Több római kori szobor is heverhet a híres Kék barlang mélyén, Capri szigetén - vélik olasz kutatók víz alatti vizsgálatok alapján, amelyek során ókori műremekek talapzatát fedezték fel. A Kr.u. I. században a Kék barlang (Grotta Azzura) Tiberius császár úszómedencéjeként szolgált, a szobrok pedig vélhetően istenábrázolások voltak.
Az előzetes víz alatti vizsgálat során több szobortalapzatot is találtunk, ez azt jelentheti, hogy a műalkotások valahol a közelben lehetnek - mutatott rá Rosalba Giugni, a Marevivo környezetvédelmi program elnöke. A Marevivo-projekt a Kék barlang eredeti szépségében való helyreállítását célozza. A tervek szerint az ókori szobrok pontos másolatát helyeznék azokra a helyekre, ahol két évezrede álltak.
Capri volt a Római Birodalom szíve tíz éven át, Kr.u. 27 és 37 között, itt tartózkodott állandó jelleggel uralkodása idején Tibérius, aki kedvelte a kellemes éghajlatot, de a merénylőktől rettegő császárt vonzotta a sziget magánya is. A császár tizenkét villája között ingázott a szigeten, mind közül a Villa Jovis (Jupiter-villa) volt a leglátványosabb, amelyet 300 méterre a tenger fölött építettek, és ahonnan rá lehetett látni a Vezúvra. A Villa Jovisból vetették a mélységbe azokat, akik magukra vonták a császár haragját. A 7000 négyzetméteres villáról említést tesz Tacitus római történetíró, Suetonius életrajzíró szerint pedig itt rendezte vad orgiáit Tiberius.
A Grotta Azzura úszómedenceként szolgált a császár számára, akik meztelen fiúk és lányok társaságában szeretett fürdőzni a barlang vizében. A kutatók szerint a barlang pompázatos lehetett: 1964-ben fedeztek fel a régészek három antik szobrot, amelyek a tengerfenéken hevertek. Az egyik Neptunus, a rómaiak tengeri istenét ábrázolta, míg a másik kettő a görög Tritónt, a tenger trombitását. A szobrok alátámasztották az idősebb Plinius (Kr.u. 23-79) római író, polihisztor állításait, aki szerint a tengeri barlangot kagylótrombitán játszó Tritón-szobrok népesítették be.
A Marevivo-vizsgálat során, amely a három szobor talapzatát kívánta felkutatni, a búvárok 150 méteres mélységben összesen hét alapzatot találtak. Ez azt jelenti, hogy legkevesebb négy további szobor nyugszik a homokos tengerfenéken.