Barbara, Borbála
1 °C
8 °C

Sikeres volt a rákellenes vakcina tesztje

2012.07.31. 20:03

A Tübingen Egyetem biotechnológiával foglalkozó csoportja a Nature Medicine folyóiratban publikálta a veserák elleni vakcinával kapcsolatos kutatás eredményét. Az IMA901 nevű vakcina tíz szintetikus tumorasszociált peptidet (TUMAP) tartalmaz, amelyek aktiválják a szervezetben a tumort elpusztítani képes T-sejteket. A kemoterápiával szemben a vakcina immunválaszt idéz elő a szervezetben, és a rákos sejtek elleni támadásra készteti a T-sejteket. A tanulmány szerzői szerint az IMA901 használata nagyobb sikerrel hosszabbíthatja meg a betegek életét, mint a legfejlettebb kemoterápiás technikák, és jóval kevesebb mellékhatása is van.

Nemcsak a veserákot gyógyítja

Dr. Hans-Georg Rammensee, a Tübingen Egyetem Immunológiai Osztályának professzora szerint a felfedezés újabb mérföldkőnek mondható a rák elleni küzdelemben. A professzor beszámolt róla, hogy a rákos sejtekben korábban azonosított antigének elleni immunválasz kiváltása nem csak a veserák, hanem minden rákfajta gyógyítására használható. A Tübingen Egyetem kutatói hasonlóan sikeres eredményeket értek el a bél- és prosztatarák kezelésében is. A kutatócsoport jelenleg a glioblasztómák, vagyis a legelterjedtebb, rosszindulatú agydaganatok kezelésével kísérletezik, a későbbiekben pedig a máj- és a petefészekrák elleni terápiával is megpróbálkoznak.

Dr. Arnulf Stenzl, az Egyetemi Kórház urológiai részlegének vezetője, aki végig felügyelte a kísérleteket, beszámolt róla, hogy a korábban alkalmazott gyógyszeres kezelések megállították ugyan a tumor növekedését, de nem nyújtották meg a páciensek életét, és nem is gyógyították a betegséget. Klinikai nézőpontból vizsgálva az immunizáció előidézésére használt IMA901 kis dózisú kemoterápiával kombinálva minden eddiginél hatékonyabban gyógyíthatja a veserákot, illetve más rosszindulatú daganatokat.

Folytatják a kísérleteket

A veserák kezeléséről szóló tanulmány egyik fontos pontja, hogy egyedülállóan részletes módon elemzi a rák antigénjeire adott immunválaszt, amelyben elsősorban a biomarkerek segítették a kutatókat. Hasonlóan aprólékos volt a fehérvérsejtek jellemzőinek vizsgálata; a kutatók azt elemezték, hogy miként reagálnak az immunizációra. Ehhez a fehérvérsejteket fagyasztott állapotban kellett átszállítani más európai kutatóintézményekhez, biztosítva, hogy az állapotuk egészen a vizsgálatig stabil maradjon.

A tanulmány kimutatta, hogy azoknak a betegeknek, akiknek a T-sejtjei reakcióba léptek a tumorasszociált peptidek ellen, egyértelműen a klinikai kezelés hatására indult be az immunreakciója. Mindez megerősíti azt a feltételezést, hogy a kezelés továbbfejleszthető; ehhez ugyancsak az immunrendszert kell aktiválni, hogy az a tumor felszínén található változatos struktúrákat támadja meg. A kutatók célkitűzései közt szerepel a biomarkerek azonosítása is, amellyel pontosan meg lehetne határozni, hogy az IMA901-gyel kezelt páciensek milyen hosszú életre számíthatnak.