Az Északi-sark jégtakarója egykor sokkal kisebb volt, és a Sarki-tenger átmenetileg jégmentes is lehetett: erre a következtetésre jutott egy norvég-dán kutatócsoport, amelyik Észak-Grönland öbleit és partjait vizsgálta meg, és új éghajlati térképet vázolt fel a régióról. "A legutóbbi jégkorszak óta északon soha nem volt annyira enyhe az éghajlat, mint hat-hétezer évvel ezelőtt" - mondta Astrid Lyst, a norvég NGU kutatási társaság geológusa.
A kutató munkatársaival együtt számos bizonyítékot talált, amelyek mind egy akkoriban jégmentes Északi-sarkra utalnak: Szibériából és Alaszkából származó uszadékfát, kagylókat és kis kövületeket, partalakzatokat valamint inuit (eszkimó) települések maradványait. A legfontosabb információ a partvonalakból következett, amelyek vagy a jég által a partra gyakorolt nyomás, vagy hullámok által keletkeznek. A kutatók által felfedezett hosszú partszakaszok a hullámok alakító hatásának nyomait viselték magukon, tehát valószínűsíthető, hogy ebben az időszakban a Jeges-tenger jégmentes volt. Ma az Independence Fjord kutatók által vizsgált sekély partját jégtakaró fedi.
A sarkvidék nemzetközi évének keretén belül megszervezett vizsgálódás alkalmával a kutatók rábukkantak az első, Alaszkából és Kanadából bevándorló inuitok településeinek romjaira is. Ez az "Independence 1" néven emlegetett kultúra 4500 évvel ezelőtt északkelet felé vándorolt, és magányos partokon telepedett le. Ekkor újra eljegesedett a tenger, így az inuitok túlélése biztosítva volt: tudtak fókára vadászni és uszadékfát gyűjteni.
A régió lehetséges jégmentes időszakát Lys a 6000-7000 évvel ezelőttig tartó meleg időszakra teszi. Óvatosnak kell azonban lenni, ha a mai és az akkori történések közt párhuzamot kívánunk vonni, ugyanis akkor más erők hívták életre a klímaváltozást - érvelt a geológus -, és a különböző tényezők ugyan hasonló köztes eredményekhez vezethetnek, de nem feltétlenül ugyanahhoz a végkifejlethez. (MTI)