Mélyebb hangon cincogó egereket teremtettek
További Biotech cikkek
A FOXP2 gént a kilencvenes évek vége óta ismeri a tudomány, akkor bukkantak rá a génre, amikor egy olyan angol családot vizsgáltak, amelynek több tagja beszéd- és beszédértési problémákkal küszködött. Azóta rájöttek, hogy a FOXP2 néhány aminosav-szekvenciabeli eltéréssel megtalálható a csimpánzban és az egérben is, két éve pedig azt is felfedezték, hogy a neandervölgyi ember is a ma élő emberéhez hasonló FOXP2 génnel rendelkezett. A gén kutatása felkapott terület, mert a tudósok szerint az emberi variáció eltérései rejthetik a magyarázatot, miért összetett beszéddel kommunikálunk egymással, nem pedig ugatással vagy morgásokkal, mint a többi emlős.
A lipcsei Max Planck Intézet biológusai Wolfgang Enard vezetésével most olyan egereket hoztak létre, amelyekben az emberi FOXP2 gén találhaót meg – írja a New Scientist. A kísérlet magában rejtette a kudarc lehetőségét: eredményezhetett volna olyan kicsi változást a transzgenikus egerekben, ami semmiben nem különbözteti meg őket a normál egerektől, vagy akár olyan egerek is létrejöhettek volna, amelyekben ki van ütve a FOXP2-gén, enélkül pedig az állatok születésük után néhány héttel elpusztultak volna. „Amikor elkezdtük a kutatást, csak reméltem, hogy találok valamit” – fogalmazott Enard a lapnak.
Talált is: az emberi FOXP2-vel megáldott transzgenikus egerek máshogy viselkedtek, mint hagyományos társaik. A legfeltűnőbb különbség az volt, hogy az egerek mélyebb hangon cincogtak, de a kutatók egyelőre nem tudják, hogy ennek mi köze az emberi génhez. Más különbségek is akadtak, például a humán FOXP2 olyan neuronokat termelt az egerekben, amelyek fogékonyabban reagálták ismételt elektromos stimulációkra, mint az egerekben megtalálható FOXP2 által termelt idegsejtek. A gén egyébként a szervezetben már szövetekben is megtalálható, nem csak az agyban, de az emberi FOXP2 nem okozott máshol eltéréseket, és a transzgenikus egerek egészségesnek tűntek.
Enard szerint a kísérlet fontos lépés lehet az emberi beszéd kialakulásának megértésében, és további kutatásokat tervez. A lapnak a kutatást kommentáló Faraneh Vargha-Khadem, az University College London neurológusa viszont kétségeinek adott hangot. „A kérdés része az is, hogy miként fordítunk egy gondolatot az agyban beszédmóddá. Nem hiszem, hogy ezt mostanában meg fogjuk érteni” – fogalamzott.