A tölgyhordót egy fatörzsből vájták ki, magassága csaknem 1 méter, átmérője pedig 30 centiméter. Színültig megtöltötték vajjal, majd lefedték tetővel.
A lelet az Ír Nemzeti Múzeumba került, ahol mind a hordó, mind a vaj állagát próbálják megóvni. A szakemberek radiokarbonos kormeghatározás elvégzését is tervezik.
A múzeum közleménye szerint az intézmény gyűjteményében van néhány hasonló hordó, amelyek a vaskorban (Kr. e. 500 és Kr. u. 500 között) készültek.
A szakemberek szerint a vaskori hordókészítők késsel, vésővel és fejszével dolgoztak. A hordó belsejében a vaj színe az évezredek során fehérre változott, állaga pedig a hullaviaszra emlékeztet.
"Igen ritka, hogy sikerül ilyen jó állapotban fennmaradt vajashordót találni, érintetlen fedéllel lezárva. A lelet igen értékes a nemzeti gyűjtemény számára" - hangsúlyozta Padraig Clancy, a múzeum munkatársa.
Padraig Clancy meggyőződése szerint a vajat gyakorlati szempontokból süllyeszthették el a tőzegmocsárban, amely a vaskorban egyfajta primitív "frizsiderként" szolgált.
A tőzegmocsarakból eddig 270 "göngyöleg" került vajjal megtöltve. 2004-ben Richard Evershed, a Bristoli Egyetem kutatója munkatársaival megállapította, hogy ezekben a hordókban valóban vaj vagy zsír volt.
Mint Padraig Clancy megjegyezte, nem lehet biztosra tudni, hogy szimplán állagmegóvási célból süllyesztették el a vajat a tőzegmocsárban. Előfordulhat, hogy a tőzeg valamiféle primitív élelmiszer-feldolgozóként szolgált, és a vaj ízletesebbé vált benne.