Friederike Range, a Bécsi Egyetem biológusa április óta vizsgálja az önként jelentkező gazdik kedvenceit egy érintőképernyő előtt. Kutatása elég forradalminak számít - ő az első, aki nem galambokkal, majmokkal vagy fókákkal próbál eredményt elérni. Range a kutya tanulási stratégiájára kíváncsi - az érintőképernyőn azt teszteli, hogy az állatok az információt a képernyőről a valóságba is átviszik-e.
Azt már bebizonyította, hogy a kutya olyan tanulási stratégiát alkalmaz, amelyet eddig csak az egy évnél idősebb gyerekeknél láttak: a szelektív utánzást. Egy kutyát betanított arra, hogy manccsal működtessen egy eledeladagolót, és hagyta, hogy egy-egy fajtársa közben figyelje. Ha az első kutya szájában labda volt az adagoló használatakor, akkor utána a másik kutya szájjal próbálta működtetni. Ha a szája üres volt, a fajtárs is manccsal ügyködött. A kisgyerekek is hasonlóan viselkednek, ha egy felnőtt homlokkal próbál felkapcsolni egy villanykapcsolót. Csak akkor utánozzák a felnőttet, ha annak üres a keze, tehát nyilván szánt szándékkal nem azt használja.
Az embertől vár segítséget
Sokáig azért nem kísérleteztek kutyákkal, mert a tudósok úgy gondolták, hogy az embertől való függés elbutította. Viszont pont az ember közelsége miatt olyan képességei vannak, amelyekről sokáig az hírlett, csak az ember sajátjai, magyarázta Juliane Kaminski, a lipcsei Max-Planck-Intézet munkatársa. Az emberi viselkedés értelmezésében a kutya fölényesen veri az állítólag annyira okos majmot. Ha például az állatok elé egy üres és egy eledellel teli edényt helyeztek, és rámutattak a helyes edényre, a kutya, ellentétben a majommal, rögtön tudta, miről van szó. Egyes kutyák még a pillantásból is megértették az információt. Ezt hathetes kölykökkel is megismételték, és ők is helyesen értelmezték a mutatást, ami alátámasztja, hogy ez már a génállományukban van.
A farkas viszont képtelen ilyesfajta mutatványra. Miklósi Ádám, az ELTE biológusa 13 hallgatójának adott egy-egy farkaskölyköt, hogy neveljék fel őket. Az állatok éjjel-nappal a gazdival voltak, megtanultak pórázon sétálni és egyszerű parancsokat teljesíteni. Pár hónap eltelte után e farkasokat fiatal kutyákkal együtt tesztelték: mindkét csoport megtanulta, hogy egy edényből húst vegyen ki. Miután az edényt lezárták, a farkaskölykök továbbra is fáradhatatlanul próbálkoztak kinyitni azt, míg a kutyusok azonnal a gazdijuk elé ültek, és meredten bámulták őt. A kutya nyilvánvalóan tudja, hogy előbb ér célt, ha kommunikál az emberrel.
Kaminski úgy gondolja, hogy a kutyától sokat tanulhatunk az emberi kommunikáció evolúciójáról, mivel ha két távolról rokon faj hasonló tulajdonságokkal bír, akkor ezek valószínűleg hasonló evolúciós folyamatok eredményei. A kutya előnye továbbá, hogy nem kell kiszakítani természetes környezetéből ahhoz, hogy vizsgálni lehessen.