Eszter, Eliza
10 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

A bikaherétől a bozontos úszónőig

2008.08.19. 21:55
1968 óta van doppingteszt az olimpián, eddig 84 sportolót, köztük hét magyart zártak ki doppingvétségért. Minden évnek megvolt a maga slágere, az 1972-es müncheni olimpián a hörgőtágítóként, majd fogyasztószerként is karriert befutó efedrint, Montrealban a tesztoszteronalapú anabolikus szteriodokat kapkodták serényen az olimpikonok, a nyolcvanas évektől a vércsere lett a menő. Ennél azonban már sokkal korábban éltek teljesítményjavító szerekkel a sportolók, a dopping névadója, vagyis az egyik legkorábbi doppingoló például egy részeg afrikai harcos volt. Doppingtörténelem az ókortól.

A WADA antidopping világszervezet oldalán található történelmi összegzés szerint a dopping kifejezés maga is egy teljesítményjavító szer, egészen pontosan a dop nevű, szőlőhéjból erjesztett alkoholos ital nevéből származik. Az afrikai zulu harcosok fogyasztottak, mert bátrak szerettek volna lenni a csatában. A kifejezést a huszadik században kezdték el a mai értelemben használni, először még csak illegálisan gyógyszerezett versenylovakra.

Here, brandy, tojás, idegméreg

Ennél azonban jóval korábban is éltek teljesítményfokozó szerekkel a sportolók, már az ókorban is. A legenda szerint állatok heréjét fogyasztották a tesztoszteronszint és azáltal izomnövelés reményében, máskor szélsőséges fehérjebevitellel fokozták az izomerőt. Az időszámításunk előtti 6. században a legerősebb görög atléta, a krotóni Milón, a birkózás ünnepelt bajnoka fehérjeigényét nagy mennyiségű borjúhús elfogyasztásával biztosította. A mondák szerint saját gulyája volt, és naponta 9-15 kiló borjúhúst fogyasztott.

A harcosok doppingolását a skandináv mitológia is említi: a berserker harcosok egy butotens nevű anyaggal erősítették szervezetüket, ami valószínűleg légyölő galócából készült. Azokat a vikingeket nevezték berserkernek, akikről azt tartották, a harc hevében földöntúli düh tölti el őket, ami többszörösére növeli erejüket, és a fájdalomra érzéketlenné teszi őket.

Doppingoló sportolók

Az egyik első újkori doppingoló 1807-ben egy angliai gyaloglóverseny résztvevője, Abraham Wood volt, aki ópiummal tartotta magát ébren a 24 órás versenyen, amikor Robert Barclay Allardyce ellen gyalogolt. Száz évvel később Thomas Hicks az 1904-es olimpián úgy nyerte meg a maratont, hogy a verseny közben brandyt kortyolt, és nyers tojást evett, segítőitől pedig sztrichnines injekciókat kapott. Először a stimulánsok, a koffein, a kokain és az alkohol terjedtek el a sportolók között a 19. században. Közülük a sztrichnin emelkedett ki, ami ugyan idegméreg, de rövid időre fokozza a vérkeringést.

A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség 1928-ban megtiltotta a stimulánsok használatát, példáját más sportszövetségek is követték, de hiába. Nem ellenőrizték a sportolókat, így a tiltás eredménytelen maradt. Főként, hogy a doppingszerek listája a harmincas években felfedezett mesterséges hormonokkal rohamosan bővült.

Az első tiltást követő negyven évben az olimpiákon sem tesztelték a sportolókat, egészen addig, amíg 1960-ban, Rómában egy dán kerékpározó, Knud Enemark Jensen holtan nem fordult le biciklijéről. A sportoló szervezetében amfetamint találtak. 1966-ban az UCI kerékpárszövetség és a FIFA labdarúgó-szövetség is bevezette a rendszeres teszteket, majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is listázta a tiltott anyagokat. Az 1968-as mexikói olimpián már vizsgálták a sportolókat. Ebben az évben alkoholfogyasztásért zártak ki egy svéd öttusázót. Hans-Gunnar Liljenwall állítása szerint csak két sört dobott be a lövészet előtt. A célzóvíz remek lehetősége ekkor szűnt meg.

Kislányból férfi

A hetvenes évek eleje hozott áttörést, amikor már az anabolikus szteroidokat is ki tudták mutatni a szervezetből. Az anabolikus szteroidok alapja a férfi nemi hormon, növelik a vázizomzat tömegét, és csökkentik a zsír mennyiségét a szervezetben. Ezenkívül elősegítik a fehérje tárolását, megtartását, gátolják a fehérjevesztést, és a pozitív nitrogénmérleg létrehozásával gyorsítják az izomszövet képződését. Bár az antidopping-szervezetek folyamatosan harcolnak ellene, ma is ez az egyik legnépszerűbb doppingszer, főként az erősportágakban, mint például a súlyemelés, súlylökés vagy kalapácsvetés.

"Azért jöttek, hogy ússzanak, nem azért, hogy énekeljenek" – válaszolta a NDK-úszónők edzője, Rolf Gläser a montreali olimpián, amikor sportolói mély, férfias hangjáról érdeklődött egy újságíró.

Andreas, korábban Heidi, az atléta

A szocialista német államban szervezetten virágzott a doppingolás, az úszólányokat egészen kicsi kortól kezelték férfihormonnal. Így történhetett meg, hogy 1979-ben a 14 éves kislány, Heidi Krieger a berlini Dynamo SC-ben atletizálni kezdett, majd 2000-ben már férfiként, Andreas Kriegerként tett tanúvallomást a berlini tartományi bíróságon az utolsó nagy NDK-s doppingperben. "Arnold Schwarzenegger labdába se rúghatott volna mellettem" – mondta a bíróságon 21 éves önmagáról. Krieger akkortájt 112 kilót szakított. A nők férfiasodása csak egy a rengeteg mellékhatás közül: májkárosodás, jó- vagy rosszindulatú máj- és vesedaganatok, szívbetegségek, mozgásszervi sérülések veszélye, hallucináció, depresszió is lehet az anabolikus szteroid hatása.

Segítség a vérnek

A stimulánsok és a szteroidok elleni eredményes harc után a nyolcvanas évek slágere a vér oxigénszintjének növelése lett. A vérdoppingnak több fajtája ismert. Az oxigén két módon halad a vérben: körülbelül három százaléka a plazmában utazik oldott állapotban, a többit a vörösvértestekben található hemoglobin viszi a felhasználás helyére. A vér oxigénszállító képessége megszabja a teljesítményt, feldúsított saját vagy idegen vér transzfúziójával, a legális magaslati edzőtáborokkal, hipoxiás kezelésekkel vagy EPO-val növelik.

Bár a nemzetközi olimpiai szövetség már 1990 óta tiltja az EPO-t, a pekingi játékokon nemzetközi doppingszakértők szerint az olyan, állóképességet igénylő számokban, mint a kerékpár, a hosszútávfutás vagy az úszás, ez a doppingszer dönthet. Az EPO (eritropoietin) egy fehérje természetű hormon, amely a szervezetben is termelődik olyankor, amikor a vérben csökken az oxigén mennyisége, például magaslaton. A vörösvértest-termelésben segít, és több vörösvértesttel a vér több oxigént képes szállítani, így javítja a szer a versenyzők teljesítőképességét. Hatása hetekig tart, viszont nagyon hamar, két nap alatt kiürül a szervezetből, ezért nagyon nehéz szűrni. (Az EPO-veszélyről szóló részletes írásunkat itt olvashatja.)

Génmódosított sportolók

A bikaherétől a szintetikus hormonig eltelt időben a sportolók és orvosaik felkészültebbek lettek teljesítményjavításból, a doppingellenes szervezetekkel űzött macska-egér harc folytatódik. Magyarország az előkelő második helyet foglalja el Bulgária mögött a legtöbb doppingvétséget elkövetők listáján.

A jövő doppingja a genetikai módosítás lesz, amikor a sportoló génállományát változtatják meg az aranyért küzdő orvosok. A géndopping már szerepel is a tiltólistán.

A pennsylvaniai egyetem kutatóinak sikerült egerek szervezetét proteintermelésre bírni, így növelve az izomtömeget és az izomregenerálódást. Az egerekben nagyobb és erősebb izmok fejlődtek ki, amelyek ráadásul az öregedéssel nem vesztettek erejükből és méretükből. A kísérleti patkányoknál edzéssel 35 százalékkal nagyobb erőnövekedést lehetett így elérni, ami nem veszett el az edzés abbahagyásával. Az egyetem képviselői elmondták, hogy sok megkeresés érkezett hozzájuk a kutatással kapcsolatban edzőktől és sportolóktól, ami legalábbis elgondolkodtató.

Doppingszerek csoportjai a Nemzeti Sportszövetség szakértői szerint:

1. Stimulánsok
A stimulánsok a kábítószerek és izgatószerek különböző csoportjait foglalják magukban, amelyek növelik az éberséget, csökkentik a fáradtságot, és fokozzák a versenyzési készséget, de az agresszivitást is. Alkalmazásuk csökkentheti az ítélőképességet (például az amfetamin és származékai), ami balesetveszélyes, sőt halált is okozhat. A stimulánsok másik nagy csoportja a szimpatomimetikus aminok, legismertebb képviselője az efedrin. Ez nagy adagban izgatja a központi idegrendszert, emelkedett vérnyomást, fejfájást, rendszertelen szívverést, nyugtalanságot okohat. Az efedrin és hasonló vegyületek megtalálhatók egyes meghűlés elleni szerekben.

2. Narkotikumok
Ebbe a csoportba a morfin és származékai tartoznak, fájdalomcsillapítóként használatosak mérsékelt vagy nagy fizikai fájdalmak esetén. Mellékhatásaik (például függőség) miatt kábítószernek minősülnek, doppingszerként való felhasználásuk kábítószerrel való visszaélésnek számít.

3. Anabolikus szerek
Az anabolikus szteroidok a férfi nemi hormonnal, a tesztoszteronnal együtt ugyancsak tiltott osztályba tartoznak. Számtalan mellékhatásuk között említik a heresorvadást és a csökkenő spermatermelést, rendszeres használatuk magas vérnyomást, máj- és vesedaganatot okoz. Nőben elférfiasodás, a petefészek működésének megszűnése, a menstruáció elmaradása, terméketlenség léphet fel.

4. Vizelethajtók
A versenyzők két ok miatt használják. Egyrészt a súlycsoporthoz kötött sportágaknál gyors súlycsökkentést lehet elérni velük, ami viszont komoly teljesítméncsökkenést is okozhat. A másik ok a vizeletkiválasztás erőltetése. Ezzel csökkenteni lehet más gyógyszer koncentrációját a vizeletben, illetve gyorsítani a szer kiválasztását. Keringési, illetve hormonális megterhelést jelentenek a szervezetnek.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!