Német kutatók kiderítették, hogy az emberi agy tevékenyen védi álmát a külső zajok ellen. Ha az alvó ember hallószerve olyan ingereket továbbít az agy felé, amelyek enyhén eltérnek a megszokott háttérzajtól, nem csupán a hallásért felelős kérgi területek normális reakciója marad el, hanem az agy többi területének intenzitását is letompítják ezek az ingerek - derül ki a müncheni Max Planck Pszichiátriai Intézet kutatásából, amelyet a Süddeutsche Zeitung című német lap internetes kiadása ismertetett.
A kutatók szerint ez egy védekezési mechanizmus az ellen, hogy az alvó ember felébredjen. „Annak érdekében, hogy ne ébredjünk fel minden zajra, az agy letompítja vészjelzőit” - fogalmazott Philipp G. Sämann, a tanulmány egyik szerzője. „Ez az elfojtott állapot teszi lehetővé a folyamatos alvást.”
Azok a területek, amelyek a zajt követően fékeződnek, alapesetben a vészreakciókért felelősek, vagy a mozgás kiváltásában van szerepük. „A védőmechanizmus természetesen a megszokottól csak enyhén eltérő ingereknél működik” - magyarázta a kutató. „Az erős ingerek esetében, például ha a saját nevünk hangzik el vagy megszólal az ébreszt, felébredünk.”
Vizsgálatuk során a kutatók elektro-enkefalográffal (EEG) mérték az agyhullámokat, ezen kívül pedig funkcionális mágneses rezonancia tomográffal készítettek felvételeket az agyról. Így össze tudták hasonlítani az egyes területek aktivitását éber és alvó állapotban, zaj előtt és zaj után.