Otthonos ógörög szentélyek
Az ógörög szentélyeknek az otthonosság érzetét kellett kelteniük az istenekben, ez a szempont határozta meg a leendő templomok helyének kiválasztását - állítja egy amerikai kutató. Gregory J. Retallack, az Oregoni Egyetem kutatója 84, a klasszikus korban, azaz Kr. e. 480 és 338 között épült ógörög szentélyt vizsgált meg. A tudós figyelembe vette a helyszínek geológiai sajátosságát, topográfiáját, a talaj összetételét, valamint a növényzetet, ahogy tanulmányozta az olyan ókori szerzők leírásait, mint Homérosz, Hérodotosz vagy Platón, hogy kiderítse miért épp ott építkeztek az ókori görögök.
A kutató semmiféle egyértelmű összefüggésre nem lelt, míg a szentélyek lakóinak - isteneknek és istennőknek a természetét és szerepét nem vette figyelembe. Így derült ki a talaj milyensége és az istenségek személye közötti összefüggés.
Démétér, aki a görög mitológiában a termékenység és a földművelés istennője volt, valamint Dionüszosz, a bor istene olyan térségekben kapott szentélyt, ahol a talaj ideális feltételeket biztosított a gabonatermesztésre. Artemiszt, a vadászat szűz istennőjét, ahogy testvérét, Apollót, a világosság és a Nap istenét viszont olyan terméketlen, sziklás helyeken imádták, ahol legfeljebb a nomád pásztoroknak volt bármi keresnivalója. Aphroditének, a szépség és a szerelem istennőjének, valamint Poszeidónnak, a tengeristennek pedig földművelésre alkalmatlan, part menti sávban emeltek szentélyt.
Mindez arra enged következtetni, hogy a templomok helyének kiválasztásánál a vallási kritériumok mellett latba estek az istenek saját szempontjai is: a templomépítők választásában szerepet játszhatott az igyekezet, hogy az istenségek otthonosan érezzék magukat a nekik felajánlott szentélyekben. (MTI)