Automata inzulinterápia
További Tudomány cikkek
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
- Van, aki még a szekrény hátuljában árválkodó bögrét is megsajnálja
- Olyan meleg az összes óceán, hogy kifehérednek a korallok
Az intenzív inzulinterápia néven ismert technikából indultak ki. Lényege, hogy a sebészi beavatkozást követő időszakban inzulint használnak a beteg vércukorszintjének szabályozására. Azért van szükség rá, mert a cukor befolyásolja a vér toxikológiáját, aminek megfelelő monitorozása megakadályozhatja a hyperglycaemia néven ismert gyakori szövődményt. Ráadásul – igaz, számukra szintén rendkívül fontos – nemcsak cukorbetegeknél, hanem az összes intenzív ápolásra szorulónál, például a gyermekgyógyászatban is. Leegyszerűsítve: a szinte kockázat nélkül használható új rendszer a szervezet metabolizmusainak, vércukorszintjének normalizálásával jelentős mértékben növeli a túlélési, gyógyulási esélyeket.
Automatizált inzulinadagolás
Az orvostudomány körülbelül öt éve ismerte fel, hogy az intenzív osztályokon mennyire fontos a vércukorszint folyamatos ellenőrzése és szabályozása, viszont – mivel a probléma rendkívül nehéz és összetett, kritikus állapotban lévő páciensek esetében még a cukorbetegeknél is sokkal bonyolultabb – valóban működő megoldást mindmáig nem találtak rá. A szint manuális beállítása egyrészt nagyon időigényes, másrészt, akárcsak az inzulinadag, betegenként más és más.
A tervek szerint a CLINICIP (Closed Loop INsulin Infusion for Critically Ill Patients) projekt keretében fejlesztési stádiumban lévő rendszer egyetlen zárt szisztémában automatizálja a vércukorszint megfigyelését, szabályozását és az inzulin beadását. A „zárt-hurkú” (closed-loop) rendszereknek inputra, elemzésre és outputra van szükségük. A CLINICIP a vércukorszint-mérést a szervezet igényeit kiértékelő irányítóegységhez kapcsolja, ami az inzulint automatikusan egy csöpögtetőbe adagolja.
A pontos inzulinmennyiség megállapításához speciális algoritmust dolgoztak ki. A tesztelés alatt lévő, finomhangolásra váró algoritmus a szénhidrát-felvétel és a mindenkori cukorszint alapján végzi a számításokat. Az első eredmények 2007 elején esedékesek.
Belső és külső érzékelők
A rendszerbe szenzorokat is akarnak integrálni. Az érzékelők vénában és vénán kívül egyaránt elhelyezhetők. Ideális esetben a véredényeken kívülről mérnék a cukorszintet. Először azonban a kutatóknak meg kell győződniük hatékonyságukról és megbízhatóságukról. Azért lenne nagy igény rájuk, mert a vénán belüliek ugyan mindkét feltételt kielégítik, viszont amellett, hogy használatuk időigényes és be kell juttatni őket a vérrendszerbe, bizonyos betegeknél kifejezetten nem ajánlottak.
A fejlesztők előtt komoly akadályként tornyosul a megfelelő test-interfész kidolgozása is. Az interfésznek a zárt-hurkú rendszer többi részével kellene összekapcsolnia a szenzorokat. Ha sikerül is megoldást találniuk, a teljes CLINICIP rendszer az elvileg 2008. januárban záruló projekt keretében biztos nem készül el. A partnerek eldöntötték, hogy a céldátum után is folytatják a kutatásokat.
Eddigi eredményeik felkeltették az orvosvilág érdeklődését. Az algoritmust máris szeretnék használni az intenzív osztályokon.
„Csak akkor lehetséges, ha megállapítottuk róla, hogy kellő mértékben hatékony, megbízható és veszélytelen” – jelentette ki a projekt tudományos igazgatója, a grazi Orvosi Egyetem Klinikai Kutatóközpontjában dolgozó Martin Elmerer.