnek.

A teória eltereli a figyelmet a valós problémákról

Stomoxys calcitrans "Feltételezésekben nincs hiány"

Ez a folyamat annyiszor ismétlődik, ahányszor a légy táplálékot vesz magához. Különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból az afrikai piacokon tartózkodó emberek, ahol frissen leölt majmok húsát árusítják. A majomhúst ugyanis ellepik az ilyen legyek. Gerhard Brandner más kutatók által kétkedéssel fogadott teóriája a New Scientist brit tudományos magazin és a Naturwissenschaften című német szaklap legújabb számában olvasható.

A kétkedők közül David Mabey londoni professzor kifejtette: "Érdekes elmélet, de semmi több. Az ilyenekkel az a gond, hogy elterelik a figyelmet az elsőrendű fontosságú üzenetről, amely így hangzik: a fertőzések 90 százaléka szex által terjed egyik emberről a másikra, vagy anyák viszik azt át gyermekükre. Az üzenet tehát az, hogy védekezzünk a nemi érintkezéskor, ahelyett, hogy légycsípés esetleges veszélye miatt aggódnánk".

"Feltételezésekben nincs hiány"

Beatrice Hahn, az alabamai (USA) egyetem kutatója, aki 1999-ben elsőnek adott hírt csimpánzoknál felfedezett, az AIDS-hez hasonló fertőzésekről, kijelentette, hogy további bizonyítékok hiányában nem kell komolyan venni a német teóriát. Nincs hiány arról szóló feltételezésekben, hogy miként ugrott át a (HIV) vírus az emberre, s a légyelmélet csupán egy újabb ezek közül.