Lófarokfizika és a döglött hal agyhullámai

2012.09.22. 12:57
6 hozzászólás
Tudta ön, hogy az Eiffel-torony kisebbnek tűnik, ha a fejünket balra billentve nézzük? Hogy a csimpánzok seggről ismerik fel egymást? Hogy mire kell figyelni végbéltükrözés közben, ha a minimálisra akarjuk csökkenteni a páciens felrobbanásának esélyét? Többek között ezek a meghökkentő tudományos kutatások kaptak idén Ignobelt, a Nobel-díj paródiáját, valamint irodalmi kategóriában egy amerikai kormányhivatal tanulmánya, ami olyan tanulmányokról szól, amik olyan tanulmányokkal foglalkoznak, amelyek előírják tanulmányok készítését olyan tanulmányokról, amelyek tanulmányokról szóló tanulmányokról szólnak. És ez nem vicc.

Huszonkettedik alkalommal osztották ki az év legviccesebb tudományos eredményeiért járó díjat, az Ignobelt a világ egyik leghíresebb és legmenőbb egyetemén, a Harvardon. A közhiedelemmel ellentétben az Ignobelben ma már semmi megalázó nincs (ellentétben például a legpocsékabb színészi teljesítményekért osztogatott Arany Málnával). Az első években még komoly szurkálódások mentek a díjak odaítélésénél például a homeopátia vagy a kreacionizmus hívei felé, de ma már a humoré a főszerep: a tudósok általában derűs öniróniával fogadják az elismerést, ami a hivatalos definíció szerint olyan kutatásokért jár, ami az embert először megnevetteti, utána elgondolkodtatja.

Néha még az is megesik, hogy a körberöhögött Ignobel-díjas kutatás életeket ment, mint az a 2006-ban jutalmazott tanulmány, ami az emberi lábszag és a különféle sajtok illata közti összefüggéseket boncolgatta - aztán moszkitócsapdák fejlesztésében használták fel nagy sikerrel Afrika maláriával fertőzött területein. Az idei díjazottak között is akad olyan, ami később még milliókat érhet, de a humorpotenciáljuk továbbra is elsöprő. Az idei gálát többek között a Google is támogatta, így a díjkiosztót a YouTube-on lehetett élőben követni, vagy utólag megnézni (az első 25-30 percet érdemes áttekerni, utána kezdődik a nagyjából kétórás műsor).

Sztárvendégek

Az Ignobel az egyetlen díj a világon, ahol nincsenek előre rögzített kategóriák, a Harvard  Annals of Improbable Research című tudományos humorlapjának szerkesztői kiválasztják az éves felhozatalból a tíz legtréfásabbat, aztán hozzájuk igazítják a kategóriákat. Nincsen fődíj sem, a tíz nyertes ugyanakkora dicsőségben és közröhejben részesül. A díjakat igazi Nobel-díjasok adják át, idén Dudley Herschbach (kémiai, 1986), Rich Roberts (orvosi, 1993), Jack Szostak (orvosi, 2009) Roy Glauber (fizikai, 2005), és Eric Maskin (közgazdasági, 2007) vállalta ezt a szerepet, utóbbi volt a fődíj a hagyományos "Nyerj egy randit egy Nobel-díjassal" mottójú tombolában is. Mellékesen a játékelmélet legnagyobb szaktekintélye a világon, a Harvard professzora, aki Einstein egykori házában lakik New Jerseyben.

A díjkiosztót az Oscar-gálához hasonlóan kisebb-nagyobb performanszok szakítják meg, persze itt nem világsztárok énekelnek és táncolnak, hanem világhírű tudósok adnak elő. A 24/7-es előadás fantázianevű sorozatban például 24 másodpercben kell egy tudományos teóriát megfogalmazniuk, majd ezt hét szóban összefoglalni úgy, hogy a laikus is értse. Ebben a versenyszámban idén a legnagyobb sztár Dr. Erika Ebbel Angle volt, aki a tömegspektrometriáról beszélt. Ő egyébként világhírű kémikus, aki a Huntington-kórt kutatja, és nemrég komoly áttörést ért el a betegség biomarkereinek azonosításában - mellékesen pedig 2004-ben Massachusetts állam szépségkirálynője volt.

A díjak átadása, és a szigorúan 60 másodpercre korlátozott köszönönőbeszédek között egy folytatásos tudományos opera ősbemutatóját követhették a nézők Az intelligens tervező és az univerzum címmel, ami egy milliárdosról szólt, és az ő nagy tervéről, hogy egy szexi koktélruhát készíttet az univerzumnak. A megvalósítás végül kudarcba fúl, mert Higgs-bozon ide vagy oda, nem sikerül a szabónak a pontos méreteket levennie.

Eiffel-torony balról, döglött hal jobbról

Az Eiffel-torony kisebbnek tűnik, ha balra dőlve nézzük, mint ha jobbra dőlve - ezt a meghökkentő jelenséget tanulmányozta egy holland pszichológuscsoport, és vitte el vele az első Ignobelt (a háromfős csapatból csak egy tudott elmenni a gálára, a másik kettő éppen összeházasodik).

Az Ignobel-esélyes kutatásokat bemutató Brit tudósok rovatunkban mi is megemlékeztünk a folyadékdinamika kategóriában nyertes kutatásnak, ami a University of California laborjában zajlott, és a folyadékok, jelesül a kávé csészéből való kilötyögése mögötti fizikai jelenségeket tárta fel. A bögre formája, és a bögrével mászkáló ember mozgása ijesztően bonyolult mozgásokat indukál a kávéban, amiket modellezve az amerikai kutatók kihozták, hogy a pohár átmérőkének nyolcadát kell üresen hagyni, hogy teljes biztonságban legyünk. A kutatás egyébként korántsem annyira értelmetlen, mint elsőre tűnik, a folyadékok mozgásának modellezése például biztonságosabb tartálykocsik tervezéséhez nyújthat segítséget. A kutatócsoport egyik tagja, Joseph Keller így már kétszeres Ignobel-nyertes, az elsőt 1999-ben kapta szintén folyadékdinamikai kutatásért, akkor azt fejtette meg, miért csöpög a teáskanna csőre, miután kiöntöttük a teát, és hogyan lehet ezt a jelenséget elhárítani.

A tudományos örirónia eddig nem látott csúcsaira ért fel az az amerikai idegkutató csoport, ami azt mutatta be, hogy kellően érzékeny műszerekkel és bonyolult statisztikai módszerekkel gyakorlatilag bárhol lehet agyhullámokat detektálni - kísérleteikben ezt többek között döglött lazacokkal bizonyították. És még az állatok agyának csodáinál maradva: anatómia kategóriában kapott díjat az a holland-amerikai csoport, ami bebizonyította, hogy a csimpánzok képesek felismerni egymást hátulról, a számukra jellegzetes fenékformákról.

A kémiai díjat egy svéd kutató, Johan Pettersson kapta, amiért megoldotta a tavaly karácsonykor a svéd bulvárlapok példányszámát az egekbe emelő rejtélyt: miért zöldült el egy egész város lakóinak a haja néhány nap leforgása alatt. A titok nyitja egyébként Anderslöw városának felújított vízvezetéke volt, ahol a csövek elégtelen szigetelése miatt nagy mennyiségű réz került az ivóvízbe.

Kusspisztoly és robbanásmentes végbéltükrözés

A fizikai Ignobelt egy brit-amerikai tanulmány érdemelte ki, ami a copfba kötött haj viselkedését kutatta, és megalkotta azokat a képleteket, amelyek leírják a lófarok mozgását, illetve a formájának változásait a fej mozgása, illetve a gravitáció hatására. A kutatást egyébként a Unilever finanszírozta, és hajápoló szerek, samponok és hajbalzsamok fejlesztésében akarják majd felhasználni, de a képletekért sorban állnak a nagy hollywoodi filmstúdiók is, hogy rajzfilmekben, illetve CGI-filmtrükkökben élethűbb hajmodellezést érjenek el velük.

Rendfenntartó erők és titkosszolgálatok is élénken érdeklődnek az akusztikai Ignobelt kiérdemlő japán találmány iránt. A kusspisztoly becenevet kapott szerkezet egy iránymikrofonból és egy szintén irányítható hangszóróból áll, felveszi, amit az ember mond, és 0,2 másodperces késéssel visszajátssza azt az áldozatnak, aki ettől garantáltak megzavarodik és elhallgat. A tesztek szerint néhányszor tíz méteres távolságból is működik.

Orvosi Ignobelt szinte minden évben osztanak, idén két francia kutató érdemelte ezt ki, akiknek forradalmi eljárása a végbéltükrözéskor időnként előforduló robbanásos incidensek (a bélgázok szerencsétlen találkozása a használt műszerek apró elektromos kisüléseivel) esélyét szorítja a minimumra. A trükk, ha hiszik, ha nem, az argonplazma koagulációjában van.

Irodalmi díjat kapott egy amerikai kormányhivatal, a GAO, az eredeti, angol nyelvű indoklás szerint "for issuing a report about reports about reports that recommends the preparation of a report about the report about reports about reports", ami nagyjából annyit tesz, hogy írtak egy tanulmányt ami olyan tanulmányokról szól, amik olyan tanulmányokkal foglalkoznak, amelyek előírják tanulmányok készítését olyan tanulmányokról, amelyek tanulmányokról szóló tanulmányokról szólnak. Különösen bátrak itt olvashatják el eredetiben.

Végül a béke Nobel-díj mintájára Ignobel hasonló kategóriáját egy orosz cég, az SKN kapta, annak a módszernek a kifejlesztéséért, amivel az orosz hadsereg leszerelt régi lőszereiből és robbanóanyagaiból nanoméretű ipari gyémántokatt állítanak elő.