Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Leírták az ír burgonyavészt okozó kártevő genomját

2009.09.10. 12:41
2 hozzászólás

Amerikai kutatók leírták annak a kártevő gombának a genetikai állományát, amely az 1840-es, 1850-es években az ír burgonyavészt, ezáltal a milliókat érintő éhínséget okozta, elindította milliónyi ír kivándorlását és máig ható társadalmi, politikai változásokat idézett elő.

A fitoftóra (Phytophthora infestans) gomba képes egy egészséges krumplitáblát néhány nap alatt bűzlő fekete masszává átalakítani, megtámadva a növény lombozatát és gumóját is. Most kiderült, hogy a kártevő gomba genomja csaknem "állati méretű" és extra DNS-darabot is tartalmaz, mely lehetővé teszi számára, hogy gyorsan alkalmazkodjon a megtámadott gazdanövény bármiféle ellenállásához.

"Jóval nagyobb genomja van, mint némely rokonának. Ennek oka, hogy tele van ugráló génekkel, melyek másolják magukat" - mondta Chad Nusbaum, az MIT (Massachussetts Institute of Technology) Broad Intézete és a Harvard Egyetem munkatársa, akinek tanulmányát a Nature tudományos magazin szerdán megjelent száma közölte.

Nusbaum elmondta, hogy a genom közel háromnegyede ismétlődő DNS-szakaszokkal van tele, melyek gyorsan átalakulnak, így teszik lehetővé a gének gyors változását a megtámadott növény ellenállásának legyőzésére. Ez megmagyarázza azt is, miként tudta a betegség a génszabászattal előállított, elvileg ellenálló burgonyafajtákat is megfertőzni - mutatott rá Nusbaum.

A burgonyavész ellen még most is alig van megfelelő növényvédőszer - tette hozzá a kutató. A spórákkal terjedő fitoftóra ezért továbbra is veszélyezteti a világ élelmiszerellátását. Az Egyesült Államokban jelenleg is támad a gomba, a kiskertekben termelt burgonyát és paradicsomot fertőzi meg.

A kutatók a P. infestans genetikai állományának leírása után összehasonlították azt két rokona genomjával: a P. sojae és a P. ramorum DNS-ével. Előbbi a szójababot, utóbbi a tölgyfát támadja meg. Megállapították, hogy a fitoftóra genomja 2,5-4-szer nagyobb és két eltérő régió található benne. Az egyik lehetővé teszi a gyors genetikai alkalmazkodást a "támadó gének" folyamatos változásával, a másik terület viszont az evolúció során évmilliók alatt megőrzött géneket tartalmazza. A gének pontos feladatának megállapítása még éveket vesz igénybe.