Vadászat előtt költség-haszon elemzést végeznek a denevérek

A denevérek ultrahang segítségével észlelik a zsákmányul szolgáló rovarokat. Azok méretét azonban a fajok többsége nem tudja meghatározni - nem így a nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum), amellyel a Tübingeni Egyetem és a seewieseni Max Planck Madártani Intézet kutatói kísérleteztek.

Más denevérfajokkal ellentétben a nagy patkósdenevér pontosabb echolokációja révén képes meghatározni a zsákmányállat méretét. A német kísérletekben a patkósorrúak mindig úgy viselkedtek, hogy maximalizálták az energianyereséget, és minimalizálták a ráfordítást - derül ki a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban megjelent cikkből.

Klemen Koselj és munkatársai laboratóriumi körülmények közt különböző éjjeli lepkéket szimuláltak propellerekkel. A nagy, lassan forgó propeller hasonló visszhangot vert vissza, mint egy nagyméretű lepke, míg a kicsi, gyorsan forgó apró rovart utánozott. Aszerint, hogy melyik propellerhez repültek a denevérek, fonalon lógó lisztkukaccal jutalmazták őket.

Ha hosszú időközönként észleltek nagy lepkéket, tehát kevésnek ítélték meg azok számát, a denevérek nem mondtak le az apró zsákmányról. Amikor azonban gyors egymásutánban forgott a nagy propeller, a nagytestűek bőségére utalva, a kis lepkék megmenekültek. Miközben a kis zsákmánnyal foglalatoskodik a denevér, fennáll a veszély, hogy lemarad a nagy falatról - magyarázta Koselj az állatok döntési mechanizmusát.