Nagy Testvér csecsemőt figyel
További Tudomány cikkek
- Fidrich Róbert: Az Európai Bizottság javaslata teljesen tudománytalan
- Elnyeli a föld a kínai nagyvárosokat
- Az őskorallok minden élőlénynél előbb világítottak az óceánok mélyén
- Meglepő dolgok derültek ki az Alzheimer-kór okairól egy új kutatásból
- A légszennyezés lelassítja a kisgyerekek agyfejlődését
Mama, mama!
Deb Roy
A Roy-bébit figyelő - a Human Speechome Project keretében kidolgozott - rendszer sokat segíthet, hiszen a környezeti hatások tesztelése igencsak komoly problémákat okozott, eddig egyetlen csecsemőt sem tudtak elég hosszasan tanulmányozni ahhoz, hogy érdemi következtetéseket vonjanak le.
Végeredményként mintegy négyszázezer óra, egészében meglehetősen unalmas anyagra számítanak. A hálózat azóta működik, hogy az újszülöttet kihozták a kórházból. Például, ha meg akarják érteni, hogyan tanulta meg az első szavakat, felkutatják, ki és hol használta azokat, illetve a fiúcska mit tett mindeközben.
A neves felsőoktatási intézet Médialaboratóriumának Kognitív Gépek Csoportját vezető Roy az első "mama" elgügyögésétől az összetettebb nyelvi szerkezetekig szinte megszakítás nélkül figyelheti csemetéjének fizikai és szociális környezetét.
Három év alatt a kisgyerek elsajátítja a nyelvet. Az orwelli Nagy Testvérre emlékeztető hálózat ezt a folyamatot követi végig, gyűjti róla a későbbiekben más célokra, például gépi tanulásra is felhasználható adatokat. Mivel a fiúcska egyre több időt tölt el kinti környezetben, a projekt kiötlői a nehezebben kivitelezhető külső felvételekre szintén gondoltak.
Akárcsak a család magánéletére: a ház összes szobáját a kamerákat és mikrofonokat bármikor kikapcsoló PDA-kkal látták el. Az egyik gomb lehetővé teszi, hogy a felvett anyag utolsó perceit azonnal töröljék. Azaz, ha megunják, intimitásra vágynak, vagy például telefonálnak, a rendszert ideiglenesen leállíthatják, illetve ha nem tetszenek, zavaróak a látottak-hallottak, azonnal megsemmisíthetik a matériát.
Kognitív gépek
Az adatokat ideiglenesen a lakásban tárolják, majd a Médialaboratórium petabájtnyi tárkapacitású rendszerére továbbítják. A kutatók és a számítógépek egyaránt mintákat keresnek köztük. Egyes szoftverek úgy dolgozzák fel az anyagot, hogy a mindennapi cselekvések - mosogatás, takarítás, stb. - és az összetettebb cselekvéssorok könnyen felismerhetők legyenek. Más programok viszont speciálisabb jelenségekre, kifejezetten nyelvi minták, vagy a lakók otthonukban történő mozgásának, mozgásirányoknak az elemzésére összpontosítanak.
A különböző rendszerek komplex képet dolgoznak ki a gyermeket érő összes impulzusról, ami esetleg lehetővé teszi a nyelvtanulási folyamat modellezését. A projekt azonban nem fejeződik be ennél a pontnál: szavakat és nyelvtant tanuló computereket - kognitív gépeket - szeretnének tervezni. Ugyanazokat a képeket látná, ugyanazokat a hangokat hallaná, mint Roy fia, tehát azonos élmények érnék. Különböző beszéd- és videó-feldolgozó algoritmusokat használna. Ha sikerrel járnának, egyrészt értelmet adnának az adathalmazban talált viselkedési és kommunikációs mintáknak, másrészt lényegesen közelebb kerülnénk a nyelvelsajátítás titkának megfejtéséhe.
Roy és munkatársai bíznak benne, hogy a projekthez fejlesztett technológia más területeken, például házi videók készítésénél, vagy biztonsági kamerák által felvett képek elemzésekor, de akár az online kereskedelemben is alkalmazható.