Az Alpokból importálták a kőkori jadeitbaltákat a brit szigetekre - derült ki egy nemzetközi együttműködésnek köszönhetően. A jadeit (nátrium-aluminium-szilikát) a baltakőhöz, azaz a nefrithez hasonlít, sokáig össze is tévesztették a kettőt. Zöld vagy fehéres színe és főleg szívóssága miatt ősidők óta csecsebecséket, amuletteket, baltákat, kardmarkolatot készítettek belőle.
A brit szigeteken gyakorta kerültek elő neolitkori temetkezésekből jadeitből készült balták, ám származási helyük mindmáig rejtély volt. Az olasz Alpokban, a Monte Viso és Monte Beigua térségében Pierre és Anne-Marie Pétrequin francia régész hat éve fedezte fel a két jadeitlelőhelyet. A British Múzeumban spektroradiometriai vizsgálatok révén bizonyították be, hogy winchesteri régészeti gyűjteményben őrzött hatezer éves kőbalták alapanyaga az Alpokból származik. A vizsgálat része a francia kormány által finanszírozott 1 millió eurós (300 millió forintos) összköltségű JADE-projektnek.
A kutatók szerint a jadeitből készült balták nem csak gyakorlati szempontból voltak értékesek tulajdonosaik számára, mint inkább mágikusnak tartott tulajdonságaik miatt. Ezekkel a neolitikumban származási helyük miatt ruházták fel a kőbaltákat, hiszen lelőhelyük a hegyekben, a földi és az istenek világának találkozási pontjánál volt. Feltételezések szerint bevándorlók importálták a brit szigetekre, az első földművesek, akik a kontinens észak-nyugati részéről érkezve a vetőmaggal és háziállatokkal együtt a becses családi ereklyének tartott jadeitbaltákat is magukkal hozták. Az istenek birodalmából származó mágikus zöld tárgyak voltak hivatottak biztosítani a szerencsét az új hazában.