A cerebellum az agy motorikus funkcióit irányító, a szenzorikus percepcióban és a motorikus output létrehozásában rendkívül fontos szerepet játszó része.
A projekt
A négy esztendőre tervezett, nagyra törő – teljes mesterséges kognitív rendszert megcélzó – (spanyol, francia, brit, holland, svéd, német, svájci, olasz és görög tudományos műhelyekben folyó) európai uniós SENSOPAC (SENSOrimotor structuring of Perception and Action for emergent Cognition) projekt kutatásainak oroszlánrészét a dél-spanyolországi Granada egyetemén végzik.
A kisagyhoz szükséges masinát a Német Űrkutatási Központban, két éven belül készítik el. A projektben – interdiszciplináris jellegéből kifolyólag – különböző tudományterületek képviselői vesznek részt: fizikusok, ideg-, agykutatók, villamosmérnökök, számítástudományi szakemberek.
Kognitív robot
A kutatók a hatékonyabb, természetesebb interakció mellett a robotok mozgásán is szeretnének csiszolni. Ha sikerrel járnak, úgy vélik, a gép viselkedésén keresztül jobban megérthetjük és kezelhetjük az ember kognitív jellegű betegségeit, például a Parkinson kórt. A robotok – többek között – mozgáskorlátozott személyek mellett tevékenykedhetnének, (egyfajta) mindenesként nyújtanának nekik komoly segítséget.
A granadaiak a teljes neurális rendszert magába foglaló mikrocsipek kidolgozására összpontosítanak. A csipek a kisagy és az emberi idegrendszer közötti interakciókat hivatottak szimulálni.
Ha a mesterséges cerebellum robotba történő implantációja az elvárásoknak megfelelően alakul, lehetőség nyílik arra is, hogy a gép ne csak az emberrel, hanem környezete tárgyaival szintén sikeres – a mai példáknál nagyságrendekkel sikeresebb – interakciót folytasson. Következtetéseket vonna le a szenzorikus-motorikus kapcsolatokból, általánosítaná, majd új szituációkban hasznosítaná ismereteit. Aktív érzékelésével komplex érintési/tapintási problémákat oldana meg.
Hol vannak a humanoidok?
„Annak ellenére, hogy a robotok egyre fontosabb szerepet játszanak a jelenkori társadalomban, és a technológia is tökéletesedik, még mindig képtelenek az emlősök által gond nélkül kivitelezett feladatokat elvégezni” – jelentette ki a granadai kutatásokat koordináló Eduardo Ros Vidal professzor. – „Már évek óta beszélünk humanoidokról, viszont az utcán egyáltalán nem látjuk őket, és a bennük rejlő végtelen lehetőségekkel sem élünk.”
A projekt soron következő lépése a megfelelő mesterséges bőr létrehozása, ami azért nélkülözhetetlen, mert így egyrészt emberszerűbbek lesznek, másrészt bőrünk információérzékenysége sokat segít a környezet megértésében, a közvetlen külső hatások automatikus feldolgozásában és az azokra való reakcióban.