A kutatócsoport a cambridge-i egyetem Medical Research Council-jából (MRC) és a düsseldorfi Heinrich Heine egyetemről érkezett tudósokból állt. Leképező eljárások használatával folyamatosan ellenőrizték a tesztek résztvevőin az agy vérellátását. Az eredmények alapján ki lehet jelenteni, hogy sikerült bebizonyítani a Charles Spearman pszichológus által 1904-ben felállított elméletet.
Spearman szerint az emberek a komplex feladatok megoldásakor az agy egyik speciális régióját használják. Spearman abból indult ki, hogy az intelligens emberek a legkülönbözőbb feladatok megoldásakor jó eredményeket érnek el, mivel rendelkeznek az úgynevezett "G-faktorral".
John Duncan, az MRC kutatója által vezetett tesztek során az önkéntes jelentkezők egy sor feladatot oldottak meg, amelyek különböző nehézségűek voltak, alacsony illetve magas G-faktorral rendelkeztek. A legegyszerűbb feladatok közé tartozott például, hogy nem az adott sorozatba illeszkedő, "kakukktojás" szimbólumokat vagy jelsorokat kellett felismerni.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a magas G-faktorral rendelkező feladatok megoldása fokozta a laterális-frontális cortex aktivitását, az egyik oldalon, vagy mindkét agyféltekében. Ebből könnyen következhet, hogy az úgynevezett általános intelligencia központja az agy ezen speciális területén található. Az általános intelligencia a különböző viselkedési formák összehangolásához szükséges. Más elméletek szerint egyébként az intelligens gondolkodás az agy több területének az együttműködését igényli.