Konstantin
12 °C
26 °C

Cunamiriasztó rendszert terveznek a Földközi-tengerre

2008.04.18. 12:10
0 hozzászólás

Megelőző riasztórendszerre, árvíztérképekre és a lakosság körében végzendő információs kampányra van szükség ahhoz, hogy a minimálisra csökkentsék a károkat egy, a Földközi-tenger térségét sújtó szökőár esetén - sürgette a szakmát Stefano Tinti olasz geológus a földtani tudományok európai szövetségének bécsi közgyűlésén.

 

A kutató halaszthatatlanul szükségesnek nevezte egy olyan regionális hálózat megteremtését, amely alkalmas arra, hogy időben észlelje a partok felé közeledő óriáshullámot és arra figyelmeztesse a lakosságot. Tinti emlékeztetett arra, hogy jelenleg a Mediterráneum teljesen védtelen egy esetleges cunamival szemben, és jelenleg egyetlen térségbeli ország sem rendelkezik ilyen riasztóeszközökkel.

 

Az olasz tudós szerint statisztikai adatok arra utalnak, hogy százévente egyszer fenyegeti szökőárveszély az európai mediterrán országokat, míg katasztrofális méretű tengerrengés ezer évben egyszer várható. Felidézte, hogy az elmúlt négy évszázadban legalább két nagy szökőár sújtotta a Földközi-tenger térségét: az egyik Szicíliában 1693-ban, a másik pedig a nagy lisszaboni földrengésként ismert 1755-ös katasztrófa, amely a spanyolországi Cádiz városát is a földdel tette egyenlővé. Éppen ezért a bolognai egyetem professzora hangsúlyozta: az illetékes európai intézményeknek minél jobban meg kell ismerniük a Földközi-tenger, valamint az Ibériai-félsziget atlanti partjának, különösen Szicília környékének és a Cádizi-öbölnek lehetséges szökőárforrásait. Elismerte ugyanakkor, hogy nem ismerik az 1693-as és 1755-ös rengések forrásait, és hogy nehéz a tengerben lévő epicentrumok jellemzőit meghatározni. Bár rövid egy tengerrengés előtt rendelkezésre álló reakcióidő (1755-ben az óriáshullám 50 perc alatt ért Cádizig), a jelenlegi riasztórendszerekkel a földrengés után öt perccel már lehet tudni, hogy várható-e utána cunami vagy sem.

 

A tudósok már dolgoznak a Földközi-tengeri térség szökőárriasztó rendszerén, és várhatóan 2011-re készen is lesz. A 40-50 millió eurós tervet három évvel ezelőtt kezdték el, nem sokkal a 2004. decemberi dél-ázsiai szökőár után, amelyben 230 ezer ember vesztette életét. Ezt követően kezdték el ázsiai országok is kiépíteni a maguk riasztórendszerét. Öt éven belül már lesz olyan árvíztérkép, amelynek nyomán ajánlásokat lehet tenni a part menti városok fejlesztésére és a veszélynek kitett térségek védelmére. Ami a lakosság tájékoztatását illeti, Tinti Japánt hozta példának, ahol a gyakori földrengésekre való felkészítésnek köszöntően az emberek tudják, mi a teendő, ha riasztást kapnak.

 

Az olasz kutató ezzel kapcsolatban felidézte a Szicíliától északra fekvő Stromboli vulkán körüli 2002-es szökőárt. A szigeten 500 ember él, de nyáron a turistákkal akár tízszeresére is nőhet a lakosság. A hat évvel ezelőtti, tíz méter magas hullám lerombolta az összes partmenti házat, és a helyi hatóságok elismerték: csak azért nem történt súlyos katasztrófa, mert a természeti csapás télen következett be, amikor minimális volt a turistaforgalom. Éppen ezért hangsúlyozta Tinti, hogy az információs kampányban részt kell vennie az turistaiparnak is oly módon, hogy ne minimalizálja, de ne is túlozza el a szökőárveszélyt. (MTI)