A látáskorlátozottaknak készült implantátumokkal ellentétben a MIT találmánya véglegesen megvakult embereknek készül. A rendszer mindazonáltal nem képes teljes mértékben helyreállítani a látást. A szembe ültetendő chip prototípusait tíz hónapon át sikeresen tesztelték sertéseken.
A mesterséges látórendszer lényege, hogy megkerüli a kór által elpusztított ideghártyasejteket, és a csip segítségével közvetlenül a látóideget stimulálja. A szemüvegen rögzített kamera felveszi környezetét, majd vezeték nélküli kapcsolattal továbbítja az információt a csipnek, ami a látóideghez csatlakoztatott elektródákat vezérli, a látóideg pedig közvetíti az elektromos jeleket az agynak, amely azokból képet alkot. Az áramellátás is vezeték nélkül történik, a szemüvegben elhelyezett tekercsek segítségével.
John Wyatt, az MIT elektrotechnikusa és számos szakterületet képviselő kollégái húsz éve dolgoznak ezen a területen. A három éven belül elinduló emberi kísérletek sokat fognak lendíteni a kutatáson, hiszen a sertésekkel ellentétben az ember vissza tudja jelezni, amit érzékel. Így sokkal közelebb lehet kerülni a csip optimális konfigurációjához.
A mesterséges látórendszerek nagy kihívása, hogy ne sértsék meg a szemet. A korábbi prototípusoknál az elektródákat kockázatos eljárással közvetlenül az ideghártyához csatlakoztatták, a jelenleginél azonban mögötte helyezték el, veszélytelenebbé téve az eljárást. A csip borítása titán, ellentétben a korábbi, hosszú távon nem vízállónak bizonyuló szilikonnal szemben.